Az ezer arcú bartender

Néma kiáltás

Üdv újra itt. Gondolom a szokványos italt kéred és szeretnél hallani egy újabb izgalmas történetet. Szóval helyezd magad kényelembe,az italod már töltöm is és akkor kezdődjék a történet amit elmesélek. 

Épp farsang volt és én voltam a zárós aznap este. Tisztán emlékszem arra az estére. Egy szombati nap volt. A műszakom 18:00-kor kezdődött,de szokásomhoz híven 30 perccel a hivatalos munkaidőm előtt már bent voltam a munkahelyemen. Átnéztem az italkészletet miközben a frissen főtt kávém kortyolgattam és kérdeztem a kollégákat,hogy milyen volt a délelőtti időszak. Ők nyugtázták annyival,hogy átlagos volt. Mit is vár az ember egy szombati naptól amikor farsang van. Mindenki levetkőzheti a társadalom általá előírt elvárásokat és beöltözhetnek annak,aminek csak szeretnének. Valaki filmsztárnak öltözik,valaki űrhajósnak és így tovább. Mert minden felnőttben ott él legbelül az ártatlan gyermeki én,aki csak ilyenkor tud előjönni. Szóval a nyugodalmas délelőttből indulva számítottam arra,hogy húzós lesz az éjjeli műszakom. Viszont hála égnek jó csapattal dolgozhattam így a nagy tömeg ellenére pici csúszásokkal ugyan,de sikerült kiszolgálni a nagy tömeget és amikor végre "nyugodt" volt a helyzet elmentem szünetre,hogy megvacsorázzak. A közelben lévő Döneres felé vettem az irányt mikor egy körülbelül 8 éves forma,egyedül ücsörgő és sírdogáló kisgyerekre lettem figyelmes. Nem tudtam,hogy mi történt és láttam,hogy a többi ember fittyet hányva a történésekre lépdel tovább az úticélja felé. Nem tudtam ott hagyni szegény kisgyereket így odaléptem hozzá.

-Szia kispajtás. Mi történt? Bántott valaki? Hol vannak a szüleid?

-A szüleimmel voltam a farsangon,de valahogy elkeveredtem tőlük a tömegben és nem találom őket.

-Tudod esetleg anyukád telefonszámát? Vagy tesódét?

-Nem,nem tudom,de felírta egy papírra és ideadta,hogy mindig tartsam magamnál.

-Remek,akkor most felhívjuk ketten és megvárjuk még érted jönnek. Rendben?

-Rendben.

A kisgyerkőc könnyek közt és szipogva átnyújtotta a papír darabot amire egy telefonszám és egy név volt felírva. Tárcsáztam a számot és pár csörgés után fel is vette az édesanya. Elmondtam neki,hogy a fia merre van és,hogy itt vagyok vele és maradok még ide nem érnek. És ekkor jöttem rá,hogy a vacsorám már ugrott így más megoldást kell keresnem. Szerencsére a család 10 perc múlva megérkezett és nagyon hálásak voltak,amiért meglett a gyermekük. Megesik,hogy egy farsangi forgatagban elkeveredik a gyermek,de ilyen esetekre írjuk fel a nevünk és a telefonszámunk egy papírra vagy bármi egyébre és adjuk oda a gyerekünknek,hogy baj esetén valaki elérjen minket. Szóval eme kis incidens miatt már nem tudtam elmenni a dönereshez így egy közeli benzinkútra battyogtam át,ahol vettem magamnak pár kész szendvicset amit útközben visszafelé a munkahelyemre elfogyasztottam. Útközben láttam a felvonuló jelmezesek tömkelegét és gondoltam,hogy most jön még a neheze. Ugyanis kollégáim este 22:00-kor végeznek és már csak én maradok plusz a műszakvezető és persze a betóduló nagy tömeg. Szóval lélekben már készültem arra,hogy valószínűleg hajnalhasadásra érek haza. Mikor visszaértem a munkahelyemre egyből főztem egy jó erős feketét és lélekben rákészültem az est hátra maradt részére. Viszont ekkor még nem sejtettem,hogy azon az estén a rendőrökkel is találkozni fogok. Épp készültem a zárásra,mikor egy 50 fős társaság tért be és természetesen shotot és sört rendeltek. Morgolódtam is magamban,hogy mehetek hátra a raktárba kicserélni a sörös hordót nem soká meg újra feltölteni a vodkát,mert ez a társaság úgy nyelte a vodkát,mint a vizet. Viszont 2 kör után fizettek és távoztak,nagy meglepetésemre. Ez volt olyan 23:30 körül és az est további részében nem is nagyon volt forgalom,ami meglepett azért. Aztán éjfélkor bejött egy csinos lány,aki a pulthoz lépett,nem szólt semmit csak egy papírfecnit nyújtott át,majd elment a mosdóba. Én óvatosan széthajtogattam a cetlit amin ez állt:

"A barátom ver és fogva tart engem. KÉRLEK SEGÍTS"

Gondolkodtam egy fél pillanatot,hogy tréfa e,de elég betegnek kell lenni ahhoz,hogy valaki ilyennel tréfálkozzon. Szóval bementem az irodába,hogy tárcsázzam a rendőrséget,akik hála égnek hamar felvették a telefont és elmondtam,hogy mi a szituáció. Mire visszaértem a pulthoz a hölgy már ott ült és kérdően nézett rám. Én bólintottam,hogy intézkedtem és ásványvizet töltöttem neki. Aztán egyszer csak nyílt az ajtó és belépett a lány barátja. A srác ordítozni kezdett és szó szerint fenyegette a lányt,de kezet nem emelt rá egyenlőre. Én megpróbáltam csitítani a srácot,de mind hiába. A végén odáig fajult a szituáció,hogy kést rántott és rám szegezte,majd a lányra. Én imádkoztam,hogy a rendőrök mielőbb érkezzenek meg és intézkedjenek. A saját testi épségem érdekében hátráltam vissza a pultomhoz,de a szemkontaktust nem vesztettem el a sráccal. A szemében nem láttam mást,mint a lélektelen üres tekintetet. Látszott,hogy valami nagyon csúnyán elkattant a srácnál. Ilyenkor sajnálom,hogy a pult alatt nem tarthatunk paprikasprayt vagy hasonlót. Pedig ilyen helyzetekre nagyon jól jönne. Aztán 2 perccel később megérkeztek a rendőrök is,akik közbe avatkoztak és nagynehezen megbilincselték a srácot. Ezután őt berakták a kocsiba és odajöttek hozzám meg a lányhoz kihallgatni,hogy pontosan mi történt. Én elmondtam amit tudok,hogy bejött ez a lány. Ideadta ezt a cetlit és emiatt értesítettem a rendőröket. Majd bejött a srác és elkezdett itt balhézni és nem sokkal később kést rántott. A rendőrök ezekután velem nem nagyon foglalkoztak. Annyit mondtak,hogy majd lehet behívnak tanúnak ebben az ügyben. Ezután a hölggyel együtt leültek beszélni az egyik félre eső hátsó asztalnál és én pedig folytattam a munkámat és az előkészületet a zárásra. Megkell mondjam,hogy pultosként sok mindent láttam,de sose gondoltam volna,hogy egy ilyet én is megtapasztalok személyesen. Dolgoztam az éjszakai életben,az alvilágban,de ott ugye mindenki ismer szinte mindenkit és tudják,hogy nem érdemes balhézni,mert arra csak Ő fog ráfizetni. Viszont tényleg durva egy ilyet megélni. És akkor mit élhetett át szerencsétlen lány? Kedves mindenki. Most hozzátok fordulok.

Ha valaki egy levelet vagy egy papírfecnit csúsztat oda nektek,amin az áll,hogy segítség... Ne vegyétek fél vállról. Hiszen lehet ezzel épp egy életet menthettek meg vagy pedig egy életet tehettek tönkre azzal,hogy figyelmen kívül hagyjátok. Inkább hívjátok ki ilyenkor a rendőrt,minthogy ne tegyétek meg. És ha esetleg áldozat vagy. Ne félj segítséget kérni! Az anonym oldalak és segélykérő telefonszámok pontosan ezért vannak. A segítség kérés nem szégyen. Nem az az erős aki egyedül akar keresztül menni a legnehezebb időkön,hanem az aki nem fél segítséget kérni és elfogadni mikor a legnehezebb akadályhoz ér. Így megismétlem. Vedd észre a jeleket és segíts a bajba jutott társadon. Ha mind összetartunk a világ talán jobb hely lesz.

Óh és mielőtt távoznál. Várlak vissza,mert van még mit mesélnem és az italkészlet is bőséges. Sok érdekes történetet szeretnék még elmesélni és a legvégén remélem,hogy bölcsebben sétálsz majd ki azon a bizonyos ajtón. Szóval remélem újra látlak.