Lopez és Én ||Marcus Lopez ff.||

26. rész

Kimentem majdnem sírva az udvarra. Egyedül akartam lenni s gondolkozni. Hálistennek nem voltak sokan az udvaron. Leültem egy padra s elgondolkoztam. Körülnéztem és belegondoltam abba, hogy ezt a gyönyörű udvart és ezeket a falakat, amik között nőttünk fel Tudjuk kiék ha elpusztítják akkor nem lesz otthonom és én a Malfoy kúriában nem érzem annyira otthon magam. Apánk, Lucius nagyon ritkán mutatja ki az értünk érzett szeretetét. Sokszor azt gondolom, hogy nem is szeret és csak terhek vagyunk neki, s csak szégyent hozunk rá. Anyánkat szeretem a legjobban, ő megért minket és próbál óvni.
Miközben ezekről gondolkoztam valaki hátulról megölelt. Hátranéztem és Hermione volt ott. Elnevettük magunkat majd leült mellém.

-Mit csinálsz itt egyedül Regi?-kérdezte Hermione.

-Semmit, csak gondolkozom. -mondtam.

-És szabad tudni, hogy min?-kérdezte.

-Hát...nehéz beszélni róla. -mondtam halkan s arra odajött hozzánk Ron és Harry is.

-Sziasztok. -köszöntem mosolyogva.

-Sziaa. -köszöntek egyszerre.

Olyan jó őket mosolyogni látni. Sok energiát tudnak adni nekem főleg amikor rossz napjaim vannak, mindig itt vannak, hogy felvidítsanak, mert ők feltétel nélkül szeretnek és elfogadnak úgy, ahogy vagyok.

-Szomorúnak nézel ki, baj van?-kérdezte Ron.

-Nincs. -hazudtam.

-Ismerünk Regi, valami nyomja a lelked látom. -ült le mellém Harry.

-Hagyjátok, lássátok, hogy nem akarja elmondani. -szólt rá Hermione a fiúkra.

-Talán elmondom majd egyszer, de most nem szeretnék róla beszélni. -mondtam.

-Rendben, de remélem nincs nagy baj. -mondta Harry.

-Amúgy olyanokat pletykálnak, hogy együtt vagytok az új mardekáros sráccal, mi is a neve?-kérdezte Ron.

-Lopez. -mondta Hermione.

-De ez igaz? -kérdezte Harry.

-Hát...alakulóban vagyunk azt hiszem, vagy nem tudom, hogy lehet fogalmazni. De kedveljük egymást. -mosolyodtam el, mivel Marcusra gondoltam.

-Gratulálook. -vigyorgott Harry.

-Köszönjük. -mosolyogtam.

Ekkor láttam, hogy valaki betér az udvar felé. Távol volt így nem láttam, hogy ki az, de egyre közeledett. Úgy nézett ki, mint Marcus.

-Na az emlegetett szamár. -mondta Ron hangosabban kicsit.

-Ki az emlegetett szamár?-húzta fel a szemöldökét Marcus, aztán rám nézett és elmosolyodott.

-Merre járkálsz Marcus?-kérdeztem mosolyogva.

-Téged kerestelek. Draco elmondta nekem is, hogy ...-mondta volna, de nem akartam, hogy Harryék megtudják ezért közbeszóltam.

-Jó, rendben. -mondtam.

-Elmondtad nekik?-kérdezte Marcus tőlem Harryékre pillantva, akik csak csendben figyeltek.

-Ránk is tartozna esetleg?-kérdezte Harry.

-Hát nem nagyon, de nem árt, ha tudjátok. -mondta Marcus.

-Az új srác milyen jó fej velünk is, nem úgy mint Malfoy. -súgta Hermione Ron fülébe.
Marcus lehet meghallotta, mert Hermionéra nézett.

-Na de menjünk Regi, nem?-kérdezte. -Bájitaltanból kell írnunk házit is még.

-Jaj tényleg még az is. Akkor majd beszélünk. -néztem Harryékkel s megöleltem őket s aztán Marcussal eljöttünk.

-Nézd, tudom, hogy nehéz és megijedtél de...-mondta volna, de közbeszóltam.

-Marcus, ne beszéljünk erről most.-mondtam.

-Rendben, bocs. Csak annyit akarok mondani, hogy tudd, melletted vagyok és támogatlak. -mondta közben leértünk a pincébe.

-Köszönöm. -mondtam.