37.

4K 180 6
                                    

    Reggel iszonyatos fejfájással keltem ,mintha totál berúgtam volna tegnap este .Bár  ezt tettem volna , lehet nem zsongana ennyire a fejem . Kimásztam az ágyból és úgy döntöttem ,hogy le zuhanyzók.
     Kicsit felfrissültem . Szerettem volna valamit kigondolni , de egyszerűen nem tudtam gondolkozni , s tudtam mi kell nekem .  Mikor felöltöztem , akkor valaki kopogott az ajtón.  Morcosan nyitottam ajtót , mert azt hittem Alexander lesz . Mikor kinyílt az ajtó akkor meglepődtem . Alfredo állt a verandán .
-Szia!-vettem elő a kedvesebbik formám.
-Szia , felkeltettelek?
-Nem , dehogy ,épp edzeni készülök .-mosolyogtam. -Gyere be .-nyitottam kintebb az ajtót.
-Tulajdon képen a képet hoztam el neked , úgy volt ,hogy Fana is jön , de még alszik.
-Rendben . Beteszem a kocsiba és akkor elviszem Dona-nak.
-De hát...-kezdett volna bele ,s kisé értetlenül állt előttem.
-Igen az övé volt ,viszont tudom ,hogy mennyit jelent neki , szóval megvettem neki , vagyis tulajdonképpen ...-nyeltem  egyet .-Alexander és én vettük meg .
-Érteeem.-húzta el egy kicsit a mondatot .-Natalia ami a tegnapit illeti ...-tette zsebre a kezeit .-..hogy vagy ?
-Őszintén ? Nem tudom . Dühös vagyok és csalódott viszont ugyan akkor örülök ,hogy él . Össze vagyok zavarodva .
-Ez szerintem érthető is ,viszont egy dolgot tudnod kell amit Alexander nem fog neked elmondani és figyelmeztetni szeretnélek .
-Mégpedig ? -csodálkoztam el .
-Matheus apád embere . Ő adja a drótot mindenről amit csinálsz . A másik pedig ,hogy akár mennyire is tagadja én ismerem Alexnader-t , s tudom ,hogy azért nem avatott be ebbe , mert megakart védeni attól amivel tegnap szembesültél .
-Oké.-nyeltem egyet ,majd egy percre lesütöttem a fejem. -Látod pont ő a másik ember aki teljesen össze tud zavarni . Olyan kettős érzéseket táplál belém amitől kisülnek  az agysejtiem.  Ez is például...-sétáltam el az edzős táskámért ,majd a vállamra tettem és folytattam. -Miért akar megvédeni mikor semmit nem akar tőlem ?
-Ha ez így lenne akkor rég nem lennél az élete része hidd el . Viszont ...-nézett az órájára.-... most mennem kell. Elvigyelek?
-Nem kell köszönöm .-mosolyogtam felé, majd mikor hátat fordított akkor eszembe jutott valami . -Alfredo !
-Igen?-fordult vissza .
-Köszönök mindent !
-Ugyan már .-legyintett,majd kisietett a kocsijához , bepattant és elviharzott . Felkaptam a cuccaimat és elindultam az edzőterembe . Miután betettem a táskám a szekrénybe neki iramodtam a futópadnak ,hogy ki tudjam kapcsolni az agyam . A zene tőhangerőn szólt a fülemben . Egyszer csak eszembe jutott a két arany medál az arany nyaklánccal ami otthon pihen az ékszeres dobozban . Lefutottam ami jól esett ,majd elindultam haza . Lezuhanyoztam , majd megszárítottam a hajam , s felöltöztem úgy ,hogy Alexander nézzen egy nagyot . Egy testszínű kellemes anyagú trikót vettem fel ,hozzá egy világos kék tépet farmert ,s Fana szekrényéből elő vettem egy világos barna magassarkú cipőt. Kiengedtem a hajam, majd begöndörítettem.Az oldal táskám vettem elő amibe bele fért minden szerencsére . Beültem a kocsiba és addig mentem a zálogházak között míg azt az ajánlatot nem kaptam meg amit nekem tetszett . Vettem egy fehér borítékot ,majd hívni kezdtem Fabiana-t .
-Haló.-szólt bele álmosan .
-Bocsánat ha felkeltettelek , csak szólni akartam ,hogy kölcsön vettem egy cipőt .
-Bármit ,tudod jól. -ásított . -Jól vagy ?
-Alakulok . Kattog folyamatosan a fejem . A futás se kapcsolta ki ,szóval valószínű este bevágódok egy klubba és taccsra vágom magam , persze reménykedek ,hogy egy csajos parti lesz és velem tartasz.
-Oké.-örült meg .-Akkor később találkozunk otthon. Puszi .-bontotta a vonalat. Hallottam ,hogy még nem igazán tudja melyik bolygón tartózkodik , így nem akartam tovább ragozni. A kocsiban a borítékba tettem a pénzt ami Alexander-nek jár , s elindultam a házukhoz.
Kiszálltam , s elindultam befelé a képpel a kezembe . Láttam az örök arcát akik ledöbbentek a kinézetemen , ebből tudtam ,hogy jó megközelítést választottam . Poyo akkor jött ki a házból és mintha tudta volna ,hogy kit keresek . A ház felé bólintott . Óvatosan kinyitottam az ajtót és pont szembe jött velem Dona a lépcsőről mosolyogva felém.
-Lányom ,mit cipelsz ?Claus vedd már el tőle ne csak ott állj.
-Óvatosan ! -szóltam rá a csávóra .
-De csinos vagy ! -jött közelebb . -Egy kávé a kertben ?
-Benne vagyok . Viszont hozzam neked valamit .  Oldalra fordultam és a festményre néztem ami  papírba volt bebugyolálva . Dona mellém sétált ,majd óvatosan oda nyúlt a képhez és elkezdte kibontani .
-Ez...az ..-kezdett bele .
-Nem hagyhattam ,hogy eladd a családi örökséget ,azt meg pláne ,hogy valaki más otthonát díszítse ,így megvettem , hogy vissza kerüljön oda ahova való. Hozzád.
-Uram isten lányom ..-csuklott el a hangja . Nézte  , majd a kezével végig simított rajta és sóhajtott egyet . -Mindig meg tudsz lepni .-állt fel ,majd parancsot adott az emberüknek .-Tedd vissza a helyére . Óvatosan!
-Értettem . -emelte maga elé a képet és felsétált az emeletre vele .
-Mit is mondhatnék ,annyira hálás vagyok neked .
-Semmit nem kell mondanod Dona . Örömöt akartam szerezni .
Letörölte a kigördülő könny cseppet ,majd erősen magához húzott .
-Nagyon szépen köszönöm Nat . A szüleidnek meg kell köszönnöm ,hogy ilyen csodálatos lányt hoztak létre . -puszilta meg az arcom . -Na gyere főzök neked egy erős feketét , és leülünk beszélgetni .
Besétáltunk a konyhába , majd amíg beszélgettünk a tegnap esti bemutatóról bizseregni kezdett a testem , éreztem ,hogy a közelben van Alexander . 
-Anya ,hol van a nyaraló kulcsa ? -hallottam meg a dörmögő hangját .
A testemet kirázta a hideg és ő is azonnal más hangszínt váltott .
-Vezethetek én ? -nyávogott a barátnő szerepet eljátszó díva .
Megforgattam a szemem,majd bele kortyoltam a kávéba .
-A széfbe . -válaszolta Dona .
-Anyuka de jól nézel ki .
Azt hitten menten megfulladok a kávéba ahogy meghallottam ezt a szót . Köhögni kezdtem ,és láttam ahogy Dona felém fordítja a fejét .
-Eszed ágába se jusson mégegyszer így szólítani! Világos ? -derogálta meg azonnal a nyafka kisasszonyt.
Miután a kávém egy része kiborult ahogy köhögtem felálltam és a papírtörlőért mentem .Nem akartam közbe szólni , de szerintem az a fulladásom mindent elmondott erről a szóról. Mikor felnéztem láttam mind a kettőjük arcát. Alexander elképedt arccal nézett engem , amitől dagadt a májam .Lucia gúnyos arc kifejezése mindent elmondott számomra .
-Te mindig itt vagy ?
-Van bármi közöd is ehhez?
-Hát... -kezdett bele , de bele szóltam . Kezdett már nagyon elegem lenni belőle .Magamra vettem egy jó fej arcomat ,hogy ne tűnjek teljesen bunkónak .
-Akkor most figyelj cicám...-kezdtem bele . -Tedd már magad üresbe ,mert nagyon unom ezt a folyamatos pattogást a semmire . Itt vagyok és pont , ha tetszik neked ,ha nem .  Egyéb kérdés ?-álltam meg egyhelyben. -Nincs ? Remek. -kezdtem törölni az asztalt ,majd kidobtam a szemetesbe , s folytattam tovább a kávézást.
Dona elmosolyodott , ahogy én higgadtan folytattam a kávézást .
-Alexander nem akarsz mondani valamit ?
-Nem! -vágta rá lazán ,majd fogta magát és elindult kifelé .
-Lesz két perced ?-kérdeztem nyugodtan meg tőle ,mire ő vissza fordult .
-Mire ?
-Négyszemközt.-utaltam arra,hogy van itt olyan személy akinek nem kell róla tudni .
-Majd lesz.-vágta rá , én pedig bólintottam .
Dona megingatta a fejét felhúzott szemöldökkel ,majd megkérdezte ,hogy folytatjuk e a kertben kint .
Természetesen igen mondtam , mert nem volt kedvem Lucia-val egy légtérben tartózkodni. Kint a kertben fújdogált enyhén a szél ,így kellő nyugodtsággal tudtunk beszélgetni a friss levegőn Dona-val.

𝕍𝕖𝕤𝕫𝕖́𝕝𝕪𝕖𝕤 𝕚𝕕𝕖𝕘𝕖𝕟Where stories live. Discover now