𝟸𝟼.ᴇɴᴅɢᴀᴍᴇ

212 16 1
                                    

-Csodálatosan nézel ki! - közeledett felém Bucky - A rózsaszín jól áll neked.
-Ugyan,te is kitettél magadért - mosolyogtam a férfira,akin tényleg jól állt az elegáns öltözék. Egyszerűen mesés volt.
-Szóval...nem tudom hol van a te kísérőd,de addig is,amíg az úriember megkeres,felkérhetlek egy táncra? Az első táncra - gondolkodás nélkül bólogattam,amint a férfi befejezte mondanivalóját. Igaza volt,neki kell megkeresnie,hisz elvileg ő hívott el engem. Valamiért mostanság mindenben igaza van ennek a férfinek itt előttem,legalábbis mindenhez,ami Pietróhoz köthető.

Mintha tudták volna,hogy jövünk,mire arra a helyre értünk,amely a táncolásnak volt szentelve,a pop zenéről átváltottak egy sokkal lassabb,nyálassab zenére,ami most nagyon is jól jött. Mindig is szerettem Buckkal táncolni,éppen ezért fogadtam el a kérését hezitálás nélkül. Nagy kezében az én kicsi tenyerem kétszer is elfért volna. Olyan tökéletes volt. Legalábbis annak éreztem. Olyan igazinak tűnt,ahogy a világ megszűnik körülöttünk,csak mi vagyunk az univerzumban,s semmit sem érzünk, csak egymás leheletét.

Bucky közel hajolt hozzám,majd suttogni kezdett,de nem folytatta, helyette eltávolodott tőlem,lassan láttam eltűnni a tánc parkettről. Majd Pietro állt elém. Így már érthető volt, hogy miért tűnt el.

-Valakivel táncoltál? - kérdezte Pietro,majd kezembe nyomott egy pohár pezsgőt,amit mintha víz lett volna,hamar megittam.
-Nem - füllentettem,majd nyomtam az üres poharat a kezébe. Jó magam sem tudtam mit teszek,de arra siettem, amerre Őt láttam távozni.
-Bucky - szóltam utána,de makacs volt, nem állt meg sem elsőre, sem másodjára. Harmadik szólítást követően mintha lefagyott volna megállt,ám nem fordult felém. Mintha az én hibám lenne,az hogy Pietro ott van mindenhol. Mondjuk ez igaz - Miért hagytál ott? - jött ki az ártatlan kérdés a torkomon - majd a férfi lassan megfordult.

-Egy teszt volt. Érdekelt,hogy kijössz-e utánam,vagy mész táncolni a partnereddel - mutatott az útra, ahonnan jöttem. Összezavarodva figyeltem a férfit,s hallgattam annak szavait - Azt hiszem nyertem! Talán van esélyem.
-Már megmondtam,hogy-
-Hogy nincs. De ez nyilvánvalóan nem igaz. Másképp nem lennél itt - ez egy játék. És veszítettem,legalábbis az első fordulóban biztos. Többet nem hibázok.
-Tehát már játszunk is? Hát legyen így! Lehet most nyertél! Itt vagyok,én sem tudom miért,de ne feledd a harcot,a végjátékot én nyerem - ezzel indultam visszafelé,majd hallottam hogy még motyorikál valamit a hátam mögött.

-A végére úgy is magamba bolondítalak - szólt utánam.
-Ó,tudom én azt nagyon jól - mondtam halkan,hogy ne hallja ezt a férfi. Az a baj,hogy igaza van. Mire a végjátékhoz érünk,teljesen szerelmes leszek. Már most kezdek megbolondulni érte... Valami álca van az egész mögött. Egyik férfi sem ragaszkodik egy nőhöz ennyire a 21. században. Na meg a figyelmeztetések...félek. Félek a szerelembe eséstől.

Az Özvegy SzerelmeWhere stories live. Discover now