Az Özvegy Szerelme

𝟸𝟷.ǫᴜᴇᴇɴs

Az elkövetkezendő hetek a lehető legnyugodtabban teltek. Pietro mindennap elkísért a központba,ahol besegített a papírmunkában,valamint a lányok családjai keresésében. Még moziban is voltunk,ahol találkoztunk Sharonnal és a "barátjával". Vele talán kezdek kijönni,de attól még bennem van az undor a személyisége iránt.

Bucky néhányszor készített reggelit,s sokszor néztük a napfelkeltét,valamint a csillagokat együtt,de nem nagyon közeledett az incidenseket követően. Mintha napról napra csak távolodnánk egymástól,míg egyszer meg sem ismeri egyikünk a másikunkat.
Emelett Bucky visszatért az edzésekre velem,így az elmúlt 2 napban vele edzhettem.

A központban minden nyugi,azonban azt furcsálom,hogy amióta hazajöttünk a Fenegyerekről még nem hallottam, emelett Matt Murdockot sem láttam a Nelson&Murdock irodában. Időközben a sok átjárás alatt,megismerkedtem az ügyvédek titkárnőjével,a szőke,kék szemű,ártatlan arcú Karennel. Nagyon kedves lány,de ugyanakkor aggódik,hisz Murdock egy ideje nem jelentkezett és közte,meg Foggy között is amolyan kutya-macska civakodás történt hetekkel ezelőtt. A lány azt is elmesélte, hogy hogyan került a férfiák oldalára, áldozatból lett titkárnő,amikor Wilson Fisk ellen harcoltak. Legyen ő bárki is.

A Bosszúállók nagy része szétszéledt, legtöbben haza mentek a családjukhoz, pl.Clint a vidéki házába,a feleségéhez és a három gyerekükhöz,Hope és Scott San Franciscóba,Hope édesapjához. Valamint Stark is épít egy villát Ms.Pottsnak. Valószínűleg nem villa, mert nem annak tervezi,de mind tudjuk,hogy egy milliomos nem áll meg a sima faháznál. Wanda és Vízió pedig Európába utaztak,hogy Vízió pihenhessen,s elfelejthesse az őt zaklató elmekő okozta fájdalmat.
Rhodey sem tartózkodott a toronyban, de el-el látogatott,hogy ellenőrizzen bennünket. Sam, Bruce, Natasha, Steve, Pietro, Bucky, és én voltunk azok,akik a toronyban maradtak.

Miután végeztem a központban,nem mentem haza,hisz péntek délután volt,pontosabban 14:00. Minden pénteken,ilyenkor indulok a Midtown középsuliba,hogy 45-re odaérjek.

-Szia kölyök! - köszöntöttem a motoromról leszállva Petert. Minden pénteken én jövök érte,hogy aztán együtt ebédelhessünk és fagyit ehessünk. Ezzel próbálom jóvá tenni mindazt,amit a múltban elkövettem.

-Tatiana! - integetett a fiú,majd órájára bökött - Ma is percre pontosan érkeztél. Na ma végre motorozhatunk?
-Legyen. De a saját felelősségedre,ha leesel ott maradsz,és a te hibádból - engedtem Peter hatalmas vágyának, miszerint egyszer végre a motorral menjünk az étterembe. Eddig gyalogoltunk,ma engedtem neki.

Mint szokásosan most is kínait rendeltünk,amit tökre megszerettem a pók-srác mellett. Peter mesélt arról, hogy mi a helyzet a suliban,hamarosan versenyre megy a társaival,emelett ő a legokosabb fiú az évfolyamán. Nem csodálom,apja sem bunkóságáról volt híres,hanem eszéről,amiatt is halt meg...Peter mesélt még Lizről,aki tetszik neki. Még képet is mutatott a lányról, illetve más osztálytársairól. A telefonja hibája lehetett,de megakadt egy képnél. Egy barna,göndör hajú,lány állt a képen zöld ingben,barna szemekkel,középső ujjával díszítve a képet,teljesen komoly arccal. Ő MJ,Peter osztálytársa,akivel ki nem állják egymást, bár egy csepp mosolyt véltem észrevenni szája sarkában,s miközben próbálta arréb húzni képet,de nem tudta,egyre vörösebb lett az arca...Nyugi Peter,nem csak te vagy így. Ekkor jutott eszembe Bucky,azon a napon először. Ő is ott van...lenne,ha keresnénk egymás társaságát.

Peterrel még elmentünk fagyizni,ő csokisat míg én erdei gyümölcsöset kértem,tetején cukorral. Minden héten próbáltam más ízt kipróbálni,erre a fiú mindig ugyanazt rendelte,csokisat.

Motorral haza dobtam Petert,majd köszöntem May nénikéjének,akivel egész jóba lettem,talán ez az oka,amiért megbízik bennem,és engedi,hogy elvigyem magammal az unokaöccsét, aki lelkes volt mindvégig,amíg a motoron utaztunk. Mielőtt eljöttem volna Peter visszajött megölelni,majd a fülembe súgott.

-Tudom,hogy a múltat próbálod jóva tenni, s ne aggódj,nagyon jól csinálod. Alig várom a péntekeket,miattad! Most pedig menj haza,Bucky már keres - bontotta az ölelést,majd a szemembe nézett - Ne húzd vele az időt...Hidd el ő a herceged a fehér lovon! - majd ezzel elfordult,s ott hagyott engem merengni az éjszakában.

Hamar motorra pattantam,bár kevésbé vettem sietősre az utat,egy órába telt visszaérnem Queenből a toronyba.
Amint beértem a toronyba Sammel találtam szembe magam,aki eszeveszetten kereste Steve barátját. Egy üzenetet hagyott neki,miszerint a hétvégét a toronytól távol tölti,egy faházban. Megnyugtattam Samet,hogy nincs semmi baj,tényleg van egy ilyen ház,ahol Steve a hétvégéjét tölti. Aztán hozta fel,hogy Natasha sincs itt,s ő üzenetet sem hagyott.

-Vagy nem akart hagyni. Nyugodj meg, egyikőjük sem veszett el,biztos Steve elvitte Natashát a vidéki faházba.
-Ezt honnan veszed?
-Képzeld el,ezek ketten,Steve és Natasha egyszerre szeretnének "pihenni" New Yorkban,ám a toronytól messze. Stevenek van egy faháza,van hova mennie,de Natashának nincs,legalábbis itt New Yorkban nincs - magyaráztam a férfinak - emelett titokban járnak - füllentettem,bár nem is volt igazán hazugság,mind látjuk a nyilvánvalót, hogy szeretik egymást.
-Hogy mi? - akadt ki a férfi,majd dühében tovább ment,s engem ott hagyott.
-Szép estét Sam! - indultam el a lifttel egyenesen a szobám felé,amikor feloldottam a telefonomat,amin nem egy nem fogadott hívásom és olvasatlan üzenetem volt Buckytól.

Egyre azonban volt válasz küldve, amelyet tuti nem én küldtem,hisz alig volt ma a használatom alatt az eszköz.

-Tatiana merre vagy? Rég itt kéne légy! Válaszolj létszíves - kérdezte Bucky néhány órával ezelőtt.
-Queensben,ebédelek egy sráccal😘 - szóval azért tudta Pet,hogy Bucky keresett,mert mégnezte a mobilomat,és válaszolt is a férfinak.