64.

3.1K 186 4
                                    

A kanapén ültem a karjaimban Natalia-val.
Az egészben az a röhejes ,hogyha nekem valaki azt mondja egy évvel ezelőtt , hogy ez a csaj lesz a mindenem akkor kiröhögöm ,majd pofán baszom .Nem akartam kapcsolatot , sőt rendesen a hátamon is felállt a szőr , ha valaki csak kiejtette a száján . Mindig is úgy gondoltam , hogy ,majd találok tetszésemre egy betört lányt aki a lábam előtt hever akkor amikor akarom , s majd az szül nekem gyerekeket .
Natalia fészkelődése térített vissza a valóságba , ahol folyamatosan kattogott a fejem , s arra se figyeltem amiről eddig beszéltek .
-Soha nem volt senki aki rájött volna mi folyik nálatok? -kérdezte Alfredo .
-De , viszont én nem akartam , hogy segítsen bárki is ,hiszem akkor még jobban begőzölt volna és nem csak engem hanem anyát is szarrá verte volna . -motyogta Natalia erőtlenül.
-Kérdezhetek valamit ? Nem baj ha nemet mondasz !-motyogott Alfredo és láttam az arcán ,hogy vívódik magában .
Natalia bólintott ,mire megdörzsölte a haverom a homlokát .
-Meddig tartott a...-gondolkozott el .-... meddig voltál úgy a játék szere?
-Két évig.
-Azta kurva .Bocs csak ez nagyon durva .-pattant fel a kanapéról Alfredo.
-Szerinted miért akart kétszer is öngyilkos lenni? -kérdezte Fabiana .
-Tessék ?-lepődtem meg. Ökölbe szorult a kezem . Ott akartam mellette lenni , de legszívesebben elindultam volna most és a belét kitapostam volna .-Ez igaz?-kérdeztem dörmögő hangon.
-Igen .-vett egy mély levegőt . -Egyszer nyugtatót vettem be , tömérdek mennyiséget , aztán csak elaludtam . Anya mivel nővér tudta mit kell tennie .
-Mégpedig? -kérdezett vissza a barátom.
-Meg kellett hánytatnia . A legutolsó pedig az volt amikor a vonat állomáson Fabiana beszélt le arról ,hogy a vonat elé lépjek .
Fabiana még jobban kezdett sírni.
-Soha nem hallottalak olyan remény vesztettnek,mint akkor . A telefonon keresztül éreztem a fájdalmad .
-Hogy sikerült le beszélned?-kérdezte Dona .
-Utánna szöktem el és jöttem ide hozzá.-nyelt egyet ,majd a hangszíne melegre és boldogra váltott . -Életem egyik legjobb döntése volt .
-Ebben biztos vagyok!-mosolyodott el anyám.-Köszönöm neked Fabiana ,hogy ilyen jó barát vagy és nem hagytad ,hogy kárt tegyen magába .
-Ő se hagyott . Amikor anyáék meghaltak minden nap hívott ,mindig keresett és a poén , hogy akár mennyire is volt teli kék zöld foltokkal ő mindig próbált engem támogatni és felvidítani. Soha nem hagynám őt cserben.
-Én se téged Fafa.-simított végig Natalia Fabiana kezén .
      Sokat beszélgettünk ,majd elköszöntünk ,hogy  pihenni tudjon Natalia . A fürdőbe ment ,hogy lemosson mindent magáról amit érzett . Elsőre hagyni akartam , hogy kicsit egyedül legyen ,de a fenébe is nem akartam ,hogy egyedül birkózzon meg mindennel. Ha át tudnám venni a fájdalmát megtenném .
   Utánna mentem , s a zuhany alatt magamhoz nyaláboltam a remegő testét , s csak öleltem ,hogy érezze azt akit én érzek iránta . Egyszer csak felnézett rám , s bele nézett a szemembe, majd lábujjhegyre állt , s a számra tapadt . Nekem pedig rengeteg önuramon kellett ahhoz , hogy ne essek neki , de nem akartam , hogy azt érezze , hogy én most is erre gondolok.
Elszakadt tőlem és amit láttam a szemébe az csalódottság .
-Nem akarsz ezek után hozzám érni igaz?
-Natalia..-kezdtem bele .
-Ne mondj semmit ,nem kell.-sütötte le a fejét .
Komolyan azt gondolja ,hogy ezek után undorodok tőle ?
-Hé...-fogtam a két kenyerem közé az arcát . -Van róla fogalmad ,hogy mekkora önuralmat kell gyakorolnom most is ? Vagy bármikor mikor a közelemben vagy és lélegzel?
Megingatta a fejét .
Az ölemet hozzá nyomtam ,hogy érezze ,hogy totál kész vagyok.
-Érzed ezt? -hajoltam hozzá közelebb. -Minden egyes lélegzeteddel totálisan kész vagyok tőled és hidd el az amit elmondtál semmin nem változtat.
Natalia arcán átfutott egy apró mosoly  ,majd a mellkasomra tette a kezét .
-Akkor kérlek Alexander felejtesd el velem az egészet . Dugj meg úgy ,hogy eszembe se jusson a sok szarság.
Ohh édes istenem .
Még egyszer kimondja azt ,hogy dugj meg és biztos dobhatom a kukába a tartásomat.
-Mond ki megint !-nyaltam meg az alsó ajkát.
-Kérlek Alexander dugj meg.
-Uram isten Natalia . -motyogtam ,majd lecsaptam a szájára . A teste azonnal abba hagyta a remegést . A kezei a nyakamra és a hajamra vándoroltak . -Nem itt .-dörmögtem , majd kihúztam a zuhany alól és a fürdő közepén felkaptam . Elindultam vele a szobába .
-Most pedig olyat fogok veled tenni ,amit még eddig soha .
-Mit ?-csillant fel a szeme .
-Szeretkezni fogok veled .
   Komolyan is gondoltam , azt akartam ,hogy mindent elfelejtsen ,hogy az agya teljesen kiürüljön ,s csak mi járjunk a fejébe .
Lefektettem az ágyra , s kényeztetni kezdtem . A teste azonnal reagált minden egyes érintésemre . Úgy dorombolt ,mint egy kiscica . Minden egyes tettem és cselekedetem az ő érdekeit szolgálta.

Feküdtünk az ágyon és Natalia a mellkasomon feküdt  én pedig a hátát simogattam , és azon gondolkoztam , hogy a faszba nem volt még ilyenben részem . Teljesen más volt az egész . Ahogy a testünk egybe forrt minden mozdulatnál .
Fúj de nyálas vagyok. Ez a nő elveszi az eszem.
Soha nem akartam ,hogy Natalia esetleg elhagyjon . Azt akartam , hogy az egész kibaszott szar életemben mellettem legyen . Szükségem volt rá . Szükségem arra a jóságra amit ő képviselt . Arra a boldogságra amit ő okozott nekem , s neki erről fogalma se volt .
Megmentett .
Egy évvel ezelőtt még kicseszett módon szét akartam dugni , s azt akartam ,hogy a nevemet kiáltsa és bele égjek az emlékeibe . Viszont a kívánságom fordítva sült el .
A végzetem lett .
      Miközben az én gondolataim most is csak róla szóltak ő nyugodtan aludt a mellkasomon . A háját cirógattam miközben azon gondolkoztam ,hogy hogyan tovább . Készen álltam felperzselni az egész világot ő érte . Készen álltam bármire ,csak ,hogy mellettem maradjon . Nem akartam ,hogy más mellett ébredjen vagy csak más hozzá érjen. Nem tudtam volna elviselni. Vele akarom a jövőt eltervezni még ha kibaszott nehéz is lesz .

𝕍𝕖𝕤𝕫𝕖́𝕝𝕪𝕖𝕤 𝕚𝕕𝕖𝕘𝕖𝕟Where stories live. Discover now