𝕍𝕖𝕤𝕫𝕖́𝕝𝕪𝕖𝕤 𝕚𝕕𝕖𝕘𝕖𝕟

48.

Napok teltek el úgy ,hogy szinte semmit nem engedtek ,hogy csináljak így tényleg pihentem , mert volt mikor a kanapén félig ülve is bealudtam . Viszont kezdtem azt érezni ,hogy hiányzik a futás, viszont tudtam ,hogy Alexander biztos nem hagyja ,hogy kitegyem a lábam .
    Az egyik nap épp nagy unalmamban a szobába takarítgattam hiszen  ott senki nem látta ,max ha ellenőrizni jöttek . Rengeteget aludtam mostanában egyszerre vagyok felpezsdülve és gyenge  . De jól esik már csinálni valamit ,én nem tudok a seggemen megülni . Az ágy alól szedtem ki Alexander szennyesét ,mikor egy hatalmasat csattant valakinek a keze a hátsómon . Tudtam ,hogy csak Alexander lehet ,máskülönben megölném az illetőt . Felszisszentem .
-Mi a fasz csinálsz  ilyen pózba ?
-Por cicákat  szedek a szőnyegből egyesével.-horkantam fel , majd felálltam.
-Mit mondtam mi fog történni ,ha még egyszer rajta kaplak ,hogy pakolsz ?
-Nem emlékszek .-hazudtam miközben a szemébe néztem . Alexander szeme lángolt mikor a szemébe néztem . Kiszedtem az arcomból egy hajtincset .
-Kiporolom azt a bitang jó feneked úgy ,hogy még ülni se tudsz rajta . -figyelmeztetett .
-Ugyan már .-horkantam fel , majd elléptem mellette a pólókkal a kezemben és vissza kézből  rávertem egyet a feszes seggére . Olyan gyorsasággal fordult meg , hogy láttam a sötét tekintetét . Felnevettem , s a szennyes tartóba dobtam a ruhákat , oldalról láttam ahogy elindul felém , elkezdtem hátrálni az ágy felé , s mikor be szorított volna akkor felugrottam az ágyra és a kezembe vettem egy párnát . Megállt az ágy előtt és kérdően nézett rám .
-Eszedbe se jusson Alexander vagy különben kapsz a párnával.
-Sajnos vissza kell adnom az előbbit cicám .
-Alexander én adtam neked vissza , szóval jobb ha vigyázol ,mert nem hagyom magam .-váltottam elszántra azonnal.
-Szóval fenyegetés ?
-Ígéret.-nevettem fel , mire ő lenézett egy kicsit és megingatta a fejét én pedig már lendítettem is a párnát ami telibe kapta .
-Ohh babám , most ezt nagyon megfogod bánni.
Lenyúltam gyorsan egy másik kispárnáért és már hozzá is vágtam ,majd a másik oldalon leugrottam . S próbáltam nem hagyni magam elkapni ,míg végül Alexander gyorsabb volt , s elkapott a derekamnál fogva , és elkezdett csiklandozni . Amikor már látta ,hogy ő nyert akkor csak tartott a karjaiban és kisöpört egy kósza tincset a szememből.
Délután elég titokzatosan közölte ,hogy öltözzek fel ,mert el akar vinni valahova .
Nem nagyon értettem , hiszen eddig a házból alig mehettem ki , mint egy gyerek. Amikor lementem az emeletről Dona a konyhában sertepertélt és mikor meglátott mosoly jelent ,majd hirtelen odasétált és erősen magához ölelt .
-Ezt miért kapom ?-öleltem én is magamhoz.
-Mert évek óta nem hallottam a fiamat nevetni . Ez nekem többet jelent mindennél.-simított végig a két kezemen. Elmosolyodtam ,majd nyomtam az arcára egy puszit . Alexander jelent meg ,majd bincentett egyet a fejével ,majd beültünk egy Suv-ba és elindultunk .
-Miért nem tudhatom , hogy hova megyünk ?
-Mert akkor oda a meglepetés .
-Te megakarsz engem lepni? -horkantam fel.
-Ez annyira hihetetlen lenne ?
-Őő..-pillantottam el egy percre ,majd folytattam .-Igen!
-Ez még nem azt jelenti ,hogy van szívem , én csak a hálámat  akarom kifejezni.
-Háládat?-nevettem fel.
-Miért ?
-Natalia te is tudod mire gondolok.
Bólintottam , pedig fogalmam sincs mire gondol .
Megálltunk egy hatalmas ház előtt , majd kipattant , én pedig mentem utánna . Az őrök bólintottak . Alexander megállt , s a jobb kezével elkapta a derekam és magához húzott , így sétáltunk felfelé a ház felé . Bólintott az egyik őrnek aki bement a házba . Felnéztem Alexander-re , mert  egyszerűen nem értettem az egészet . Mi ez a fene nagy bújás és kedvesség felém. Lenézett rám és egy halvány mosoly jelent meg az arcán ,majd homlokon puszilt , s mikor a szemembe nézett ismét bólintott egyet a ház felé . Mosolyogva néztem el a ház felé . S ott állt Ő. Hatalmas mosollyal az arcán . Nekem az arcomról lefagyott a mosoly , mert azt hittem káprázik a szemem . Felnéztem Alex-re  aki kacsintott . Vissza néztem anyára aki elkezdett felénk sétálni .  Elkezdtem a remegő lábaimmal lépkedni ,majd futni anyához , mintha hosszú évek óta nem láttam volna . Mikor oda értünk úgy csattantunk össze ,mintha  valami erő húzott volna minket . Szorítottuk egymást és zokogtunk . Virágos ,fűszeres illata volt . Évek óta nem láttam ezt az anyámat aki a valódi énje .  Eltolt magától és végig mért ,majd egy hatalmas mosoly jelent meg könny áztatott arcán.
-Annyira gyönyörű vagy mi hija(lányom).
-Mamà.-öleltem ismét magamhoz. -Annyira hiányoztál!
-Te is nekem . Annyira sajnálok mindent .
-Anya.-engedtem el.
-Örülök ,hogy jobban vagy . Aggódtam,pedig Alexander mindig tájékoztatott az állapotodról.
-Alexander ?-fordultam a hátam mögé , s láttam ahogy ellágyul az arca .
-Magatokra hagylak , szerintem van mit megbeszélnetek . -azzal elindult a kisház felé.
-Remek ember Natalia !-indultunk el a ház felé.
-Igen , bár ő ezt nem így gondolja . -motyogtam miközben anya bele karolt a kezembe .
Bent leültünk egy kávé mellett beszélgetni, s  elmondtam neki nagyjából mindent , amiről tudnia kell még apámról is .
-Én ..-kezdett bele .
-Azt ne mond , hogy tudtad anya . -néztem rá remegő testel. Azt hittem ,hogy lefordulok a kanapéról.
-Kicsikém ne beszéljünk most erről . Lesz még időnk veszekedni. -tette a kezeit az enyémre . -Szóval ti együtt vagytok? -váltott piszok gyorsan témát ,amire elmosolyodtam .
-Nem . Mi csak munka kapcsolatban állunk.
-Áhh.-nézett rám sejtelmesen . Az arc kifejezéséből tudtam , hogy nem hiszi el amit mondtam. -Persze .
-Mamà... ő ..
-Tudom ki ő lányom , viszont azt ne felejtsd el ,hogy amiket eddig tett érted vagy értűnk az nem azt mutatja amit gondolsz .
-Anyu nekem nem kell senki , csak te és másra nincs szükségem.
-Lányom. Olyan régen volt már barátod . Miért lenne az bűn ,hogy ha kimondjátok végre , ami köztetek van .
-Anyu kezdem azt érezni , hogy te nagyon Alexander pártján állsz .
-Persze ,hiszem megmentette a lányom életét és idehozott a kedvéért .
-Anyu az ördögnek se kellettem , nem volt nehéz nem meghalni.-horkantam fel ,mire anyu arca össze rándult , már épp szólni akart mikor Alexander jelent meg mögöttem és dörmögni kezdett .
-Már az ördöggel bújsz ágyba babám .-kacsintott .
-Ugyan már fiam, aki képes egy nőért ennyi mindent tenni , az nem lehet rossz ember .
-Kedvesnek tetszik lenni , de legyen benne biztos , hogy egy eléggé szar ember áll magával szemben .
Anya és Alexander beszélgettek kicsit még , majd késő délutánra össze pakoltunk anya cuccát és elkezdték kihordani az autóba .
-Nem tudom ,hogy hogyan hálálhat ám meg ezt neked valaha is Alexander ,de az biztos ,hogy örökre az adósod maradok. Köszönöm .
-Angyalom ne mondj olyat amit később megbánsz. -dobta át a kezeit a vállamra , majd egy puszit nyomott a fejem tetejére .
   Megvoltam róla győződve , hogy haza visz minket Fabiana hazához , de nem így törtét . Alexander és az emberei a villa előtt parkoltak le , majd elkezdték anya cuccait felhordani az emeletre az anyukája szobája mellé . Alexander-re néztem , aki kacsintott egyet . Megkértem ,hogy vigyen haza minket , de azt mondta ez teljességgel lehetetlen .
-Alexander kérdezhetek valamit ?
-Lökjed aranyom . -motyogta miközben eltette a telefont a zsebébe .
-Jól vagyok . Itt vagy anya is , akkor miért nem mehetünk haza ?
-Erre egyetlen egy válaszom van .
-Mégpedig ? -néztem rá kíváncsian .
-Mert nem akarom .-dobta át a kezeit a vállamon és magához húzott , s elkezdtünk a házba sétálni.
Ott ért a meglepetés mikor hatalmas nagy ölelkezésbe találtuk meg Dona-t és anyut . Kérdően néztem Alexander-re , de láttam az arcán ,hogy neki is tök homály ,hogy mi történik éppen .