Szeretsz annyira...? ( szjg fanfiction)

Ötödik fejezet-Egy rossz döntés

Reni szemszöge:
Mi az , hogy nem akarom tudni, hol van Cortez? Ő a barátom, megőrülök, ha nem tudom mi van vele .  Egyáltalán hol lehet, ha nem otthon és nem is Ricsinél?
A szüleinél? Nem hiszem. Zsoltiéknál? Az túl nyilvánvaló lenne . Visszament a suliba? Cortez? Ő biztosan nem. Vikivel van? Ezt csak nagyon erősen merem remélni , hogy nem. Ilyen és ehhez hasonló gondolataim voltak , miközben felmentünk a lépcsőn, Virág szobájába.
- Sziasztok.- köszönt Virág halkan , miközben az ágyán üldögélt. Nem volt olyan boldog , mint szokott lenni, és biztos vagyok benne , hogy ő tudja amit én nem ...
Arnold az ajtóban állt , esze ágában sem volt bejönni a szobába. Én pedig leültem  Virág mellé , és kíváncsian néztem Ricsire .
- Na?
- Na mi?- kérdezett vissza értetlenül
- Cortez? - tártam szét a kezem
- Ja igen! Emó!- nézett hirtelen Virágra
- Hmm?
- Megmondanád nekik?- próbálta lepasszolni  a feladatot
- Mi?! Miért én? - háborodott fel  ( teljesen jogosan)
-Jó egy próbát megért.- legyintett mire értetlenül Arnoldra néztem aki szemforgatással jelezte , hogy nem is érti és nem is akarja megérteni a helyzetet.
- Ricsi!- szóltam közbe
- Oké! Ne engem ordítsatok le és ne rám legyetek kiakadva , én csak elmondom amit Cortez elbénázott. Az a helyzet... - kezdte magyarázni,  mire Virág rámnézett és a kétségbeesett arcomat látva közbeszólt
- Momónál van .
- Miért ment Momohoz?- értetlenkedtem de közben bele se gondoltam mit is jelent ez .
- Ki az a Momo?- szólt közbe Arnold
- Neményi ! Ez nem rád tartozik.- intette le Ricsi
- Tulajdonképpen , de . Hiszen itt vagyok , ami azt jelzi , hogy közöm van hozzá.- vonta meg a vállát
- Cortez levelezőtársa .- mondta  Ricsi
És annak ellenére , hogy én is ismertem Momot, csak Ricsi mondata után értettem meg az egészet. Hogy miért nem akarom tudni.
Cortez Franciaországban van ! De mégis mi a fenéért ment oda? Miért nem szólt nekem? Én bántottam meg? Miért nem hívott vissza? Miért csak Ricsi tud róla és én nem? És mégis miért most ment el , amikor pontosan tudja , hogy holnap van a szalagavató , ami nekem az egyik legfontosabb dolog a gimnáziumban?!
- Reni jól vagy?- zökkentett vissza a valóságba Virág
- Elmegyek . - mondtam hirtelen , magamat is meglepve , hiszen ez a döntés csak most fogalmazódott meg bennem.
- Hova? - kérdezték értetlenül.
- Cortezhez. - mondtam bizonytalanul
- Megőrültél?! Nem mehetsz ma Franciaországba . Nincs is jegyed . - mondta Ricsi
- A szüleid kiakadnának.- töprengett Virág
- Ez egy nagyon felelőtlen és meggondolatlan döntés lenne .- rázta a fejét Arnold
- Az lehet , de Cortez elment és nem tudom miért , de utánamegyek . - kerestem a szavakat
- A fenébe Ren! Biztos vagy benne ?- nézett rám Ricsi mire bólintottam
A raszta hirtelen felállt , és előkapta a táskáját, majd belepakolt pár elektronikus dolgot .
- Te mit csinálsz?- szólaltam meg elsőként
- Úgy látszik megyek Franciaországba . - vonta meg a vállát
- Nem mehetsz oda !- mondtam , ez viszont elég furán jött ki , mivel eredetileg én álltam elő az ötlettel. Oké , lehet , hogy nem igazán gondoltam át a döntésemet ...
- De te is mész.- értetlenkedett
- Igen , de az nem biztos.
- Hogy lehet nem biztosan elmenni?
- Úgy , hogy még nem tudom.
- Mi az , hogy nem tudod? Vagy mész, vagy nem.- tárta szér a karját , csakhogy ez nem ilyen egyszerű.
- Várj egy kicsit .- mondtam és átgondoltam a dolgot .
Repülőjegyünk az nincs , viszont azt tudunk venni. A szüleim nem engedték meg , és nem hiszem , hogy megfogják, így jobb ha ők nem tudnak róla. Cortez nem szólt nekem , hogy elmegy , ergo haragszik rám. Több ok szól ellene mint mellette , mégis valamiért úgy éreztem beszélnem kell Cortezzel . Meg kell kérdezenem , mi baja van . Személyesen. És ha Franciaországban , akkor Franciaországban . Bármennyire furán hangzik, és bármennyire nem értem miért ment el .
- Ha elmegyünk, visszaérhetünk még a szalagavatóra?- néztem Arndoldra , bízva abban , hogy ő tudja . Nem tudta . Honnan tudhatta volna ? Persze én akkor nem tudtam , hogy nem tudja . Vagy legalább is , hogy tévedett, amikor azt mondta , hogy visszaérhetünk...