ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

48.rész

Jeon Jeongguk

Fejvesztve rohanok a személy után, akin pár pillanat az életem múlik, vagyis a féléves átlagom.
Mr Rogers ugyanis a féléves munkámat egy négyessel értékelte és matekból egyébként sem vagyok egy géniusz, pláne úgy, hogy Jimint is fejlesztem közben. A nap végére egyszerűen csak nem marad annyi energiám, hogy felfogjam a bonyolult egyenlet rendszerek katyvaszát.

- Mr Rogers! Kérem várjon!- kiáltok utána a már a parkolóban, teljesen kifulladva. Erre lassan lefékez és érdeklődve fordul felém, hogy megtudja, miért vettem üldözőbe.
- Jungkook? Mit szeretnél?- kérdezi totál dilisnek nézve, ami ebben a helyzetben egyáltalán nem érdekel. Bármit elviselek most, csak sikerüljön elérnem, hogy a jobb jegyet adja meg. Konkrétan a jövőm múlik rajta, ugyanis hamarosan felvételi, az átlagom pedig sokat nyom a latba.
- Ne haragudjon, hogy feltartom! Csak annyit szeretnék kérni, hogy adjon valami javítási lehetőséget matekból. Bármit, kérem, muszáj ötösnek lennem!
Hallom, hogy a hátam mögött pár srác felnevet, de leszarom. Én nem akarom úgy végezni, mint ők, engem igenis érdekel a jövőm.

Mr Rogers kérésemet hallva meglepetten felvonja a szemöldökeit és gondolom megjegyzi magában, hogy én vagyok az egyetlen diákja, aki képes ezért átszelni az egész iskolát.
- Ennyire számít az a négyes?
- Igen- bólogatok bőszen, hogy megbizonyodhasson róla, mennyire fontos ez nekem.
- Hová is akarsz bejutni?- érdeklődik.
- A Stanfordra. Jogi kar- teszem hozzá, hogy világos legyen számára, nem matekos irányban akarok tovább tanulni.
- Nem semmi! De igen, azt hiszem sejtettem, hogy ilyesmi céljaid vannak. Tudod miért adtam négyest?
- Igen, Mr Rogers.
El-el kalandozó figyelmem, néhány rosszabbul sikerült dolgozatom és siralmas órai munkám miatt.
- Nem ezt szoktam meg tőled. Fogalmam sincs, mi áll ennek a hátterében, és tudom, hogy nem is rám tartozik, de tudsz te ennél jóval többet is. Az egyszer biztos, hogy még egyszer sem rohantál így utánam egy ötösért. Ami azt illeti a harminc év alatt még senki sem csinált ilyet- neveti el magát kitartásomon.
Tudom, ez nekem is új, de muszáj volt.
- Ezt pedig mindenképp értékelem. Kijavítom az órai munkád ötösre, de akkor meg kell ígérned, hogy második félévre összekapod magad!
- Megígérem és nagyon szépen köszönöm!- kezdek el hajlongani, mint azok az idióta felfújt alakok pár autókereskedés előtt, de nem tehetek róla, már túlságosan is hozzászoktam ehhez.
- Szívesen! Most pedig menj haza és kapcsolj ki egy kicsit!
- Úgy lesz!
Jimin oldalán biztosan. Most, hogy már tudom, minden rendben lesz a félévi jegyeimmel, végre relaxálhatok és nem kell görcsölnöm. Kész felüdülés!

Ezek után el is indulok, hogy kikapcsolhassak. Vagyis nem teljesen, ugyanis Jiminnel ezen a napon ünnepeljük a fél éves évfordulónkat.
Ez okozott egy kis fejtörést, mivel nem volt egyértelmű, mikortól számítsuk a kapcsolatunkat, de végül Jimin javaslatára az első igazi csókunk napja mellett döntöttünk. Mindketten megjegyeztük a dátumot, ezért nem okozott problémát belevésni a naptárunkba.

Hogy megünnepeljük életem legszebb fél évét pedig ma vacsorázni megyünk egy normális és kifinomult étterembe, aminek köze sincs a McDonald's-hoz. Már előre félek. De Jimin akarta a felhajtást, nem én.

Hazaérve azonnal készülődni kezdek, vagyis lezuhanyzok, beállítom a hajam és átöltözök. Izgatott vagyok, mert bár Jiminnel nem ez az első randink, azt hiszem ez az eddigi legkomolyabb, mert most nem piknikezni megyünk vagy egy újabb játékterembe, hanem egy híres és kifinomult étterembe. Jiminnek még egy csokor virágot is viszek, amit ugyan apával sikerült csak megvetetnem a suli miatt, de a lényeg nem is az, hanem hogy én adom neki oda.
- Sok szerencsét!- kívánja, mielőtt kilépnék a házból, hogy még időben Jiminhez érjek.
- Köszi!- mondom már megszokásból, pedig szerencse nélkül is tudom, hogy minden rendben lesz. Igaz, mostanában volt pár kisebb vitánk, de utána legrosszabb esetben is fél nap alatt kibékültünk. Ilyenkor már nyugodtan átbeszéljük a felmerült problémát, bocsánatot kérünk egymástól és egy békülős szex után minden el is van felejtve.
De ezen az estén biztos vagyok benne, hogy nem kerül sor veszekedésre.