Újabb Aranymosás százszavas kihívásra született szösszenet. Szintén nem a legjobb megoldás, de nekem sokat jelent. A feladat szerint egy szakmát kellett megjeleníteni anélkül, hogy konkrétan le lenne írva, mi is az a szakma. Még halványan emlékszem rá, milyen volt, amikor a dédim papucsot készített, és ezt a folyamatot akartam megragadni. Jó olvasást hozzá!
Kisgyermekként vittek el először hozzá.
Oda, ahol a szobát betölti a cserzett bőr és a csiríz csípős szaga, a kemény munka aromája. Az asztalon bazsarózsával és kalásszal hímzett bársonyfoszlányok árválkodnak, az ablak kilincséről madzagra fűzött, még lapos, tarka pompomok várnak a mester kitüntető figyelmére. Ő maga a tönknél ül, ínas kezeiben egy fiatal erejével fordítja ki a papucsot, majd felém nyújtja a kalapácsot, hogy a talp puha bőrébe üssem a számozást. 35, pont rám való.
Már lekopott a számozás és megfakult a szín, de valahányszor meghallom, ahogyan a patkolt sarok a kőhöz koppan, álmomban újra visszatérek hozzá.
YOU ARE READING
Életképek ⦑befejezett⦒
Short StoryPillanatképnyi történetek azoknak, akik olvasnának valami rövidet és velőset. Tartalom: Szirénének: fantasy minitörténet egy szirén gondolatairól Generációs különbségek: százszavas arról, hogy más korosztályok mennyire másképp látják a világot Megsz...
