Szeretsz annyira...? ( szjg fanfiction)

Tizenötödik fejezet- December 3

Na azt , miután Ricsi szólt ( üvöltött), hogy visszarakták a gépet körülbelül így jellemezném;
Futás, futás, ott maradt a jegyem a mosdóban, visszafutás érte, futás , Ricsi nekiment egy férfinak, a férfi utánakiabált, Ricsi nem hallotta , én bocsánatot kértem, futás, futás, ééés végre elértük a terminált.
- Lehet , hogy edzenem kéne .- fújtam ki magam majd Ricsire néztem akin egyáltalán nem látszott meg , hogy az előbb futottuk át a fél repteret.
- A lényeg, hogy itt vagyunk. - nyugtatott majd a többi utasra néztem , akik már készültek a felszállásra.
Rajtam megint kijött a pánik, hogy egyedül fogok menni. Ricsi valószínüleg észrevette , ezért megpróbált nyugtatni.
- Ren figyelj most itt vagyok. Aztán felszállsz és már nem leszek...- kezdte de félbeszakítottam
- Ricsi! Ez neked nem megy.- ráztam a fejem
- Várj már! Végigmondom. Szóval felszállsz és már nem leszek de az egész csak két óra lesz , utána pedig ott lesz Kinga .
- Oké.- bólintottam
- Nyugi. Nincs mitől félned .Vagyis , ha a gép nem zuhan le és élve hazaérsz, akkor Kinga és a szüleid még le fognak üvölteni de ezen kívül nincs mitől félned.- korrigált mire pislogás nélkül néztem rá
- Csak ugratlak.- mosolygott mire felengedtem. - Vagyis nyilván mindenre van esély , de ...- kezdte de megint félbeszakítottam
- Szerintem én most megyek mielőtt megint nyugtatni próbálsz.
- Jólvan na .- röhögte el magát aztán esetlenül megölelt .
Én pedig elindultam a többi utassal együtt.
- Ricsi.- szóltam utána.- Érjetek vissza , oké?
- Meglesz.- bólintott .
A repülő felé menet azon gondolkoztam, hogy miért van az , hogy idefele rövid idő alatt találtunk jegyet, de visszafele nem biztos hogy Corteznek és Ricsinek egyáltalán lesz. Aztán ezt a gondolatot kivertem a fejemből, mert mindketten megígérték , hogy visszaérnek . Én pedig vakon hittem bennük. Cortez bénázása csak nem ronthatja el a szalagavatót, nem?
Ezekkel a gondolatokkal szálltam be a gépbe .
Az egyik oldalamon egy férfi ült aki nagyban telefonált valakivel , (pedig úgy tudom gépen nem nagyon lehet... ) a másikon pedig egy idős nő aki keresztrejtvényt fejtegetett. Én pedig miután megállapítottam , hogy valőszínüleg egyikkel sem leszek különösen jóban gondoltam alszok egyet, mivel mégiscsak hajnali kettő van.

- Hölgyem. Megérkeztünk.- szólontgatott a nő. Én hirtelen azt sem tudtam hol vagyok és egyből Cortezt kerestem de aztán rájöttem mi történt . Úgyhogy nagy nehezen felálltam. Hát valljuk be , átaludtam az egész utat. Azért ez se semmi...
Miután mindenki felállt , kinyitották az ajtókat. Azért a sorban állással elment pár perc , de én tulajdonképp nem is siettem sehová.
Aztán miután kiértünk a gépből, azt kivántam bárcsak hosszabb lett volna az a sor. Mert már messziről megláttam Kingát. Jaj. Ha eddig nem szakadt be a dobhártyám , most be fog .
- Renáta.- üvöltött , mire erőt vettem magamon és elindultam felé.
- Kinga.- kezdtem félve .- Most mérges vagy , ugye?- kérdeztem óvatosan .
- Nem. Miért is lennék mérges , hiszen épp most szálltál le egy gépről amin mellesleg egyedül utaztál és én mehettem eléd egy reptérre hajnali kettőkor miközben Cortez és Ricsi egy másik országban vannak ráadásul ma van a szalagavató! Miért is lennék mérges? - kérdezte cinikusan mire behúztam a nyakam.
-Jó, de én itt vagyok.- mosolyogtam mire Kinga arca megenyhült . De csak egy pillanatra.
- Még jó, hogy itt vagy.- vont vállat.- Istenem! A bénázásotok miatt nem alszok semmit a szalagavató előtt.- dünnyögte és értettem mire célzott .
- Akkor ... mehetünk?- tártam szét a karomat , mire Kinga bólintott és elindultunk a taxi felé.
- Renáta.- kezdte.- Nem mintha érdeklene de szívszerelmed miért lépett le ? Történt valami Párizsban?- kérdezte mire elnevettem magam és miközben beszálltunk a kocsiba elkezdtem mesélni Kingának.