50.

4.1K 186 3
                                    

Az első amit megállapítottam magamban , hogy nekem soha nem lesz esküvőm . Ezer fele kapkodom a fejem , hogy próbáljam könnyíteni a legjobb barátnőm terhein . Belén a vállamon pihegett a kajálás után , amíg a leendő anyukájára a ruháját igazították .
Eszembe jutott , hogy szegény el se fogja tudni engedni magát az esküvőjén , hiszen itt egy újszülött baba. Ki kellett valamit találnom .
Ezek után megálltunk ebédelni .
-Natalia Martinez! -szólított váratlanul meg Fana .
-Ajaj ..a teljes nevem sose jó jel.-horkantam fel .
-Neked megvan már a tanúi ruhád ?
-Majd találok valamit a szekrényedben .-mondtam lazán .
A világért se mennék oda lepukkantan , de azt ne felejtsük el , hogy fogytam van a pénzem . Nem fogok ruhákat vásárolni a maradékból.
-A lószart Nat! Akkor ebéd után szépen keresünk valamit . Ezért vagyunk itt Los Angeles-ben .
-Fana te is tudod ,hogy nem dolgozok nem tehetem meg .
-Megvannak!-szólalt meg mögöttem Alfredo hangja .
Szerencsére elterelték rólam a figyelmet , és ennek most kifejezetten örültem is , de reménykedtem , hogy ez nem is jön fel még két napig témában .
-Gyönyörűim!-köszönt a családjának Alfredo .
-Na sikerült mindent elintéznetek ?
-Igen ,vagyis nem. - vágta rá Fana mire én próbáltam a szememmel jelezni ,hogy ne hozzuk már fel ezt a témát .
-Mit kell még elintézni?-ült le a leendő felesége mellé Alfredo , s mire válaszolhattam volna Dona kimondta .
-Nat ruháját .
Alexander kérdően nézett rám,mire rápillantottam .
-Miről van szó?
-Nincs pénzem most új ruhát venni Alex.
-Valóban?
-Mi jár a nagy fejedben?-motyogtam alig hallhatóan.
-Édes nálam van egy csomó pénzed .-villantotta mega fogait .
-Nem!
-De !
-Mondom neem! -vágtam rá.
-Na már úgy is civakodnak ,mint a házasok.-horkant fel Fabiana ,mire én kérdően néztem rá. Alexander is rájuk kapta a fejét .
-Tényleg akkor milyen pozícióban vagytok?
-Ülő.-vágtam rá viccesen , mire Alexander álla megfeszült , s vissza nézett rám .
-Nem erre gondoltam .-nevette el magát . -Együtt vagytok?
-Ne..-kezdtem bele mire Alexander a szemembe nézett .
-Igen!
Kérdően néztem rá ,mire anya és Dona felhangon kezdtek nevetni.
-Végre gyerekeim! -mondta Dona jókedvűen .
Vettem  egy mély levegőt .
-Mióta kerülgetik már egymást ? -kérdezte anya.
-Az első naptól kezdve . - horkant fel Alfredo , miközben a kezébe vette a kislányát.
-Szóóóval ... -kezdtem bele kínosan .
     Tudtam ,hogy nem gondolja komolyan , csak Matheus végett mondta ezt . Szerintem már elege van abból ,hogy mindenki minket piszkál .Megértettem , hiszen mind a ketten ehhez tartottuk magunkat a látszat véget, viszont az amit mi csinálunk inkább csak alkalmi szex . Ő nem akarja elkötelezni magát.
-Ebéd után megvesszük a ruhádat!-motyogta Alexander egy nagy húst bekapva . Hiába is ellenkezetem volna akkor se lett volna semmi értelme .
Már ott abban a percben eldöntöttem ,hogy valami olcsó darabot fogok keresni .
Én toltam a babakocsit mellettem Fabiana és anya . Beszélgettünk , hogy mi hogy haladunk az előkészületekkel . Egyszer csak egy ismerős arc sétált velünk szembe . Fana-ra néztem aki sóhajtott egyet .
-Kit látnak szemeim ? - vigyorgott önelégülten Matheus . -Nagyon jól áll a kezedben .
-Hello Matheus . -köszön Fabiana.
-Mit keresel itt megint ? -szegeztem a kérdést neki.
-Erre volt dolgom . -mosolygott vele.
-Persze , csupán véletlen ,hogy megint ott vagy ahol én . -motyogtam .
A két férfi mellénk lépett .
-Most elmondom , hogyha Fabiana és a kislányom közelébe mész megöllek .
-Fabiana nem is tudtam , hogy várandós vagy .
-Mi közöd bármihez is ? -horkantam fel . Már kezdett a hócipőm teli lenni vele . -Most elmondom én és remélem felfogod . Ne köves , ne gyere a közelembe Matheus . Nem érdekel mit akar az apám , de ha akar valamit keressen meg ő , mert ha mégegyszer észre veszem ,hogy követsz megöllek .
-Miért lettél velem ilyen ellenséges ?
-Nem tartozik elszámolással! -hörgött Alexander . -Jobb lesz ha teszed amit mond , mert mostmár nincs türelmem a szarságaitokhoz .
-Eddig se volt kíváncsi a lányomra, akkor most se legyen ! -mondta anya .
Láttam ahogy Matheus arca ledermed .
-Ez az egész családra igaz .Hagyj minket békén !-majd elindultam mellette .
-Fasz jankó !-motyogta Alexander ,majd elsétált ő is .
-Natalia apád beszélni akar veled . -szólt utánam.
-Én meg nem ! Ez ennyire egyszerű.-válaszoltam ,majd elindultam át a zebrán.
A férfiak követtek és mikor kellő távolság volt köztünk , akkor kifújtam az addig bent tartott levegőt .
Bementünk több boltba , ahol Alexander és Alfredo kimentek Belén-el , majd végül a négy nő megszavazta az egyik ruhát ami nekem is tetszet , viszont sokalltam az árát egy alkalomért .
-Ez a ruha tíz per százas !-sikkoltott fel Fabiana .
-Gyönyörű vagy kislányom!-mondta anya ,majd egy aranyos mosollyal felé fordultam .
-Anya ez a ruha annyira sok....
-Lányom ne kezd megint !-mutatott felém fenyegetően Dona.
-Mi a probléma ?-sétált be Alexander lehajtott fejjel , majd mikor meglátott kisé tátva maradt a szája . Teljesen tetőtől talpig végig mért . Kérdően néztem rá.
-Fordulj meg benne .Nézd már mennyire passzol rá , de a barátnőm egy idióta .-horkant fel Fabiana amit elnevettem magam . Megfordultam és egy oldalra húztam a hajam ,hogy láthassa a hátát is .
Megköszörülte a torkát , majd zsebre vágta a telefonját és intett az eladónak.
-Megvesszük!-jelentette ki ,majd egy kacsintott egyet egy apró pimasz mosoly kíséretében.
Perverz.
Anyának is találtunk szerencsére megfelelő ruhát . Nagy nehezen ,de sikerült rám beszélni azt a ruhát ami tetszett is . Azért a kasszánál csavarodott egyet a szívem , még akkor is ha ez a ruha egyszerűen gyönyörű volt. Miután végeztünk felvettük még a többiek ruháját és haza indultunk  . Otthon mindent kipakoltunk , majd Alexander eltűnt én pedig az anyáinkkal maradtam . Néha eszembe jutott , hogy mi lehet olyan fontos  amit apám akar beszélni velem , aztán mindig elhessegettem.
    -Minden rendben lányom ?- kérdezett meg Dona , mikor észre vette ,hogy elbambultam.
-Persze . Van kedvetek társasozni ?
-Persze . Már megyek hozom is .
Elmosolyodtunk anyuval és  addig én folytattam a terigetést.
-Ez aztán házi asszony .-szólalt meg Rio mellettem .
-Hát te ? Azt hittem te a nyaralót őrzöd.
-Most pedig titeket Nat.-mosolyodott el .
-Értem Rio.
-Nat még meg se köszöntem.-süti le a fejét miután bele szívott egyet a cigibe .
-Mit?
-Azt ,hogy rendbe szedted a fejem és ismét beszél velem a húgom.
-Ugyan már . Mi tartsunk össze .-mosolyodtam felé. Tudtam mire gondol . Felé nyújtottam a kezem és öklöztünk egyet .
-Na és mi a helyzet veled és Alexander-el?
-Mi lenne ?-mosolyodtam el.
-Szóval komolyan együtt vagytok?
-Azt hiszem .
Fogalmam sem volt ,hogy mi ez az egész . Egyre többet vagyunk együtt és rengeteget beszélgetünk. Sokat mesél a múltról és a gyerekkoráról na meg persze az apukájáról , de konkrétan nem mondtuk ki ,hogy együtt vagyunk . Azt vettem észre , hogy szeret velem lenni , van amikor nevet és bohóckodunk ,mint két tinédzser , viszont van mikor kimért , és csak parancsolóan közöl valamit .
Miután vesztettem a társasban elpakoltunk . Doma elment lefeküdni , anya pedig megvárta a teáját szürcsölgetve amíg kiterítem a következő adag ruhát .
-Lányom , ami apádat illeti .
-Anya ..-figyelmeztettem , hogy olyan témát akar pedzegetni , amit talán nem kellene .
Anya ilyenkor hajthatatlan volt . Mindig is őszinte volt . Ami a szívén az a száján . Azt hiszem ezt tőle örököltem . Tudta ,hogy kicsinek rajongtam az apámért , s szerintem szerette volna ha esetleg megbékélek . Ezért próbált meg hatni rám.

𝕍𝕖𝕤𝕫𝕖́𝕝𝕪𝕖𝕤 𝕚𝕕𝕖𝕘𝕖𝕟Where stories live. Discover now