Csillag az égen|✓|

diecinueve

A S T R A E A 
P O R T O K A L O S

Teljesen szétestem. Összeomlottam.

A vendégszobába az ágyon összekuporodva kisírt szemekkel olvastam el a levelet melyet nagypapa írt nekem. Az állt benne, hogy idősek otthonába vonul mivel nem bír egy napot eltölteni abban a házban ahol hárman éltünk. Hogy miért is beszélek múlt időben? Hát nagypapa eladta a rozoga házunkat és abból a pénzből fizette ki az idősek otthona költségeit.

Leegyszerűsítve nincs otthonom.

Leszámítva, hogy a ház eladás nem könnyű és gyors dolog a mi házunk elég hamar elkelt. Már két hét elteltétével ahogy meghirdettük a házat egy nyugis ebédkor kaptunk egy hívást, egy fiatal pártól, hogy megvennék a házunkat. Abból a pénzből fizettük a temetés költségeit amire jó sok ember eljött. Kivéve Déliá pedig az anyukája vagyis Nagyi megérdemelte volna, de szerencsére Voulát és családját újra láthattam.

Szerencsére találtam egy munkát a egy étterembe ahol pincérként dolgozok. A nyári állásom mellett házat keresek magamnak. Igaz nem kell panaszkodnom mivel Gavinál lakom de én szeretnék egy kis zugot magamnak, ahol kedvem és időm szerint festhetek. Ő persze ellenkezik és próbál lebeszélni arról, hogy elmenjek tőle.

És megsúgom, hogy én se szeretnék távol lenni tőle.

-Jó reggelt-simított végig a fiú hátamon-Keljél lassan dél van.

-Hogy mi van?-egyből kipattantak a szemeim és kirobbantam az ágyból-Miért nem szóltál? Elfogok késni a rohadt életbe már.

-Nyugodj meg-fogott le két vállamnál-Csak viccelek-nevette el magát-Még csak most lesz kilenc. Bőven van időd.

-Ezzel ne viccelődj. Tudod milyen undok velem a főnököm.

-De az ő felettese meg van elégedve a munkáddal. Vagy is a fő-főni.

-Ehhez túl korán van még. Elengednél, hogy csináljak magamnak egy kávét?

-Én már csináltam neked, sőt ágyba reggelit is kapsz.

-Ohh de aranyos vagy. Köszönöm-öleltem meg majd visszafeküdtem az ágyba.

-Én magam készítettem. Jó étvágyat-rakta le a fa tálalót-Jó anya is segített-jött ki belőle az igazság-De csak egy kicsit.

***

Mindig délután két órára szoktam menni ezzel váltom a délelőttös munkatársamat és maradok egészen zárásig. Így egyeztünk meg még a legelején a nagy főnökkel - ahogy Gavi hívja fő-főnivel - , hogy legalább hat órát kell dolgozzak azért az összegért amit minden hónapban kézhez kapok. Ezzel felbőszítettem a régóta ott dolgozó munkatársaimat, hogy egy tapasztalatlan kislány betolakodik hozzájuk.

Fél négyre érkeztek komolyabb ügyfelek akik markáns összeget fizetnek azért, hogy eltöltsenek pár órát és az üzleteikkel foglalkozzanak. Laylaval a gyorsan megterítettünk a lefoglalt asztalhoz. Aranyozott tányérok, étkészletek és poharak kerültek a díszes terítővel lefedett asztalra, a szalvétákat a megmondott formára hajtogattuk és helyeztük rá a tányérra. Egy gurulós tálalóra rápakoltuk a jeges vödrökben lévő drágábbnál-drágább borokat és persze pár kancsó limonádét is készítettünk arra az esetre, ha nem iszik valaki alkoholt.

-Üdvözlöm önöket nálunk-köszöntötte Pedro a férfiakat. Köztük megpillantottam egy szempárt ami rettentően hasonlított valakiére. Hát persze ő Xavi, mindig találkoztam vele mikor a megrendeléseket vittem házhoz. Ő ilyen nagy ember lehet? A válasz, hogy igen, ő a Barca focicsapat vezetőedzője.