Draco Malfoy és a szerelem gyötrelmes megpróbáltatásai [Befejezett]

9. fejezet - Beltane

– Láttalak táncolni a Granger-lánnyal. – Másnap a reggelinél Narcissa ezzel nyitott.

Nos, Draco számára ez az étkezés volt a reggeli. Technikailag inkább ebéd, mivel dél már régen elmúlt. (Theo nevetett utoljára, mert bármilyen italt is szolgált fel Dracónak, az bődületes másnaposságot eredményezett.)

– Igen, én voltam – válaszolta Draco.

– Miért? – érdeklődött Narcissa. A hangja könnyed volt. Úgy vajazta a pirítóst, mintha valójában nem is érdekelné a válasz, ami inkább azt jelentette, hogy nagyon is érdekelte.

– Megmentettem egy tánctól, amit olyasvalaki erőltetett, akivel nem akart táncolni – magyarázta Draco. (Ez egyfajta kifordított igazság volt, de nem baj, hiszen az anyja nem volt legilimentor.)

– Áh – jegyezte meg Narcissa. – Úriemberhez illő dolog.

– Igen.

– Szerintem jó ötlet volt – folytatta Narcissa.

Draco tekintete meglepetten találkozott az övével.

Narcissa bólintott magában.

– A közmegítélés nagyon fontos. Ha Draco Malfoy Hermione Grangerrel táncol, az megfelelő üzenetet küld. Haladóak vagyunk, és túlléptünk a régi előítéleteken. Fontosak vagyunk, nem vieux jeu.

Draco egy halk elismerő hangot adott ki, miközben egy falat rántottát eszegetett.

Narcissa teát töltött.

– Miss Granger messze túlmutat a háborúban elért eredményein. Hallottad, ahogy Monsieur Delacroix beszélt róla tegnap este? Valóban figyelemre méltó boszorkány.

– Mff – mondta Draco a rántottája közben, mert nem akart róla tudomást venni.

Narcissa éles pillantást vetett rá (erősen ellenezte, ha valaki teli szájjal beszélt).

– Mindenesetre talán adtál egy lehetőséget arra, hogy meghívjam valamelyik rendezvényemre, hiszen tartozik neked, amiért megmentetted őt. Van néhány félvér a listámon, de igazi hiány van a mugli születésűekből...

Narcissa folytatta volna, amíg egy kopogás az ablakon meg nem szakította a tirádáját. Boethius, Draco fülesbaglya, egy levéllel a karmai között bebocsátást kért.

– Kitűnő – szólalt meg Draco, amikor kinyitotta a levelet.

– Mi érkezett? – érdeklődött Narcissa.

– Pénzügyek – válaszolta.

A varázsló megidézett egy tollat, és lefirkantotta a választ.

***

Az április ködös szitálással jött és ment. Draco keveset látta Grangert, akinek a napirendje még lehetetlenebbül zsúfoltabbnak tűnt, mint korábban.

A varázsló kikényszerített egy találkozót, valójában egy ellenőrzést egyik péntek estére, amikor a nőnek csodák csodájára nem volt semmilyen programja. Kényelmes időpontnak tűnt, hogy beugorjon, és átállítsa a ház védőburkolatát.

Esett az eső, ahogy az lenni szokott, miközben Draco a szabadban dolgozott. Rávetette magára a legerősebb esőlepergető bűbájokat, amiket ismert, és munkához látott.

A lámpák égtek – Granger otthon volt. Látta a lány sziluettjét a meleg fénnyel megvilágított házikóban, a kanapén kuporgott egy könyvvel. Végül a macska alakja jelent meg az elülső szoba ablakában, hogy szemügyre vegye Dracót. Az állat nyávoghatott, mert Granger alakja nem sokkal később ugyanott megjelent.