Draco Malfoy és a szerelem gyötrelmes megpróbáltatásai [Befejezett]

3. fejezet - A Zseniális Feltaláló házhoz hív

Draco fülesbaglya az elkövetkező napokban tisztességes edzésben részesült, ahogy Draco és Granger oda-vissza tárgyaltak néhány javaslatról, amelyeket Draco tett. A lány felvetette, hogy néhány intézkedés kifejezetten drákói (szójátéknak szántam, bocsássatok meg), és megpróbálta visszautasítani őket, különös tekintettel a személyre szabott őrvarázslatokra vonatkozó házi látogatását.

Végül Draco elővette a legsúlyosabb tollát, és a következőket fogalmazta meg:

Grangernek:

Shacklebolt utasításai, amik a Granger-lakás őrvarázslataira vonatkoznak, nem képezik vita tárgyát. Szólj, hogy mikor lenne alkalmas ezen a héten a védelem kialakítása, ha nem teszed, akkor alapesetben egy alkalmatlan időpontban fogok beugrani. – D (drákói)

Malfoynak:

Nem biztos, hogy hallottad az elkeseredett sóhajomat Londonból, ezért tájékoztatásul itt rögzítem az eseményt. Bőven képes vagyok arra, hogy a saját tulajdonomon magam javítsak a védelmi bűbájokon, vagy felbéreljek egy őrzővédő céget. De ha Shacklebolt ragaszkodik a TE különleges szakértelmedhez, hát legyen. Az alkalmas időpontokat lásd a napirendemben, épp most frissítettem. Megjegyzés: nagyon kevés van belőlük, a kedd este tűnik a legígéretesebbnek, de én leszek a helyi rendelőben az ügyeletes orvos (mugli gyógyító), és lehet, hogy a találkozó közepén el kell mennem. – H

Grangernek:

Én is tudom, hogy mi az az orvos. – D

***

Szóval, hogy nézett ki egy országos hírű tudós / háborús hősnő / gyógyító / az igazságos ügyek bajnoka / veszélyben lévő kutató otthona?

Egy szerény kis házikó Cambridgeshireben, pontosan az, amire számított. Draco legjobb becslése szerint három hálószobás volt. Granger a kapuban állt. Ahogy a férfi közeledett a megjelenési pontjától, meglengette a pálcáját, hogy átengedje őt bármilyen előzetes védelmet is állított fel.

– Mi történt az arcoddal? – kérdezte, amikor Draco a kapuhoz közeledett.

Mindig a lényegre tapintott, ő volt Granger.

– Gurkó – jegyezte meg kurtán Draco.

– Ó. Rosszul néz ki.

(Valószínűleg így is volt, Zabininek aljas húzásai voltak.)

Ahogy közeledett a kapuhoz, Draco látta, hogy Granger gyakorlott szemmel vizsgálja a sérülését. Egy pillanatig habozott, láthatóan képtelen volt ellenállni, hogy a jótevőt játssza, és kibökte:

– Akarod, hogy megnézzem?

– Nem, már bekentem – mondta Draco, és ujjaival lassan végigsimított a zúzódott állkapcsán.

– Ebből szép kis vérömleny lesz.

– Jól vagyok. Azért jöttem ide, hogy megvédjem a házadat, nem pedig konzultációra.

Granger szája vékony vonallá préselődött.

– Be fogsz hívni? – kérdezte Draco, és bosszankodott, hogy a nő ott állt, és valami aggodalomra emlékeztető módon figyelte őt. Most úgy érezte magát, mint valami vámpír, aki meghívásra pályázik, majd bejuthasson a küszöbön túlra.

– Akkor gyere be! – mondta Granger kissé csípősen, és kinyitotta a kaput.

Draco látta, hogy a lány a fehér köpeny egy másik változatát viseli, ezúttal egy lógó, nyakába tekert szerkezettel kiegészítve.