Lopez és Én ||Marcus Lopez ff.||

15.rész

-Gyere üljünk le. -mondta Marcus a leültünk a kanapéra.
S megint kifolyt egy könnycseppem, amit Marcus is észrevett s a kezét az arcomhoz tette s letörölte a könnycseppem. S enyhén rám mosolygott  én pedig elmosolyodtam magam aztán meg kitört belőlem a sírás. Nem tudom mi van velem, de nagyon sírós kedvemben voltam. Marcus egyet gondolt s magához húzott s megölelt. Olyan jól esett. Jól jött ez most nekem.

-Ne sírj. -suttogta a fülembe majd egymásra néztünk.

-Én..próbálok nem sírni..de.. olyan nehéz..-szipogtam. -Nem tudom, hogy én ezt hol érdemeltem ki...

-Nem érdemelted ezt meg, Blaise egy seggfej és nem tud értékelni egy olyan fantasztikus lányt, mint amilyen te vagy. -törölte le Marcus a könnyeimet.

-Ezek szerint nem vagyok fantasztikus. És.. nem vagyok szép sem.. s okos sem.. és ha belegondolunk nincs bennem semmi jó..-sírtam.

-De, rohadtul nagyon sok jó van benned. És semmi baj sincs veled. Itt egyedül Blaise-el van baj. -mondta Marcus.

-Kedves vagy, hogy ezeket mondod.. de..-szipogtam.

-Nincs de!-szólt közbe s magához húzott s így félig a mellkasához voltam dőlve.

-Neked amúgy nincs barátnőd?-kérdeztem halkan.

-Ez hogy jön ide?-kérdezte.

-Csak eszembe jutott. -mondtam.

-Nincs. -felelt végül.

-És volt igazi kapcsolatod már? Ami tényleg komoly volt? -kérdeztem.

-Nagyon komoly nem volt. -mondta.

-De szeretted őt?-kérdeztem.

-Azt hiszem igen. -mondta.

-És mi volt a neve?-kérdeztem.

-Maria. -mondta.

-A régi sulidból?-kérdeztem.

-Ja, de miért érdekel ennyire?-kuncogott.

-Hát csak, nem sok dolgot tudok rólad.-feleltem halkan.

-Na és miket szeretnél még megtudni?-kérdezte enyhe mosollyal az arcán.

-Hiszel a szerelemben?-kérdeztem. -Persze, volt barátnőd s ezért gondolom, hogy igen.

-Uh. -sóhajtott. -Hát akkor kezdtem el hinni benne, miután megismertem Maria-t. Aztán szakítottunk, mivel elutazott és azt hiszen talált magának valakit. De attól még hiszek a szerelemben. Mert van és mindenki megtapasztalja egyszer.  -mondta őszintén.

-Értem. -mondtam.

-Na és hát nem tudom te most Blaise miatt mennyire hiszel benne. -mondta sóhajtva.

-Hát hittem benne. De mostmár látom, hogy akivel hónapok óta tökéletes kapcsolatom volt ilyen könnyen eldob magától. Ez nem szerelem. A szerelem örök. -mondtam.

-Igaz. -mondta Marcus. -De nem csak Blaise az egyetlen fiú. -mosolygott.

-Tudom. -kuncogtam ránézve, s ekkor végigsimogatta az arcom és pár tincset a hajamból a fülem mögé tűrt.

-Hogy tehette ezt veled az a hülye fasz?-kérdezte Marcus. -Sohasem érdemelt meg téged.

-Ez már a múlté. -mondtam, erre a számra nézett s egyre közelebb hajolt hozzám, azt hiszem megakart csókolni, de elfordítottam az arcom. Ez túl gyors.
Ekkor néma csend lett. Kíínos..

-Dracoékat láttad ma?-kérdezte Marcus, terelte a témát.

-Nem láttam. -mondtam. -Pansy is el van tűnve, nem láttam ma sehol.

-Na de jó, hogy megint kettesben valakik eltűnnek. -kuncogott Marcus.

-Ne gondolj rosszra. -kuncogtam.

-Én soha. -mondta s pont most lépett be az ajtón Draco.