Lopez és Én ||Marcus Lopez ff.||

16. Rész

Draco belépett az ajtón.

-Ti micsi?-nézett meg minket szúrós szemekkel.

-Mi semmit. -mondta Marcus. -Beszélünk.

-Értem. Mi a baj Regi?-jött oda hozzám.

-Semmi. -mondtam.

-Ó, a hülye fasz Blaise. Megölöm egy szép nap. -mondta Marcus idegesen.

-Tudtam, hogy ő van a dologban. -mondta Draco s idegesen az ajtó fele ment. Én gyorsan ijedtemben felszöktem s próbáltam leállítani.

-Ne menj Draco! Hagyd békén! Nem éri meg na!-mondtam idegesen. Marcus is odajött.

-Dehogynem éri meg! Több fájdalmat nem fog neked okozni, ne aggódj!-mondta idegesen Draco.

-Ne csinálj hülyeséget tesó. -mondta Marcus.

-Draco! Ne menj!-álltam eleibe, hogy akadályozzam meg, hogy kimenjen az ajtón.

-Regina állj félre!-taszított el Draco.

-Ne már Draco! Mit akarsz tenni?-mentem utána mert már kiment az ajtón.

-Te ne gyere!-mondta.

-Marcus, állítsd már le!!-mondtam idegesen.

-Tesó, nem kéne ezt tenned! A Regi könyörög, szóval állj le és ne csináld!-fogta le Marcus Dracot.

-Dehát ártott a Reginának!-mondta Draco.

-Én kibírom! Nem akarom hogy verekedjetek, kérlek. -mondtam s erre Draco magához ölelt. Legjobb testvér.

-De ha mégegyszer ártani fog neked akkor azt nem éli túl!-mondta Draco.

-Nem fog többet, nem hagyom, hogy ártson..-mondtam.
Ekkor Marcus magához ölelt engem.

-Lopez, ő az én húgom!-húzott magához Draco. Én elnevettem magamat. Marcus is.

-Ugye nem?-kérdezte Draco.

-Nem.-mondtuk egyszerre Marcussal.