Szeretsz annyira...? ( szjg fanfiction)

Tizennegyedik fejezet- Egyedül?!

- Találkozunk otthon.-ölelt át Cortez és belepuszilt a hajamba
- Figyelj.- néztem rá.- Nem akarok a beugrómmal táncolni.- ráztam a fejem
- Nem fogsz! Időben odaérek , oké? Ott leszek .- ígérte meg és hittem neki
Ott lesz. Akkor ott lesz. Itt elintéztem ennyivel. Csak néha nem elég egy ígéret ...
- Ren! Mehetünk?- kiabált Ricsi az előszobából . Igazából még nagyon korán volt az induláshoz, de ha meg akartunk venni egy jegyet, ahhoz azért hamarabb ki kellett érnünk.
- Egy perc- kiáltottam és odaléptem Arnoldhoz.
- Köszönöm.- mondtam neki és ezt nem különösebben egy dologra értettem.Hanem arra , hogy segített nekem pedig a dolognak Cortezhez is köze volt .
- Nem kell .- mosolygott és óvatosan átölelt .
Miután elköszöntem Momotól , és mondtam valami " szia" félét a lánynak is , elkezdtem készülődni.
- Mehetünk?- nézett rám Ricsi mire bólintottam
Cortez és Ricsi összenéztek és megint megállapítottak valamit olyan " fiús összenézősen" amiből természetesen semmit sem értettem.
- Találkozunk a szalagavatón .- mondta Cortez és utoljára megcsókolt .
Hívtunk taxit, ami már ott is volt mire kiértünk a házból. Onnan pedig gyorsan odaértünk a reptérre.
- Fél tizenegy.- mondta Ricsi mikor kiszálltunk a taxiból.
Minnél közelebb értünk a kettő órához, annál jobban izgultam. Mert mi lefoglaltuk nekem a repjegyet. Nekem van jegyem, mehetek. De Ricsinek még nincs. Semmi garancia nincs arra, hogy lesz is . Úgyhogy felkészültem arra , hogy esetleg majd egyedül kell utaznom. Oké, valljuk be ez nem annyira nehéz. Csak egy repülőút...
Két óra múlva ezt a mondatot ismételgette nekem Ricsi. Mert nem sikerült jegyet szereznie.
- Nyugi Ren! Csak egy repülőút. Itt vagyok veled és Kinga ott lesz, amikor leszállsz. Nem lesz baj. Baj akkor lenne , ha például lezuhanna a repülő.- töprengett mire pislogás nélkül meredtem rá. - De nem fog.- korrigált .- Nem fog lezuhanni ! Csak ha béna a pilóta. - tette hozzá mire megint elfehéredtem.- De nem az! Az esetek többségében...
- Ricsi!- szóltam rá mert minden mondatánál egyre idegesebb lettem .
- Jó jó! - tette fel védekezően a kezét
- Ugye Corteznek nem szóltál?- kérdeztem
- Nem.- ingatta a fejét , mire egy kicsit  megnyugodtam.
- Veszek neked chipset.- közölte hirtelen , mire felállt és elment .
Öhmm... oké. Hát miután Ricsi elment , magamra maradtam a gondolataimmal. A kérdéseimmel. A félelmeimmel. És az "uramisten nem akarok egyedül repülni" szindrómámmal. Ami néha elég ijesztő tudott lenni.
- Dobom.- közölte egy hang, mire összerezzentem és az  elkapó képességem hiányában nem tudtam elérni a chipset, ami puffanással a földre esett .
- Azért köszi.- mondtam és felvettem a zacskót. Kibontottam és Ricsi felé nyújtottam.
- Te Ren.- kezdte miközben megevett egy chipset.- Késik a gép.- közölte
- Mi?! Mennyire ?
- Csak negyed óra .
-Oké.- nyugtáztam, mert nem igazán tudtam mit mondjak. Mondjuk akkor még nem is volt jelentősége. Csak amikor húsz perccel az indulás előtt beszaladtam a mosdóba , gondolva van időnk... na akkor számított. Mert időközben visszarakták a gépet.
Az egész úgy történt , hogy miután Ricsi közölte hogy késik a gép, megettük a chipset. Ricsi elterelte a gondolataimat az utazásról. Annyira , hogy kishíján el is felejtettük. Így aztán húsz percünk maradt , de nekem még el kellett mennem a mosdóba . Halálnyugodtan végeztem a dolgom , aztán egyszer csak valaki becsapta az ajtót és elkezdett dörömbölni a fülkém ajtaján.
- Reeennn!!!! - kiabált Ricsi a lánymosdóban(?)
- Mi a ...?- kérdeztem miközben felrángattam magamra a gatyámat és kirontottam a fülkéből
- Visszarakták! Futás ! Visszarakták!- közölte Ricsi mire elkerekedett a szemem
Ó a francba!

Sziasztok!! Ez nem lett túl hosszú rész de igyekszem gyorsan kirakni a kövit . Remélem tetszik.