The greek goddess

"εορτασμός" ("celebration")

Hajnali 5-kor megint felkeltem. Sajnos kisebb alvászavarral küzdök már évek óta. Megint felriadtam kisebb hangokra amiktől görcsbe rándult a gyomrom. Ezt valahogy Addison megérezte, és szorosan átölelt, amitől biztonság érzetet adott. Nem érzek iránta semmit, de valahogy nyugtató a jelenlétől elkezdve minden.
Miután fel keltünk nekem egyből kellett menni az edző teremben, hiszen délután 4-kor már edzés volt. Kicsit később indultunk el. Addison is elkísért. Már a többi edzős társam ott volt. Az edzőnk mindenkit el rendezett ki hol lesz. Majd szólt nekünk:
-Az édes négyes majd jöjjön ide hozzám a következő edzés előtt. -egymásra néztünk nem nagyon értettük már megint mit csináltunk. Egy óra múlva vége lett az edzésnek és elmentünk egyet gyrosozni. Majd le mentünk délután a partra fürödtünk, meg egy kicsit megvertük egymást. (Mármint nyilván kontrollal és szórakozásból lol.) Aztán már három óra lett szóval mindenki haza sétált, össze készülődött és elindultunk a szokásos találkozó helyünkről edzésre. Már nagyon vártuk hogy mit akar mondani az edzőnk szóval oda mentünk egyszerre.
-Na szóval van egy jó hírem. Megjött a hír az ifi Európa bajnokságról...És...Gratulálok nektek benne vagytok a Görög karate válogatottba.
-Aztapicsa!-sikítottam fel. Csodálkozva nézve a többieket és mosolyogva rájuk.
-20 fekvő öklön. -mosolygott rám a sensei.
-Oh igen bocsánat. -majd meghajoltam és megcsináltam a fekvő támaszt. Majd felálltam és megöleltük egymást.
-Viszont egy bökkenő volt a dologban Adonisszal kapcsolatban. Elméletileg indulhatsz. Viszont semmi előnyt nem kaptál ami azzal jár hogy kicsit le vagy maradva. Ezért Páriszt és Aphroditét megkérem, hogy zárkóztassátok fel őt.
-Persze meg lesz!- mosolyogtam az edzőre, majd ő a vállamat meg fogva elment mellőlünk.

Az edzés eléggé jó hangulatban telt, és nekünk az edzés végén meg kellett csinálni egy katát. (Az egy mozdulatsor.) Nyilván Adonisz még nem annyira tudta, de majd vele külön kell gyakorolni. Vége lett az edzésnek, és megbeszéltük, hogy ezt meg kell ünnepelni, ezért ma is elmentünk a Maribu bárba. Találkoztunk edzés után pár órával a helyszínen.

A teraszra mentünk és el is foglaltuk az egyik négyes asztalt és elkezdtünk erről beszélgetni, de nyilván ez se mehetett olyan könnyen, hiszen egyszer véletlenül benéztem maga a helyre, és megláttam Addisont ahogy egy fiúval iszogat a bár pultnál, és már nagyon közel vannak. Vagy egy percig szúrós szemmel néztem őket amikor egyszer csak megcsókolta a pali. Hirtelen felálltam, és semmivel sem törődve be siettem, majd meglöktem a srácot, aki konkrétan a 180 centijével olyan vékony volt, hogy majdnem elesett.

-Te mi a faszomat képzelsz?

-Miről beszélsz? -kérdezett vissza.

-Hagyd őt békén! -Mélyen a szemébe néztem, egy olyan nézéssel, hogy megijedjen.

-Ha nem akkor mi lesz?

-Látod őket? -mutattam Páriszék felé, akik értetlen fejjel néztek, majd felálltak, és elindultak felém.

-Igen mi van velük? -kezdett el nevetni magában.

-Azért vagyunk most itt, mert mindegyikőnk karatézik és...

-Jajj ők védenek be? -röhögött fel.

-Azért vagyunk itt, hogy megünnepeljük, hogy be kerültünk a válogatottba te gyökér. Legalábbis csak őket ünnepeljük, hiszen nekem ez már a második európa bajnokságom lesz, úgyhogy nincs mit ünnepelni.

-Most itt flexelsz te ribanc?

-Nem csak elmondom, hogy kit keressenek a rendőrök ha téged bevisznek a korházba KO miatt. -fellöktem és Adonisz már hirtelen ott is volt és fogott is vissza, majd fel emelt és kivitt a helyről futva, hogy a biztonsági őrökkel ne legyen balhé, a többiek meg csak követtek minket. Amikor ki értünk Adonisz le tett.

-Most komolyan? -kérdezte komoly fejjel.

-Mit komolyan?

-Nem te vagy a görög istennő aki mindenkivel kavar eljátssza, hogy érdekli az adott lány, de közben meg csak kihasznál mindenkit, és most megjelenik ez az Addison nevű csaj aztán egyből már érdekel vagy mi van veled, hogy féltékeny vagy?

-Neked nem teljesen mindegy, hogy mit csinálok?

-De csak tudd, hogy kezd mindenki utálni ezért a suliba...

-Adonisz fogd be... -szólt rá Párisz.

-Miért hadd tudja meg mi az igazság! -majd közelebb jött, és a szemembe mondta:

-Te is tudod, hogy mi vagyunk az egyetlenek akik el tudnak viselni téged...

-Oké ez már tényleg sok! -vágott közbe Alexia. De nem volt erre ideje mert Adoniszt szépen közben pofán csűrtem. Majd felállt, és nekem akart volna jönni, amikor Párisz elém állt.

-Üss meg engem ne őt! -mondta védelmezően. De őt félre lökte és meg akart volna ütni viszont én rúgtam egyet, és utána megint a pofáját találta el az öklöm. Aztán néztem rá ahogy a földön fetreng, és ezután csak el futottam haza felé. Már éppen sétáltam, amikor egy ismerős hang utánam kiabált...