The greek goddess

"Apología" ("apologize")

Az ölelés után felmentem a szobámba. Ki mentem az erkélyre és elszívtam egy cigit. Miközben már a végén tartottam, jött egy üzenet a telefonomra. Egy engedélykérés. Addisontól. Majd ezt írta üzenetbe:

-Sajnálom a mait. Mármint, hogy a végén balhéztunk. -nem akartam válaszolni. Egyszerűen nem fogom azt hagyni, hogy jobban megismerjen ennél. Viszont bűntudatom van miatta. Talán mégis vissza kéne írnom...De csak rövidet.

-Semmi baj, csak ne szólj bele máskor olyan dolgokba amiket nem tudsz.

-Értem. És sajnálom. -látszik, hogy megbánta. Bármennyire vissza akarta nekem adni az egészet. Nem akarna elveszíteni. Ennyire függőm lett? Ő érdekes egy típus. Más lányok simán csak bele törődnek ha el hagyom őket. Viszont nála azt látom, hogy küzdene. De őszintén? Nem érdekel. Nincs szükségem támaszra...

Másnap reggel felkeltem. Kicsit hamarabb elindultam, mert a kis boltba akartam venni egy Redbullt. Be mentem, és már megint ki volt ott? Persze, hogy Addison. Egyszerűen mindig ott van ahol én. Akaratlanul is.

-Szia. -szólaltam meg beállva a sorba.

-Hali... -nézett le hajtott fejjel miközben ő oda tette a helljét.

-Egybe kérem. -mondtam az eladónak. 

-Mi? Nem kell ezt tenned.

-Ez a minimum jó? De ne hogy azt hidd, hogy bejössz ez miatt.

-Nyugi te járnál szarabbul, mert nekem egyáltalán nem jössz be.

-Mi?

-Talán én csak azt csináltam mint te. -majd ki fizettem és elhajtott ezzel a mondattal:

-Eínai sto scholeío.-->Suliban tali. -majd csak néztem, ki kerekedett szemekkel nem értve a helyzetet. Kb. 5 másodperc rám szólt a pénztáros:

Parakaló min kratáte to ório me tin erotikí sas thlípsi-->Légyszi ne tartsd fel a szerelmi bánatoddal a sort!

-Den prókeitai gia erotikí schési-->Ez nem szerelmi bánat. -néztem le fele előre.

-Tha kratísete ti grammí akóma perissótero!-->Attól még a sort feltartod! -majd fordultam meg, és kerülve ki azt a két embert mögöttem gondolkozva kisétáltam a boltból.

Ma volt tesink. Mi négyen szokásosan később értünk be. A küszöbön meg kellett állnunk mert a többiek már éppen mentek kifelé az öltözőből, aztán amikor úgy látszott, hogy az utolsó ember is kijött, én be kanyarodtam amikor még valaki pont jött ki. Majdnem össze ütköztünk. Előttem állt meg pár centivel és a barna szemei egyenesen felnéztek rám. Addison volt az. Kicsit a meglepődés miatt tátva maradt a szám, és ennyit tudott ki nyögni:

-Oh szia..

-Hello. -válaszoltam, és csendben bámultuk egymást. -kicsit kínos volt, úgyhogy csak elálltam és ki engedtem. Egész tesi alatt engem bámult. Legalábbis csak éreztem, hogy nézz engem.

Aztán amikor a játék részéhez értünk az órának kitalálta a tanár, hogy önvédelem lesz. Ami őszintén nekünk négyünknek felesleges volt. Le terített egy nagy szivacsot. Először a tanár meg mutatta hogyan kell egymást le vinni a földre. Először senki nem merte bevállalni, ezért engem meg Alexiát választott ki. Nyilván minket. De neki nem is esik le, hogy mi egyáltalán nem ilyet csinálunk edzésen, de mindegy. 

Annyira nem tudtuk egymást le teríteni, és ki gáncsolni, hogy a végén már mind a ketten felcsesztük magunkat, és én valahogy észrevétlenül bele rúgtam Alexia-ba, majd a szőnyegen már ütöttem volna bele megszokásból (a pontok miatt kell észrevehetően bele ütni a másikba) amikor felnéztem, és láttam, hogy kicsit aggódva nézz rám Addison. Majd eszembe jutott a tegnap esti dumája, hogy a verekedés nem old meg semmit. Annak ellenére, hogy mi most játékból csináltuk akkor is eszembe jutott a mondatai. Egyszerűen bele férkőzte magát a fejembe a hülyeségeivel. Elegem van már belőle. Miközben ezen gondolkoztam Alexia ellökött a lábával, le terített, majd belé ütött egy rohadt nagyot az arcomba. 

-Jézusom bocsánat megszokás! -ijedt meg hirtelen.

-Mi? Nem baj! Kurva jó volt! Edzésen még egy ilyet! -mondtam neki büszkén, ő meg csak nyújtotta a kezét mosolyogva, majd a tanárunk már ott is volt:

-Ti ítan aftó? Sas édeixa pós! Den ypárchei tétoia vía sto rolói mou!-->Ez meg mi volt? Meg mutattam hogy kell! Nincs ilyen erőszak az órámon! -ordított ránk a tanár.

-Tóte giatí mas ésteiles? Íxere óti ímastan étsi.-->Akkor miért minket küldött? Tudta, hogy mi ilyenek vagyunk. -erre nem is mondott semmit csak ezt:

-Pígaine pagóste to!-->Menj jegeld le!

-Allá aftó den eínai típota, gínomai megalýteros stin propónisi!-->De ez semmi edzéseken nagyobbakat kapok!

-Léo na to pagósei!-->Mondom jegeld le! 

-Azért szép volt! -mondtam Alexia-nak majd egy mosollyal és egy vállveregetéssel be sétáltam az öltözőbe.

Kb. 5 perc telt el, és hallottam, hogy valaki benyitott. Egy fehér sport melltartóban voltam, és előre bámulva jegeltem az arcomat. Addison volt aki benyitott. Én csak felnéztem, ő meg csak állt a küszöbön.

-Mit akarsz? -kérdeztem flegmán.

-Ne aggódj nem magamtól jöttem ide. A tanár küldött, hogy megnézem, hogy vagy. -majd közelebb jött, meg fogodt a hajamnál fogva, és felemelte a fejem.

-Aaa ez fáj. -húztam össze a szemöldököm.

-Kicsit be lilult.

-Na nem mondod?

-De igen. -majd csak ott ültünk egymás mellett pár másodpercig, és megszólaltam:

-Egyébként kösz a tegnapit, hogy elvittél onnan.

-Jaa igen. Hát van mit.

-Most komolyan egész végig flegmázni fogsz velem? -kérdeztem.

-Én csak téged utánozlak.- Te is ilyen vagy.

-Ahh. -vettem le a fejemről. Kicsit még szúrt.

-Ne ne vedd le. -jött közelebb Addison. Elvette a jeget és vissza rakta. Kicsit megnézte a monoklimat közelebbről, majd egymásra néztünk hosszan. Bele néztem a barna szemeibe, és rendesen elvesztem bennünk. Egyre közelebb voltunk egymáshoz, majd egyszer csak megcsókoltuk egymást. Mint mindig egyre durvábban smároltunk. Gyorsabb légzésekkel jelezte, hogy élvezi amit csinálok. 

Egyszer csak rám ült. Én megfogtam a csípőjét, és elkezdtem segíteni neki...Gyorsított. Úgyhogy én is. Hallottam a hangján ahogy élvezi. Őszintén, és is rohadtul. Most mertem is élvezni mert úgy éreztem, hogy most nem szivat. Most nem akartam abba hagyni én sem. Már az én hangomat is hallhatta kicsit. Vele valahogy más. Mintha vele egyek lennénk vagy nem tudom. De sokkal jobban élvezem mint másnál...Már nagyon a végén voltunk. Már hangos volt...Én meg egyre gyorsabb. Aztán elment...Lassítottam, és közben átöleltem. Mind a ketten gyorsabban vettük a levegőt, majd ő a vállamba hajtotta a fejét. Ott ölelkeztünk, vagy fél percen keresztül, amikor megszólaltam:

-Valamiért veled más volt, mint a többi lánnyal...jó értelemben.