ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

19.rész

Pᴀʀᴋ Jɪᴍɪɴ

Miért nem lehet az élet tökéletes? Miért kell folyton vitákat és összetűzéseket produkálnia, hogy megnehezítse a dolgunkat, amikor már azt hisszük, vége a megpróbáltatásoknak? Miért vonzódom egyre jobban Jungkookhoz, amikor barátom van? Miért nem tudnak lecsillapodni az érzelmeim felé és miért erősödnek inkább? A mostani legfontosabb kérdés pedig, hogy miért jelenik meg Justin pont most a szobámban? Miért nem akkor jön, mikor szükségem van rá?

- Hát itt meg mi a fasz folyik? Te ki vagy?- vakkantja Jungkooknak, aki erre a hangnemre rögtön elvörösödik. Még szép, nem érdemli meg, hogy Justin így beszéljen vele. Senki sem érdemli meg.
- Ő Jungkook, a barátom. Áthívtam beszélgetni. És te mit csinálsz itt?- vonom kérdőre hirtelen felbukkanása végett, mire dühösen összevonja a szemöldökét.
- Írtam neked, de nem méltóztattál válaszolni, úgyhogy ide jöttem, hogy megnézzem jól vagy-e.
- Kicsattanok- felelem, bár ez most már nem igaz. A szobámban tapinthatóvá vált a feszültség, Jungkook és Justin mintha telepatikusan kommunikálnának, jobban mondva ordítanának egymással, míg én azon agyalok, mit kéne most tennem. Zavarjam el Justint, mert úgy érzem belerondított az eddigi nyugalmunkba? Az nem lenne túl rendes tőlem, mégis ez tűnik a legjobb megoldásnak, hogy eloszlassam a stresszt.
- Nyugi, ha kettesben szeretnétek lenni, elmehetek. Nem gond- von vállat Bambi, és állna is fel mellőlem, ám én azon nyomban vissza is húzom.
- Ne!
- De!- szólal fel Justin velem egyszerre. - Kettesben szeretnénk lenni!- mondja erélyesen, mire megfordul a fejemben, hogy komolyan elküldöm, nem érdekel, ha ezzel megbántom vagy a későbbiekben összeveszünk. Nem lehet ekkora bunkó. Eleve úgy nyitott be, hogy itt meg mi a fasz folyik. Nem is köszönt. Egyikünknek sem. Be se mutatkozott.
- Nem gond, tényleg- győzköd Bambi, de hiába, én érzem, hogy zavarja a kialakult helyzet. Hiszen pár perccel ezelőtt suttyózta le Justint, aki nem is igyekszik megcáfolni őt viselkedésével. Most tényleg suttyón viselkedik.
Ha jól sejtem, féltékeny a mellettem ülő fiúra, akit most először látok először idegesnek. Nem akarok magamnak hazudni, lehet van is oka a féltékenykedésre.
- Úristen, Jimin! Jól van, megértettem, hogy inkább a kis barátocskáddal töltenéd az időd, mint a pasiddal! Elmentem!- viharzik ki Justin a szobából, én pedig rögtön utána eredek. Bambi nem követ, de tudom, hogy hallgatózik és kész lenne a védelmemre kelni.
- Héj! Mi ütött beléd, Justin? Miért kell ilyen bunkónak lenned?
- Én vagyok a bunkó? Már vagy egy órája üzengetek neked, és te nem válaszolsz, hanem inkább a "barátoddal" flörtölgetsz! Szerintem kettőnk közül nem én vagyok a bunkó.
- Palacsintát sütöttem, és elfelejtettem megnézni a telefonom. Bocsánat! Te sem szoktál rögtön válaszolni minden üzenetemre, neked is kimaradnak órák. És kiakadok emiatt? Nem! Jungkookkal pedig csak és kizárólag barátok vagyunk. A macskámról beszélgettünk.
- Ez a Jungkook halláskárosult, hogy ilyen közel ült hozzád? Fél süket talán?
- Te komolyan ennyire nem bízol bennem? Azt hiszed, képes lennék téged megcsalni? Ráadásul egy heteró sráccal?
- Én is "heteró srác" voltam egy darabig, míg el nem csavartad a fejem- kiabál továbbra is, majd indulatosan a szobám felé mutat. - Nem bízom benne! Nem érhet hozzád! Ha megtudom, hogy mégis megtette, nem sokáig marad a barátod.
- Micsoda? Nevetséges vagy! Komolyan, jobb lesz ha most elmész. Majd akkor beszélek veled, ha kitisztult a fejed!- fordítok neki hátat, és mielőtt még meggondolhatnám magam, felrohanok a szobámba, ahol magamra zárom az ajtót is.

Bűntudatosan döntöm homlokom a falapnak, és próbálom győzködni magam, hogy nekem volt igazam. Jól tettem, hogy elküldtem Justint és itt marasztaltam Bambit, hiába érzem most az ellenkezőjét. Érzem, hogy pici patak keletkezik az arcom két oldalán, és lassan de biztosan rendesen elárad, és sós könnycseppjeim nagy cseppekben a padlóra hullanak. Már megint bőgök, ezt nem hiszem el! És ami még ennél is dühítőbb: már megint Jungkook előtt bőgök. Szerencsétlen folyton sírni lát és folyton vigasztalnia kell. Most is a hátam mögött áll, és nyugtató szavakat sugdos.
- Most azért nem érsz hozzám, mert Justin azt mondta?- szipogom továbbra is makacsul az ajtóval szemezve. Nem akarom, hogy Jungkook megint így lásson, mert nagyon csúnya vagyok mikor sírok, de azért szükségem lenne most az érintéseire.
- Nem, azért nem érek hozzád, mert félek, nem esne most neked jól.
Válasza enyhén szólva meglep. Bár gondoltam, hogy nem fél Justintól, hiszen simán elintézhetné, ha akarná, de akkor is megmelengeti a szívem figyelmességével. Bambi még most is törődik velem, ő mindig törődik velem, míg Justin... Justin mostanában magasról tesz rá, hogy nekem mi esik jól és mi nem.
- Tőled mindig jól esik- motyogom, majd erőt véve magamon felé fordulok és megölelem. Talán még soha nem esett ilyen jól egy ölelés, még sosem érte el, hogy elapadjanak a könnyeim és felengedjen a nyomás a mellkasomban. Egyszer sem csillapodtam le ilyen gyorsan.