Cortez szemszöge:
Amikor meghallottam, hogy Reni azt akarja , hogy Neményivel menjek kávézni, vártam mikor jelenti be , hogy viccel. Nem viccelt . Mindennél jobban szeretem ezt a lányt, de néha elég eszement ötletei vannak.
- Nem.- jelentettem ki
- De jó lenne.- győzködött , mire pislogás nélkül meredtem rá .
- Reni. Próbákra járunk, Once Upon A Decembert hallgatok meg miattad és ez még rendben van , de kizárt , hogy Neményivel menjek kávézni. - mondtam .
- Oké értem . Akkor legalább odaviszel? - nézett rám mire elmosolyodtam
- Oda .
Aha . Úgy volt , hogy odaviszem. Úgy volt , hogy elmegyek érte . Úgy volt...
Az egész akkor kezdődött , amikor elindultam hazafelé ,csak közben eszembe jutott , hogy ott hagytam valamit a suliban. Így mehettem vissza érte , cool.
Már fordultam volna be a sarkon, amikor megláttam Neményit beszélgetni valakivel. Neményi szemben állt velem, az a valaki akivel beszélt, meg háttal. Egy picit előrébbmentem , és így már biztos voltam benne , hogy Neményi Renivel beszél . Semelyikük sem látott , én meg nem akartam továbbmenni , mert elkapott egy nagyon rossz érzés . Mit csinál Reni azzal a szemétládával? Amikor láttam, hogy Neményi közelebb hajol, ökölbe szorítottam a kezem.
- Ő most nincs itt .- mondja a seggarc. Az Ő alatt engem ért? A lány mondd valamit , de azt nem hallom. Majd Neményi még közelebb hajol , én meg úgy érzem elájulok. Ez egy rossz vicc? Valaki mondja már , hogy csak álmodok és ébresszen fel! Reni fordulj meg ! Fordulj meg és hagyd ott Neményit !
- Egész nap erre vártam .- mondja majd megsimítja Reni arcát , és megcsókolja. Akkor pedig hirtelen elkezd forogni velem a világ. Ez nem történhet meg! Reni nem ... Reni nem ilyen, ő nem. Vagy de? Abban a pillanatban több dolgot éreztem egyszerre. Csalódottságot, hányingert, és mérhetetlen dühöt. És igaz , hogy legszívesebben behúznék egyet Neményinek, nem csak neki szólt a dühöm. Hirtelen megfordultam, és elkezdtem rohanni.
Miért csinálja ezt velem?
Miért Neményivel?
Tudja, hogy egy dolgot nem bírnék elviselni és az ez . Az Neményi.
Amint hazaértem, berontottam a házba , felrohantam a szobámba , előkaptam a bőröndömet, és bevágtam pár dolgot.
Bekapcsoltam a gépem, és viszonylag rövid időn belül szereztem egy last minute jegyet.
Bár legszívesebben szérvertem volna a billentyűzetet, most kellett a foglaláshoz. Gyorsan elintéztem egy hívást, így biztosítva szállást magamnak.
Felkaptam a bőröndöt és lerohantam a lépcsőn.
- Cortez! Hova mész?- kiáltott utánam a nagyi.
- Majd jövök.- nyögtem ki
Bepattantam a kocsiba , és elindultam a reptér felé. Közben párszor csöngött a telefonom, és párszor a földöz is vágtam amikor Reni nevét láttam a kijelzőn. Majd az egyik piros lámpánál Ricsi csengőhangja szólalt meg. Felkapartam a földről a Blackberryt és fogadtam a hívást.
- C , hol vagy , a nagyszüleid már engem hívogatnak.- szólt bele
- Az a rohadt Neményi.- fakadtam ki
- Mi ?! - kérdezte mire elmondtam neki nagyjából mindent . Egy pár percig csendben hallgatott majd káromkodott egy cifrát.
- Ren? És Neményi? - kérdezte végül
- Igen.- sziszegtem
- Ez biztos? Jól láttad?
- Túl jól.
- Na menjen a fenébe!- azt , hogy kire értette azt nem tudom , de helyeseltem .
Hát Ricsi is hasonló véleményen volt mint én. Miután megosztottam vele a terveimet , leraktam a telefont , mert ott voltam a reptéren.
Egyszerűen úgy éreztem el kell tűnnöm innen. Renitől, Neményitől, mindentől.
أنت تقرأ
Szeretsz annyira...? ( szjg fanfiction)
العاطفيةRészlet a könyvből : - Hova ment Cortez? - kérdeztem Ricsitől - Nem válaszolok.- rázta a fejét mire elveszett a türelmem - Ricsi ne csináld már . Ha ilyet tesz azt meg kéne beszélnünk , de nekem nem mondja el szóval csak te tudhatod. Tudod , hogy...
