Életképek ⦑befejezett⦒

Első látásra

Újabb száz szavas kihívásra írtam az Aranymosás honlapjára, ahol az volt a feladat, hogy úgy írjunk meg egy első találkozást, hogy már érezni lehessen belőle, nagy szerelem lesz a vége. Én kicsit szabadon értelmeztem a feladatot, és nem romantikus értelemben vett első nagy szerelemről írtam, hanem valami olyanról, ami most sokkal közelebb áll hozzám.

Nagyon nehéz feladat volt ennyire mélyen érintő témáról írni, ezért nem is vagyok biztos benne, hogy úgy sikerült, ahogyan szerettem volna. Hiszen amikor leírtam ezt a száz szót, az egész még csak egy fantázia volt a számomra, azóta viszont valósággá is vált :)

Keserves zokogásod visszhangot ver a műtő kopár falai között. Édes kicsi vércsém, ereszd ki a hangod! Égesd a dobhártyámba, hiszen ennél gyönyörűbb inger már sosem érheti. Oldalra fordítom a fejem, de a műtős fátyol még köztünk feszül, csak a nővérke csillogó szeméből tudom máris, mennyire különleges vagy. És nem tévedek. Aprócska, rózsaszín tested láttán elfutják a szemem a könnyek, pedig mindennél jobban látni akarlak már. Az arcomhoz érintenek, mire elhallgatsz, megnyugszol, és én kezdek boldog zokogásba.

– Hamarosan – ígérem elcsukló hangon, ahogy kivisznek téged. A hiányodba azonnal belesajdul a szívem, pedig tudom, apád mellkasán jó helyen leszel, amíg engem összevarrnak.