Tizennyolcadik fejezet- Szalagavató

964 54 15
                                    

A tesiterem már fel volt díszítve a szalagavatóra és csodaszép volt . A lelátók korlátjai tele voltak virágokkal, és egy csomó fényfüzér lógott a székek körül. Bent csak három A- s lányt láttam, a többiek gondolom az öltözőben lehettek.
- Szerinted az osztályprodukcióval kezdünk?- néztem hirtelen Virágra de őt annyira elvarázsolta terem, hogy nem is figyelt rám .
- Virág! Hahó.- lengettem meg a kezem előtte
Semmi reakció. Hát nem baj, ő művészlélek. Megszoktuk. Miután beláttam, hogy Virágot elvesztettem, gondoltam megkeresem a többieket. De aztán hamar rájöttem, hogy ha mindenki az öltözőben van akkor azzal nem megyek sokra mivel az osztályunk nagy része fiúkból áll.
- Renáta!- láttam meg Kingàt a bejáratban mire odarohantam hozzá
- Mi volt?
- Máday kiakadt. Nem értette miért mentetek el , ès mi az hogy Cortez nem ér vissza . De aztán elmagyaráztam neki, hogy csak késik, így meghalgatta az elképzelésemet .- magyarázta
- És...?- türelmetlenkedtem
- És mi? Amit eltervezek az úgy lesz. Természetesen belement.- vonta meg a vállát
- De jó.- vigyorogtam és azon gondolkodtam , hogy nyilván nem lenne jó, ha Cortez lekésné az osztályprodukciót , de az még roszabb lenne ha lekésné a szalagtűzést. Így tulajdonképpen nem is lehet ebből olyan nagy probléma...
- Most min agyalsz?- nézett rám Kinga
- Semmin.- legyintettem
- Nem hívod fel a szívszerelmedet?- kérdezte mire megráztam a fejem
- Tudom, hogy itt lesz.- tettem hozzá magyarázatképp
Kinga egy darabig fürkészte az arcom aztán megvonta a vállát és elsietett.Látszólag nem hitt nekem. Nem is mondtam igazat. Az igazság az , hogy nem azért nem hívom fel Cortezt, mert tudom , hogy ideér. Sőt. Pont ez az. Hogy fogalmam sincs benne ideér- e egyáltalán. Akkor fog kiderülni amikor elkezdődik az egész. Addig nem nagyon aggódok ezen. Ellenben ha felhívom, és közli , hogy nem tud ideérni, akkor az sem biztos , hogy én egyáltalán szeretnék táncolni. Cortez nélkül? Teljsen kizárt. Mindenik jobb , ha nem hívom fel.
Ezekkel a gondolatokkal visszaindultam Virághoz, (aki ellenben velem) éppen a barátjával telefonált. Amikor meglátta , hogy jövök akkor pedig gyorsan elköszönt tőle .
- Nem kellett volna leraknod miattam .- ingattam a fejem
- Áá! Már úgyis le akartam tenni.- legyintett .- Ricsi mindjárt jön.- tette hozzá
- Jó. A többiek?
- Még Zsoltinál vannak.
- Zsoltinál?- kérdeztem elkerekedett szemekkel, mivel én meg voltam győződve róla , hogy az öltözőben vannak
- Igen. Most fognak indulni csak megvárják Ricsit .- mondta Virág
Úgy döntöttünk, hogy amíg nem jönnek, addig felülünk a lelátóra. Időközben kimentek az A- s lányok, így ketten maradtunk. Aztán ez hamar megváltozott, mert zajt hallottunk az ajtó felől és egyből tudtuk, hogy megjött az osztályunk.
- Csoki!- kiáltott fel Zsolti és mindenki odament hozzánk. Így már tizenegyen ültünk a lelátón.
Azt képzeltem , hogy Cortez is itt van. De csak képzeltem...
Ricsi mintha megérezte volna , hogy mire gondolok, bátorítóan rámmosolygott . Aztán valaki megszakította az idilii pillanatunkat.
- Megtudhatnám, hogy mit csinál itt a 12. B?- üvöltötte Máday .- Mindjárt érkeznek a rokonok , senki nem lehet a tesiteremben. - rikácsolta mire jobbnak láttuk kimenni .

- Kezdenek az A- sok.- mondta Kinga mire felálltunk a padról, és odamentünk az ajtóhoz. Teljesen más volt a tesiterem. Tömve volt emberekkel. Minden hozzátartozó és diák itt volt. Vagyis majdnem mindenki.
Aztán az A- sok megkezdték a produkciójukat , ami... hát. Hogy is mondjam? Erőltetett volt . És nagyon törtekedtek a jó hangulat megteremtésére de ezzel csak az ellenkezőjét érték el. Amikor a "táncuk" véget ért , egy kis szünet következett. Addig mi bevittük a padokat a terembe . Nem kellett átöltöznünk, mert a számot úgy adtuk elő, ahogy voltunk.
Haller intett, hogy mehetünk. Bementünk a terembe és elhelyezkedtünk a padokon.
- Reni!- szólt Virág de nem voltam olyan állapotban , hogy figyeljek mert a vér a fülemben dobogott és nagyon izgultam. Emelett biztosra vettem, hogy Cortez nem ér ide .
- Reni!- szólt Virág újra de megráztam a fejem , jelezve , hogy ez nem a legjobb alkalom.
3...2...1
- Na na na na na na .- kezdtük a számot és taps söpört végig a termen
-Hússzal ezelőtt érkeztem, és azt mondták , hogy ez az a hely.- kezdte énekelni Macu
- Ahol mindent sikerült megnéznem, köszi, de sajnos nem mehetek
- Mert a főnököm az az Isten, kinek szárnya van de ereje nincsen
- Vagy egy kicsikét legalább megverne, vagy lassan utánad engedne.- énekelte Robi és már készültem az éneklésre mert most jött Cortez sora . Úgy terveztük, hogy mivel Cortez nem ér ide , ezért ezt együtt énekeljük. De amikor nyitottam volna a számat, legnagyobb meglepetésemre valaki megszólalt hátulról.
- Mert hirtelen kinyílt a föld alattam, te eltüntél én meg itt maradtam.- jött a hang az ajtó irányából mire mindenki egy emberként kapta oda a fejét .
Cortez volt az. Odafutott mellém. És megint taps söpört végig a termen . Nevetve megráztam a fejem, amolyan " ez nem igaz" pillantással. Aztán elkezdtem énekelni , mert én jöttem. Amint befejeztem a soromat, azt sem tudtam hol vagyok. Annyit tudtam , hogy Ő is itt van, mert megígérte  . És itt van. Ideért:)

Vége

Sziasztok!! Öhmmm most nem is nagyon mondok semmit , még lesz egy epilógus ( olyan szoktak csinálni , nem?😂) Igazából még nem írtam fanfictiont így nem is nagyon tudom mit kéne írnom. Ez az egész story csak egy hirtelen ötlet alapján született és azt írtam meg ,köszönöm azoknak akik olvasták és nagyon remélem , hogy tetszett a story😊

Szeretsz annyira...?  ( szjg fanfiction) Where stories live. Discover now