trece

596 24 0
                                    


A S T R A E A
P O R T O K A L O S


-Astraea édesem, kelj fel onnan-érintette meg vállamat. Már egy óra is elmúlt és én itt ülök az előszobában és várakozok, azt tettem amit kellett, nem adtam fel és még mindig hiszek benne, hogy eljön értem Déliá.

-Mindjárt itt lesz, biztos dolga akadt. 

Persze, beszéld csak be magadnak. 

Nem dolga akadt. 

Vagy csak nem akar látni téged. Egyszerűen nem kíváncsi rád. 

ÁLLJ! ELÉG!

-Nem fog eljönni. El kell fogadnod ezt a tényt.

-Tudom-suttogtam, éreztem, hogy az első könnycsepp gurul le orcámon-Pedig én bíztam benne. 

-Én is hidd el. Kérsz valamit?-csak megráztam a fejem ezzel adva a válaszomat-Ne csináld ezt Astraea, reggel óta nem ettél sem ittál. Lefogsz gyengülni. 

-Nem érdekel, bírom én evés nélkül is. Az én elcseszett világomban nem újdonság, átvágnak és megaláznak. Már azt hittem minden szál a helyére kerülhet de nem valakinek meg kellett bolygatnia azt. Minden jól alakul és rendeződik az életem erre nem, újra kész káosz. Szabadulnék belőle de valami visszafog és szenvedek addig megy míg rám nem talál a tündér keresztanyám és megjavítja a dolgokat. 

-Gyere feküdj le egy picit-simított végig mindkét vállamon majd lassan felhúzott. 

-De meg kell várnom, még nem jött. Itt kell maradjak-húztam ki karomat kezéből. 

-Kezdesz begolyózni, felmegyünk én adok neked egy kis gyógyteát és alszol egy picit. Rendben?

-Rendben-bólintottam. 

Feladtam

Nem küzdök tovább. 

Vesztettem.

Miután lefeküdtem Voula bejött a szobába kezében két gőzölgő teás csészével. Felültem az ágyban, Voula pedig a lábaimnál foglalt helyet. 

-Kamilla tea, nekem mindig segít az ilyen stresszes helyzetekben. 

-Finom. 

-A méz a titok nyitja. Soha nem cukorral édesítem, inkább mézzel meg úgy még finomabb lesz. 

-Akkor ezt megfogadom, ha egyszer csinálok otthon. Elgondolkodtam, hogy repülőre is ülök, de nem mutathatom magam gyengének sem sebezhetőnek. Tartanom kell magamba a lelket és nem szabad lehullatnom az álarcot. 

-Foglalhatok neked, ha nem érzed magad jól. Menj haza, túl sok inger ért téged ebbe a két napba. 

-Majd egyszer visszaadom a jegyek árát. 

-Azzal te ne törődj-legyintett-Jól esett?-vette el tőlem az üres csészét. 

-Igen, köszönöm. 

-Most pedig aludj egy kicsit-terítette rám a takarót és nyomott egy puszit homlokomra. 


 ***


Mennyit aludtam én? Ezt a kérdést tettem fel magamnak a fejemben, hiszen már szürkület volt kint. Nagyokat ásítva keltem ki a puha ágyból majd mentem le a többiekhez. 

Csillag az égen|✓|Where stories live. Discover now