Az Özvegy Szerelme

𝟺𝟶.ʀᴇᴀᴅʏ ғᴏʀ sᴀᴄʀɪғɪᴄᴇ

-Nem mehet el Ms.Orlova - követ a hang a szobáig,ahol a jelmezeinket tartjuk - Magán múlik minden.
-Jarvis! Ha nem megyek,s nem csettintek Thanos úgy is csettint,csak kockázatos számára. Teljesen mindegy, hogy én teszem vagy ő,valakinek fájni fog. Jobb,ha én teszem.
-Ahogy gondolja - hagy magamra Jarvis, végre csend van. Így átgondolhatom mit akarok,mikor és hogyan. A mai nap nagy nap. Ez a harc nem olyan,mint az eddigiek. Apám,vagy bármelyik eszelős ellen. Nem vehetek fel egy átlagos özvegy jelmezet. Bár nem a ruha teszi az embert,mégiscsak ez a ruha lesz, amit viselve milliók fellett ítélek. A jelmezek között baktatva eljutottam Bucky cuccaihoz. Ekkor jutott eszembe az első kép,amit róla láttam. A haja kiengedve, maszkot viselve, mellényéhez és övéhez millió-egy fegyver tartozott. Már akkor tudtam, hogy ez nem egy átlagos küldetés lesz. Azóta beleszerettem,összevesztünk milliószor, csókolóztunk, szeretkeztünk, s minden olyan tökéletes volt. Míg nem jött Loki és az álmok. Most itt vagyunk.
Hirtelen lekaptam Bucky egyik mellényét,övét,egy pár kesztyűjét s egy maszkját. A szobámba érve előkerestem egy szűk, fekete farmert,s egy fekete bakancsot.

A tükörbe nézve mintha Bucky egy női variánsát láttam volna,az én szerepemben. A tél özvegye. A fekete katonája. Ki tudja mi lett volna a ship nevünk,vagy mi az. Fésűért kutatva a fiókomban megtaláltam a képeket, amiket Bucky adott nekem mielőtt Budapestre indultunk volna. Egyet a zsebembe csúsztattam egy másikat mérgesen vágtam le az asztalra,majd idegesen lapot s tollat keresve kutakodtam a fiókban. Leveleket kezdtem írni. Tudtam,hogy sem nekem sem a Földnek nincs sok ideje,én mégis leültem levelet írni. Egyet címeztem Buckynak. Egyet anyának. Egyet Natashának,Stevenek és a Bosszúállóknak. Egyet Yelenának és szüleinek. Így éreztem igazságosnak,azt amit teszek. Mert már tudtam mit teszek. Tudom,hogyan éljem túl én is és az univerzum is. Ám ehhez is szükséges a búcsúzkodás,a feláldozás.

A hajam kiengedve hagytam,mint ahogy Buckynak is volt azon a 2014-es képen. Arról a képről inspiráltam a mai kinézetemet,amit használva szembe szállok Thanossal. És nyerek,de közben veszítek. Elveszítek mindent és mindenkit. Elindultam a Szentély felé,ahol nem rég jártam. Idejöttek a Bosszúállók harcolni. Dulakodás jelei ugyancsak látszanak,azonban Thanosé nem. Hol van Thanos? kérdezem magamtól. Két fazon van itt,ezek azok,akik az álmomban is benne voltak. Talán nem is álom volt? Hanem valóság? Vagy egy újabb értelemszerű álom?
-Ez a karattyoló állat a lány nevében beszél? - szólal meg a varázslónak tűnő szektatag.
-Nem - ugrok közvetlen a Bosszúállók elé - a lány a maga nevében beszél - a lény arcán elismerést vélek felfedezni. Felállok, hogy szembe lehessek vele, mire jön Bucky s visszahúz.