𝕍𝕖𝕤𝕫𝕖́𝕝𝕪𝕖𝕤 𝕚𝕕𝕖𝕘𝕖𝕟

13.

Nem volt álom és nem volt remegés.Szerettem volna ha végleg eltűnik az életemből ez a rossz ,de tudtam ,hogy ez csak pillanatnyi .
Egyedül ébredtem az ágyban . Kisé csalódottan ,de gyorsan felöltöztem ,majd magamra kaptam a táskám . Haza kellett mennem átöltözni és rendbe szedni magam . Kinyitottam az ajtót ,majd határozottan elindultam lefele .Szerencsére nem találkoztam Dona-val ,aki esetleg tudhatott volna bármiről is . Még a szobában hívtam egy taxit ,amivel hazáig utaztam . Kinyitottam az ajtót ,majd gondosan bezártam és szerencsére minden függöny be volt húzva . Gyorsan a zuhany alá álltam , s élveztem ,hogy csönd van körülöttem . Mivel hajat is mostam kisé eltököltem az időt ,így egy gyors hajszárítás után magam köré csavartam a törölközőt ,s kimentem. Ekkor ,majdnem felsikítottam.
-Szóval nem érted meg amit mondtam. -dörmögte rossz kedvűen,miközben hátra dőlve a telefonját nyomkodva beszélt nekem.
-Haza jöttem átöltözni Alexander ,tudod dolgoznom kell délután.
-Édes valamelyik szavam nem volt világos ?
-Alexander mit tegyek ,hogy békén hagyj?
-Á szóval vegyem le rólad a kezem?
-Erről beszélek neked elég régóta .
-Hola.-azzal felállt ,s kinyitotta az ajtót ,majd becsapta . Az egész lakás kongott a hangtól én pedig heves szív verés közepedte zártam be az ajtót . Hogy a fenébe jött be . Autó csikorgása adta a tudtomra ,hogy elmentek. Vissza mentem a szobámba és felöltöztem, majd ittam egy kávét és munkába indultam. Szerencsére semmi furcsát nem tapasztaltam mind addig amíg be nem értem a munkahelyemre . Ekkor a főnök fogadott beszélni szeretne velem . Behívott az irodájába , majd leültetett magával szemben .
-Nézze Natalia nem kertelek. Nagyon kedvelem magát és remekül helyt áll,de meg kell válnom magától.
-Miért uram? Valamit elrontottam? Esküszöm oda figyelek legközelebb.
-Dehogy lányom..-kezdett bele az idősödő úr ,majd elő vett egy borítékot ,és lerakta elém. Lenéztem a borítékra ,majd kérdően néztem rá. -Ez itt a fizetése . Tudja Alexandert gyerek kora óta ismerem . Ő végette vettem fel magát és nem bántam meg ,de ha ő azt kéri ,hogy ne alkalmazzam többé akkor így kell tennem.
-Alexander kérte ,hogy rúgjon ki? -esett le az állam.
-Igen. Úgyhogy kérem vegye le a kötényt és menjen haza . -mondta ,majd hátra dőlt a székébe .
-Köszönöm.-mondtam össze zavarodva ,majd megfogtam a borítékot és felálltam. Zúgott a fejem és kavarogtak a gondolataim. Mérges voltam ,csalódott és elveszett. Nem értettem semmit . Nem tudtam mire jó az ,hogy kirúgat a munkahelyemről. Kint elköszöntem ,majd elő vettem a telefonomat, s tárcsázni kezdtem.
-Ne mondj semmit ,csak kérlek őszintén válaszolj.
-Rendben!-vágta rá suttogva . Tudta ,hogy rájöttem.
-Alexander intézte nekem a munkát ?
-Alfredo mondta ,hogy tud egy jó helyet, én pedig rábíztam.
-Kirúgtak Fabiana ...-nyeltem le a gombócot a torkomba . -Mi a fenéhez kezdek most?
-Várj ! Micsoda ?
-Alexander megparancsolta ,hogy ne alkalmazzanak tovább.
-Te erről tudtál? - kérdezte ,de tudtam ,hogy nem nekem szól a kérdés .
-Azt akarta ,hogy hagyja békén .
-Ez azt jelenti ,hogy ki kell rúgatni Alfredo? Miért nem szóltál?-szegezte ismét a párjának a kérdést.
-Hé Fana ezen ne vesszetek össze. -mondtam rossz kedvűen .
-Most mihez kezdesz?
-Veszek piát és haza megyek . Holnap beszélünk.
-Rendben leszel?
-Persze !Nyugi.
-Szeretlek .
-Én is Fafa !-vágtam rá, majd bepattantam a kocsiba , és haza indultam . Menet közben megcsörrent a telefonom . A kijelzőn egy ismeretlen szám volt .
-Igen tessék?
-Ide tudnál jönni?-szólt bele a telefonba .
Válasz helyett fogtam és kinyomtam a telefont.
-Persze azonnal megyek!Mit gondolsz?-beszéltem magamba , majd bekanyarodtam. Ekkor újra megszólalt a telefon ugyan azzal a számmal a kijelzőn én pedig fogtam és kinyomtam. Alexander pedig nem adta fel , azt gondolván ,hogy egyszer felveszem ,ám nekem semmi kedvem nem volt az ő hülye játszmáihoz.
Megálltam az első boltnál ami útba esett ,s kiszálltam ,de mivel folyamatosan csörgött a telefonom, tudtam ,hogy nem fog békén hagyni ,ezért a zöld gombra nyomtam ,ám ekkor ordibálást hallottam .
-Most!-ordított a telefonba spanyolul.
-Lesheted!-válaszoltam ,majd kinyomtam és ki is kapcsoltam a telefont . Miután magamhoz vettem egy üveg alkoholt vissza sétáltam a kocsihoz , s haza vezettem . Annyira elegem volt már mindenből , mintha még az univerzum is szívatna .Kiszálltam a kocsiból ekkor falaki egy fekete zsákot húzott a fejemre , én pedig sikítani próbáltam , de nem tudtam ,mert beragasztották a számat . Rúgkapáltam , de a kezek erősen fogtak ,majd ledobtak én meg puffantan ,mint egy zsák krumpli . Az egyik ember megparancsolta ,hogy induljon el . Ez a tudtomra adta ,hogy egy kocsiba vagyok . Az addig bennem lévő feszültség kirobbant belőlem és sírni kezdtem . Miért keveredek bele mindig valamibe ? Nekem nem jár ki a normális élet ? Annyira sokat várok a világtól ,hogy csak egy jól fizető állásra és egy normális faszira vágyok,na meg persze anyára . A legtöbb ember szereti az életét ,sőt jobbára az élettel járó kihívásokat is viszont nekem kezd a hócipőm teli lenni ezzel az egésszel. Nincs kedvem semmihez és senkihez ,csak elszeretnék tűnni a föld színéről. Olyan ,mintha nem önmagam lennék . Régen élveztem az életem .Szerettem az orvosira járni , szinte teljesen ki tudott kapcsolni. Akartam valaki lenni, s valami nagyot alkotni az életemben,hogy egyszer ha meghalok mindenki jó száj ízzel emlegesse a nevem. Teljesen más ember lettem miután Tomas belépett az életünkbe . Minden silány és élhetetlen lett . Olyan volt mint egy rohadt alma ami elrohaszt mindent maga körül.
A gondolataimból egy hatalmas fékezés zökkent ki , majd húzni kezdtek,s ismét kezek nyaláboltak fel ,s cipelni kezdtek .
-Tedd le oda és jól kösd meg! -dörmögte a rekedt hangú. Egy kis idő után lehúzták a fejemről a zsákot , s a fény bántani kezdte a szemem . Pislogtam néhányat ,hogy megszokjak a velem szembe felállított lámpa pirítását . Ekkor egy kéz egy laza mozdulattal letépte a szalagot ,mire én fel szisszentem.
-Ön Natalia Martinez?
-Igen.-dadogtam.
-Tudja ,hogy milyen nagy szarban van? -kérdezte ismét,majd elém tolt képeket , amin én és Alexander is rajta voltunk.
-Dehát nem csináltam semmit,csak vettem egy üveg alkoholt.-motyogtam miközben próbáltam kivenni a lámpa mögötti arcokat .
-Ne játssza a hülyét.-ordított ,miközben egy hatalmasat az asztalra csapott .
-Komolyan mondom. -mentegetőztem.
-Tudjuk kinek a nője . Tudja ,hogy mit jelent ez Natalia? Bevarrhatjuk évekre .
-Nincs is barátom...-mondtam volna tovább le ekkor egy hatalmasat kaptam az arcomba .
-Alexander Cordova.Biztos ismerősen cseng nem?
-Igen , de én nem vagyok a barátnője .-mondtam szipogva .
-Ne nézzen hülyének . -ordította el magát.
-Megesküdök . Én egy diszkóban ismertem meg , majd egy barátom tartozott neki , én pedig megpróbáltam helyette kifizetni. -sütöttem le a fejem miközben megéreztem a számban a vér ízét .
-Úgy ,hogy az ágyában aludt? -nevetett fel a mögöttem álló.-Ösztönözzük !
-Legyen ,de ha a Alcázar megtudja ?
-Ki hinne neki?-mondta ,majd kioldozta a kezem,de tudtam ,hogy valami rossz fog következni.
Imádkoztam ,hogy legyen esélyem felpofozni Riót amiét szarba hagyott és Alexandert amiért azt hiszik ,hogy a nője vagyok. Anya járt a fejemben. Túl kell ,hogy éljem ,hogy láthassam még.