uno

1.3K 42 0
                                    

2022. január

A S T R A E A 
P O R T O K A L O S 


-Hé, tarka-hallottam meg az egyik lány gyűlölködő hangját majd hideget éreztem fejemen. Mikor rácsöppent a padra megállapítottam, hogy ez epres shake. Csöndben tűrtem ahogy az osztály többi tagja rajtam röhög.

A gimnázium legelső napjaitól kezdve kapom a csúnyábbnál csúnyább és sértőbb megjegyzéseket. Csak azért, mert van egy betegségem, amiről nem tehetek. Orvosi nyelven vitiligo-m van, vagyis pigment hiányos vagyok. Ez azt jelenti, hogy különböző árnyalatú a bőröm így úgy kinézve, mint egy boci. A kedves szavakat nagyszüleimtől kaptam meg. Hogy hol vannak a szüleim? Ez a kérdés mindig előjön egy-egy alkalomkor. De erre mindig az a válasz, hogy nem tudom, mama sem mesélt semmit sem róluk. Így csak találgatni tudok. Szemet ütött ez a furcsa vezetéknevem? Hát persze hiszen... vagyis... ez bonyolult.

Nem szerettek volna engem?

De nagyon is elkalandoztam miután a papír pohár az utolsó cseppig kiürült az édes innivaló lehajtott fejjel sétáltam ki a teremből egyenesen a mosdóig. Vettem pár papír törlőkendőt azokat bevizeztem és próbáltam kiszedni hajamból a nagyját meg persze a ruhámból.

-Jól vagy?-lepett mellem egy lány. Őt ismerem, egy osztályba járunk, talán Julieta a neve.

-Persze, már megszoktam-mosolyodtam el keserűen.

-Egyébként Julieta-nyújtotta kezét-Bár úgyis ismersz, hisz osztálytársak vagyunk-nevette el magát. Majd ő is kezébe vett pár papírt és segített letakarítani magamról a már száradó ragacsos lét.

Gyorsan telt el a nap és az eset után nem történt semmi sem. A nap további részében békén hagytak engem. Az órák legtöbbjét végig aludtam a szent helyemen, mely a terem legutolsó padja volt. Haza ballagva már a kis rozoga kapuban éreztem mama isteni főztjének illatát.

-Szia abuela-pusziltam meg a konyhában szorgoskodó mamám orcáját.

-Kincsem, jó volt a napod?

-Csak a szokásos-sóhajtottam egy nagyot miközben leültem az étkező asztalhoz.

-Drágám állj ki magadért. Nem jó ha magadba fojtod minden érzelmedet.

-Tudom-húztam el számat-De az egyik osztálytársam utánam jött, Julieta. Talán még barátság is kialakulhat.

-Ennek örülök, de most már egyél-szedett ki magának majd nekem egy-egy adagot és csöndben fogyasztottuk a szokásos ebédet.

Sajnos már az ízét sem éreztem hiszen minden héten legalább kétszer volt főtt étel, egyszer hét elején másodszor pedig a hét végezténél. A köztes időben pedig hideg ételt eszünk. Nem állunk annyira jól anyagilag, mivel papa nem dolgozik a rossz térde miatt, de néha eltevékenykedik a gyümölcsös kertünkben. Mama néhanapján elmegy egy pénzes családhoz takarítani. Nemsokára betöltöm a 18. életévemet és gondoltam nem megyek továbbtanulni inkább beállok dolgozni, hogy legyen egy kis keresetem és tudjam segíteni nagyszüleimet.


***


Másnap nagy sóhajok keretében keltem fel régi ágyamban. Itt Spanyolországban pontosabban Barcelonában az időjárás elég jó szerencsére a tél itt nálunk nem annyira hideg de a nyár annál melegebb. Nagy nyújtózkodások után kikeltem az ágyból. Odaléptem a szekrényhez amiben a kevéske ruháim sorakoztak. Kivettem egy fekete farmert és egy jó állapotban lévő kávészínű vastag pulcsit. A sok gyümölcsfának hála nem kell sok mindent venni a piacon. Egy almát kivettem a mama által font kosárból és már indultam is.

Csillag az égen|✓|Where stories live. Discover now