The greek goddess

μετάνοια (regret)

Itt ülök anyámmal az igazgatóiban. Én csak bámulok előre, tudva hogy valszeg elcsesztem a nyaram egy részét, vagy esetleg a karatés pályafutásomat.

-Annyira sajnálom, hogy így viselkedett, többet esküszöm nem fordul elő! -mondta anya komolyan.

-Remélem is. Tudja itt ebben az iskolában nagyon komolyan vesszük a sportolókat. Nagyon örülünk annak, hogy Aphrodite ilyen kiváló sportoló. Viszont az iskolában nem szeretnénk ha ezt megmutatná. -hmm kedves...-
-Kérdezze meg a mai óráról a tesi tanárt... -mondtam magamban, kicsit hangosabban hogy azért hallják.-
-Parancsol?
-Amikor önvédelmet akart nekünk tanítani, és Alexia megütött. Nyilván nem hibáztatom érte, hiszen ő is karatézik. De konkrétan le is szarta Mr. Makris, hogy Alexia úgy beütött, hogy monoklim lett, szóval ne mondja azt, hogy hűű de komolyan veszik, mert ez nem igaz. -akadtam hirtelen ki.
-Na mostmár elég! Fogd be most azonnal. Otthon ezzel még számolunk! -mondta anyám felém fordulva meg fogva a csuklómat.

-Bizonyára igaza van. -jelentette ki az igazgató. -vele is el fogunk majd beszélgetni, de amit te tettél az kicsit súlyosabb. Ezért a maradék napokban, órák után bent kell maradnod az iskolában 5 óráig.
-Tessék? -kerekedett ki a szemem. -És, és az edzéssel mi lesz? Nem tudok maradni addig.
-Szépen ma este felhívod a senseied és elmondod neki ezt a szép kis történetedet a fülem hallatára. -mondta anyám kamu vigyorral, és bosszúval a képén.
-Mi? Én nem, nem! -tiltakoztam hangosan.
-Hát jó...Akkor egész nyáron gondolom nem akarsz menni sehova. -ezután a mondat után el akadt a szavam. Majd amikor ez elhangzott elbúcsúztunk az igazgatótól, és haza mentünk. Nem szóltunk semmit egész úton.

Haza értünk, szaladtam fel a lépcsőn majd anya megszólalt:
-Telefont kérem.
-Mi?
-Kérem a telefonod. -csak néztem le fagyva. -Ne fossál nem fogok bele nézni, nem érdekelnek a pornos előzményeid.
-Mi van? -néztem ki kerekedett szemekkel, hogy ő ezt honnan tudja.
-De nem is fogom hagyni, hogy csak úgy megúszd ezt. -már teljesen nyugodt volt hálaisten, de szigorú volt még mindig.
-De...
-Nincs de! Kérem! -majd sóhajtottam egy nagyot és ki tettem, de ő csak mondta barátiasan:
-Figyelj. Jó gyerek vagy, csak szar döntéseid vannak. Meg kell tanulnod, hogy az ilyen dolgaidnak...
-Következményei vannak...
-Tudod te. Na most szaladj fel, hozd le a laptopod aztán felhívjuk az edződ. -fintorogva lehoztam és felhívtam a sensei-t. Elmondtam neki szóról szóra. Úgy érzem, hogy most bajban vagyok. Azt mondta, hogy semmi baj, majd a következő edzésen találkozunk. Meg fog szivatni. Tudom...

Már este van. De folyamatosan Addisonon jár az eszem. Egyszerűen megbántam. Nem tudom miért! Faszom ki van hogy érdekel. Nem akarom hogy érdekeljen! Le feküdtünk. Jó volt. De nem akarom hogy ez folytatódjon. Nem akarom hogy bárki itt legyen mellettem. Egyedül is meg tudok küzdeni az élettel. De valamiért ő más. Őt nem lehet csak úgy elengedni. Őt többször akarom érezni magamban. De nem lehet...