ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

8.rész

Jᴇᴏɴ Jᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

Hihetetlen, de miután elbúcsúztam Jimintől, rám talált a balszerencse. Sikerült rálépnem egy járdán hagyott csokira, ami a cipőmön, folyékony formában talált magának új helyet. Nincs mivel letörölgetnem, mivel egy darab zsepim sem maradt, ha pedig a fűbe tisztítom, azért biztosan leszólnak.
Tanácstalanul álldogálok egy helyben mindaddig, míg egy ismerős, harsány hang még nem szólít.

Mivel eszem ágában sincs egy újabb bulira elszenvedni, nagy léptekkel haladok tovább, azon imádkozva, hogy az olvadt csoki ne hagyjon nyomot a betonon.
- Jungkook! Áh-álljh! Oh, isthenem! Teh aztán jó gyors vagy!- liheg mellém érve Adam. Szőkésbarna haja most a rohánás miatt egészen olyan, mintha egy szélviharból került volna ki, ami itt elég valószínűtlen.
- Szia, Adam!- köszönök neki egy kevés lelkesedést csempészve a hangomba. - Mi járatban vagy erre?
- Jungkook, Jungkook!- mosolyodik el szélesen, ahogy pedig a nevemet mondja, tudom, hogy nem számíthatok semmi jóra. - Tegnap jó hamar leléptél. Imogene pedig arra számított, hogy lesz ideje veled kicsit jobban megismerkedni, ha érted mire gondolok.

Hmm, valószínűleg Imogene az a műszempillás nyomulós csaj lehet, aki az én nevemet tudta, de nekem gunsztom sem volt az övéről. Őszintén, azóta eszembe sem jutott, sem ő, sem az egész tegnap esti cirkusz.

- Ismered?
- Haver, azon vagyok meglepődve, hogy te nem ismered! A focis Caleb Swan-nek a nővére. Most szakított az egyetemista pasijával, szóval nagy préda lett. És elhiheted, nem áll le mindenkinél csevegni. Látni szeretne, és engem küldött érted- meséli olyan lelkesen, hogy egészen kipirult tőle. Látszólag ölni tudna, hogy megkaparintsa ezt a csajt, aki engem cseppet sem érdekel.
- Mondd meg neki, hogy foglalt vagyok- rendezem le ennyivel az ügyet.
- De nem vagy az, igaz?- nyüzsög továbbra is, és még szaporáz is a léptein, csakhogy hallja a feleletem. Kezd nagyon idegesíteni a rámenős stílusával. Utálom az ilyen embereket, akik képtelenek leszállni rólad.
- Bocs, de ez nem rád tartozik.
Úgy lohol utánam, akár egy pincsi kutya.
- Na, ne csináld már! Nagyon jó csaj lehet, ha így kitartasz mellette.

Ekkora barmot. Még nálam is kevesebbet tudhat a kapcsolatokról, leginkább a monogámiáról. Először is, nem számít hogy néz ki a szívem választottja, a személyisége a lényeg (ami nem mellesleg csodálatos), és soha nem csalnám meg mert szeretem. Csakis őt, senki mást.
Az a picsa csak dugásra jó, semmi másra.
Jimin ezerszer többet ér, mint ő.

- Ja. Viszlát, Adam!- hagyom faképnél, és be spurizok a házba. Kilesve az ablakon, szerencsére azt látom, hogy nem hagytam magam után barna csoki foltokat. Micsoda megkönnyebbülés! Így még hatásos is volt a lelépésem. Adam úgy áll a házunk előtt, mint egy darab fa, amit odaállítottak, hogy legyen miben pofára esni.
- Jungkook, kisfiam! Mit sasolsz?- bújik mellém anyám, mire azonnal lehúzom a redőnyt. Nem láthatja meg Adam-et, mert még a végén behívja hozzánk.
- Én csak... beleléptem egy olvadt csokiba. Azt hittem, összelépkedtem vele a feljárót- felelem, és ez nem is hazugság. Igazából tényleg azt néztem, mert elég gáz lett volna, ha barna, mással is könnyen összetéveszthető foltokat hagytam volna magam után.
- Na és, honnan jössz? Furcsálltam, hogy nem vagy a szobádban. Csak nem a parton voltál?
- De igen- felelem, elvonulva a konyhába. Egy teli bevásárló táska pihen a konyhapulton, és csak arra vár, hogy kipakolják belőle a kaját. Úgy döntök, megcsinálom, hogy anya lássa, elfoglalt vagyok, és nem érek rá a kérdéseire válaszolgatni.
Ő viszont úgy gondolja, hogy pörgés közben is tudok rá figyelni.
- Azzal a fiúval?
Kérdésére megáll a kezem a levegőben, egy kanna tejet szorongatva közben. Honnan tud Jiminről? Nem rémlik, hogy elszóltam volna neki magam. Neki nem... Apa viszont tegnap látta, hogyan siettem utána, és beszámolhatott róla anyának.
- Igen, ha tudni akarod.
- Oh, Jungkook, annyira örülök!- csapja össze a kezeit. Igen, látom mennyire örül. - Jimin egy nagyon aranyos és kedves fiú. Akár még rád is ragadhat az ember szeretetéből.
- Anya, én nem utálom az embereket, fogd már fel végre!- ismétlem el, fogalmam sincs hanyadjára életem során.
- Hát persze, hogy nem- mosolyodik el hamiskásan. Feladom, úgysem fogja megérteni a gondolkodásmódomat. - De akkor is, jobb emberrel nem is találkozhattál volna a parton!
Ebben egyetértek vele.