GIVEN-TAKEN ━ nishimura riki.

( 2. fejezet )

| TWO.
"legyünk mi is fiatalok..."
________

RIKI BELÉPETT EGY SZOBÁBA.

Ez a szoba volt az úgynevezett "Lazuló Terem", mivel ide senki más nem tette be a lábát, csakis a hét fiatal vámpír. Erről a helyről egyébként az idősek nem is nagyon tudtak, így bármikor ide tudtak jönni, ha kicsit el akartak zárkózni a külvilágtól. Az idő már kezdett későre járni, éppen vacsora után járunk.

Amint átlépte a küszöböt az a látvány fogadta, amint Jake a kanapéról lefele lógva olvas valamiféle könyvet, Jay és Sunghoon elmélyülten beszélgettek valamiről a fotelek mellett álldogálva, Sunoo a Nintendóján játszott, amit még két hete lopott el egy járó-kelő ötévestől, Jungwon és Heeseung pedig az ablakpárkánynak támaszkodva cseverésztek.

A legfiatalabb érkezésére mindenki egy emberként kapta fel a fejét, majd, mintha mi se történt volna, visszaálltak az előző tevékenységeikhez. Riki körbenézve a szobán foglalt helyet Jake Hyungja mellett, egy nagy sóhajjal.

- Esküszöm ha még egyszer borjút kell vacsoráznom én kibelezek valakit. - panaszkodott Riki, igazából ő maga se tudja, hogy kinek. Aki hallja és akit érdekel...

- Lehetőleg ne engem. A szerveimre még szükségem van. - válaszolta Jake, le sem véve szemét a könyv sorairól. - Sunoot viheted.

- Meg se szólaltam! Miért lettem belevonva egyből a beszélgetésbe?! - horkantott fel az említett, amin Riki halványan elmosolyodott.

Csakhogy az a mosoly alig tartott két másodpercig, utána ugyanúgy visszaállt a komor, átláthatatlan arckifejezése. Látszólag Jake is észrevette, hogy ma különösen csendes a fiú, így végre valahára rá emelte tekintetét.

- Minden oké? Nem nagyon vagy magadnál. 

- Ja. Csak rég ittam vért.

Mindig ez volt Riki kifogása. Ez egy amolyan Jolly-Joker volt nála, bármi is nyomta a lelkét és nem akart beszélni róla, csak annyit mondott, hogy régen jutott a szervezetébe friss vér és el is volt intézve a dolog. 

Noha, a többiek jól tudták hogy nem ez a baj, mégis ráhagyták. Ha akarja, majd elmondja..

- Ha már szóba jött! Nem megyünk el az őszi arató fesztiválra? Ott mindenki vért szokott inni, mi is szerezhetnénk pár üveggel! - lelkesedett be Sunoo, aki eltéve a játékát nézett körbe a társaságon, akik immáron mind rá figyeltek.

- Az emberek nem isznak vért, idióta. Az valószínűleg csak valami alkohol. - szólta le egyből Jay a barátját.

- De ott lesz Yooheon néni is! Tudjátok, Riki szüleinek jó barátja, és a vámpírok nevében mindig szokott bérelni egy bódét, ahol biztonságosan ihatunk mi is vért anélkül, hogy bármiféle gyanút keltenénk. - magyarázta a fiú, arcán helyet foglalt az a tipikus izgatott mosolya.

- De hisz ez az emberek ünnepe. Miért mennénk el? - szállt be a beszélgetésbe Sunghoon is és kezeit mellkasa előtt keresztbe fonta. Neki semmi kedve nem volt emberek közé menni, de ez nem volt újdonság...

- Ahj nemár srácok! Légyszi! Legalább egy kicsit elfelejthetnénk ami körülöttünk történik jelenleg, nem kéne a háborúval foglalkoznunk és még fel is töltődnénk. 

A tömeg ekkor egy emberként fordult Lee Heeseung felé, s várták a döntő választ. Heeseung volt úgymond a "főnök" a csapatban, legidősebb lévén rá hárult a többiek bajtól megóvása és nevelése, meg persze ilyen esetekben az ő döntése volt a szószóló.

A fiú körbetekintett barátain, családján, akik mind-mind csillogó szemekkel várták a válaszát. Látva, hogy néhányan tényleg ki akarnak kapcsolódni egy kicsit, plusz elgondolkodva azokon amit Sunoo az előbb megemlített, egy nagy sóhaj után halványan elmosolyodva biccentett aprót a fejével.

- Legyünk mi is fiatalok egy kis időre.

Noha a fesztivál csak a hét végén lesz, a csapat fele máris be van zsongva tőle. Elképzelve, hogy mennyi játék, étel és vér lesz ott, alig bírnak várni. Az a maradék pár nap iszonyú lassan telik el, de nem is vártak mást. 

Az volt a terv, hogy egy kicsit ellazulnak a fesztivál közben, de igazából... csak még több bajt hoztak saját magukra...