Draco Malfoy és a szerelem gyötrelmes megpróbáltatásai [Befejezett]

7. fejezet - Ostara; Granger ellentmondásossága

Draco soron következő őrző-védő látogatását Granger házánál beárnyékolta egy – utólag visszagondolva – apró hiba. Ahogy teltek a hetek, és nem jutott előbbre, ami a lány kutatási projektjének természetét illette, így a gondolatai és érdeklődése a boszorkány dolgozószobájában található egy bizonyos tárgyra terelődött: a talapzaton álló, szakadt grimoárra. Arra, amelyik miatt Hermione azzal fenyegetőzött, hogy sírni fog.

Így aztán egy március eleji reggelen, amikor Draco éppen a Granger házában tett szokásos látogatására készült, küldött egy üzenetet a boszorkánynak, amelyben kifejtette, bemegy a házába, ha nem baj, mert nem tett külön-külön védőbűbájt az ablakokra, és ez zavarta.

Granger egy száraz, ha ezt tényleg szükségesnek találja, akkor beleegyezik választ küldött.

Igen, a varázsló pontosan úgy érezte.

Draco úgy időzítette a látogatását, hogy az egybeessen Granger egyik órájával a Trinityben, így nem zavarta, miközben ott szaglászott. Amikor megérkezett Granger macskája talán megérezve, hogy valami aljas dolog készülődik, felvett egy fölényes testtartást a tetőn, és bámulta őt, miközben Draco újra alkotta a külső mágikusvédelmet.

– Csak a munkámat végzem, macska – jegyezte meg Draco nyilvánvalóan.

A macska cinikusan nézett rá.

A varázsló bement a házikóba, és készségesen védte le az első emeleti ablakokat, majd felment az emeletre, hogy a többin is elvégezze ugyanezt. Granger hálószobájával kezdte, minimális nézelődéssel, mert a macska az ajtóban állt, és őt figyelte. Aztán a jógaszoba következett. Majd végül a dolgozószobához ért.

A grimoár még mindig a talapzatán állt, középen kinyitva, még mindig a sztázisbűbájok zöld fénye vette körül. Dracót a macska figyelő tekintete követte, miközben levédte az ablakot, és a kötet felé somfordált.

A macska tekintete egyre áthatóbb lett.

Draco a látható lapokra pillantott. A sztázisbűbájon keresztül a szavak elmosódottak voltak, és úgy látszott, mintha táncolnának. Az írás nehézkes és kusza. Nem angol nyelvű, sőt, egyes részek franciának tűntek, angol-normann talán? Ebben az esetben ez egy régi könyv volt, legalább öt évszázaddal ezelőtti.

Azokból a részekből, amiket megértett, egy táj bonyolult leírását olvashatta:

„Egy zöld dombon táncoló angol kékcsengők és csillogó gyűszűvirágfűz alatt Fali fátyolkájának bársonyosan puha levelei."

Ez volt minden, amit Draco ki tudott venni, a többi túlságosan sérült volt. Eszébe jutott Granger szeszélyes pillanata a Mendip Way-nél, valami olyasmit mondott, hogy a növényvilág leírásai nyomokat adtak neki a titokzatos küldetéséhez. Az itt említett növények közül azonban egyik sem szerepelt a listáján. Ez bizonyára egy másik helyszín lehetett.

Nagyon szerette volna látni a könyv borítóját.

A macskára pillantott. A macska csak a fejét rázta.

– Csak egy gyors pillantást – mondta Draco a macskának. – Tudod, talán tudok neki segíteni.

A macska rosszallóan suhintott a farkával.

Draco mégis megtette. A pálcáját emelőként használta, így egyáltalán nem ért hozzá a könyvhöz, és felemelte a borítót annyira, hogy rákukkanthasson az elejére.

Kinyilatkoztatások volt a címe.

A macska haragosan nyávogott.

Draco visszaengedte a borítót a helyére, és meglehetősen gyorsan elhagyta a házikót.