Lopez és Én ||Marcus Lopez ff.||

10. rész

Már majdnem odaértem Dracohoz s kezdtem volna bele a mesélésbe, hogy mi történt, de észrevettem, hogy az egyik csajjal ott smárolnak. Bravó. Mindegy. Nem zavartam őket.

-Mocskos beteg undorító öreg.-mondtam arra az idősre gondolva aki az előbb megtámadott engem és leültem az egyik asztal mellé. Nem vettem észre, hogy Marcus is pont ott ül és..biztos meghallotta amit mondtam.

-Tessék?-kérdezte rámnézve.

Én hirtelen ránéztem, kicsit megijedtem, azt hittem nem ül ott senki. S közben Marcus itt volt.

-Nekem mondtad?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Dehogyis.-feleltem nyugodtan. Nincs kedvem flegmázni és veszekedni sem.

Fáradt és álmos vagyok. Haza akarok menni a Roxfortba. Elég volt mára ebből a helyből...Undorodom az itteni emberektől..vagyis a p3dofilokra gondolok.

Marcus nem szólt arra semmit sem. Átült a velem szembelévő székre és Dracoékra nézett majd rám.

-Bántott téged valaki?-kérdezte óvatosan, nem akart megsérteni vagy nem tudom, csak láttam rajta, hogy fél kicsit megkérdezni.

-Nem.-mondtam ki gondolkozás nélkül.

-Ne kószálj egyedül.-mondta, micsoda védelmező, mintha bármennyire is érdekelné őt, hogy éppen ki bánt vagy bármi.-Egyébként láttad Daphne-t?

Na hiányzik neki a hercegnője:)

-Nem láttam.-mondtam.-Tetszik neked?-kérdeztem. Nem tudom miért kérdeztem meg, mindegy is, csak érdekelt.

-Nem az esetem.-felelt.

-Na ezt mond annak, aki elhiszi.-kuncogtam.

-Ugyan már. Igazat mondok.-kuncogott.

-Akkor meg miért hagyod, hogy ennyire nyomuljon? Jaj várj, ne is mondj semmit. Nem akarom megtudni sem.-mondtam.

-Csak szimplán nem akarom megbántani, nem akarok tőle semmit.-mondta Marcus, úgy tűnt mintha őszinte lenne. De az is lehet, hogy csak hazudik...

-Értem. Nem mintha amúgy érdekelne vagy ilyesmi.-forgattam a szemeim.

-Valóban?-kérdezte enyhe mosollyal.

-Igen! Amúgy Blaise is eltűnt már kb egy órája. Nem találkoztál vele? Lehet visszament az iskolába.-mondtam.

-Nem láttam sehol.-mondta.

-Hova tűnhetett..?-kérdeztem magamtól.

-Nem keressük meg őket?-kérdezte.

-De, miért is ne?-kérdeztem s arra felálltunk s elindultunk a keresésükre.

Útközben valami lányok odajöttek hozzánk, vagyis Marcushoz.
Táncolni akartak vele, de Marcus elküldte őket. Lehet barátnője van és ezért pattint le mindenkit magáról. De Daphne-t nem pattintotta le. Fogalmam sincs mi folyik itt. Mindegy, nem az én dolgom.

A pultnál voltunk, gondoltuk ott is megnézzük de nem voltak ott. Ellenben odajött italt kérni egy csaj. Ismerős. Ő táncolt Dracoval az előbb.

-Dracoo, vettem nekünk italt.-vitte oda Draconak, aki nem messze állt tőlünk.

Draco elvette majd a csajt a derekánál fogva magáhozhúzta.

Ez aztán a kaland. Csak ma ismerték meg egymást.

Engem amúgy nem zavarna ha Draconak barátnője lenne. Sőt, örülnék neki meg minden. Engem csak ezek a r*bancok zavarnak...csak kihasználják  a bátyámat.

-Azt hiszem hosszú lesz az éjszakájuk.-kuncogott Marcus.

-Bezzeg ha én csinálnám ugyanezt, akkor már egy utolsó r*banc lennék.-mondtam kissé idegesen.

-Na, ne mondj ilyet.-forgatta a szemeit Marcus.

-Pedig így lenne.-mondtam.

-De lehet, hogy Draconak tetszik a csaj és komolyan gondolja vele. Ne gondolj mindig rosszra, nem biztos, hogy csak kaland.-mondta Marcus.

-Mindegy is, az ő élete és az ő döntései.-mondtam.

-Így van. Folytassuk tovább a keresést.-mondta Marcus s folytattuk.