Amikor végeztünk csak felálltunk, és Addison szótlanul be ment a terembe. Az óra végén át öltöztünk, és a többiekkel (mint mindig) együtt jöttünk ki, és mentünk a következő órára. Amira viszont a folyosón megállított engem.
-Xéro óti ton trávixes ki esý!-->Tudom, hogy őt is szivattad! -húzta hátra a kezemet. Én jeleztem a többieknek, hogy menjenek majd a teremben találkozunk.
-Mi? Kiről beszélsz? -kérdeztem vissza.
-Addisonról te idióta! -annyira nagy balhét csapott, és kiabált hogy már a fél suli felfigyelt ránk, de mivel ezt nem akartam hangosan, ezért halkan a fülébe súgtam:
-A ribancok mennem jönnek. -nem vettem észre, hogy Addison pont meghallotta mert ott volt Amira után. Majd egy nagy erővel ellökött magától. Tudni kell, hogy én egy dolgot utálok nagyon. Ha ellöknek. Annyira bemérgeltem magam, hogy egyből megpróbáltam vissza rakni az egyensúlyomat, és a legnagyobb lendületemmel neki mentem majd megütöttem akkora erővel amekkorával csak tudtam.
Majd ő elesett, és rám nézett kicsit félelemmel az arcán. Addison oda jött hozzám, és egy akkora pofont levágott, hogy rendesen csattant az arcomon. Adoniszék ott biztattak, hogy üssek vissza, de nem ment. Nem tudom. Annál nagyobb bűntudatom nem lenne amekkora akkor hogyha megütném. Egyszerűen őt nem lennék képes...Nem tudom miért. Kicsi méreggel rá néztem Addisonra, utána mondtam:
-Ez most mi a fasz volt?
-Ez? A megérdemelt pofonod! Mit csináltál? Rohadj meg.
-Üss vissza! -mondták páran a tömegben. De Addison mérgesen és magabiztosan könnyes szemekkel nézett fel rám, mire én csak megfogtam a csuklóját és ki rángattam a tömegből.
-Ne már! Nem lesz bunyó... -fújjogtak rám, de nem érdekelt! Akkor sem fogom megütni. Ki vezettem az iskola elé. De ő folyamatosan le akarta venni a kezem.
-Engedj el!
-Nem.
-Hagyjál békén!
-Nem!
-De igen! -majd egy hirtelen mozdulattal ki rántotta a kezét, majd szembe állt velem és elkezdte:
-Tudod azt hittem, hogy sikerült megváltoznod!
-Az nem így megy!
-Vagy amikor megdugtál az öltözőbe azt hittem, hogy azok már igazi érzések amiket akkor "éreztél". Éreztem, hogy valami más volt, éreztem egy tüzet! De akkor valószínűleg tévedtem.
-Igen így volt oké? Most örülsz? Ki mondtam! Mintha fel lángolt volna bennem valami! De valószínűleg kamu volt! -fordultam meg magyarázva. De rájöttem, hogy ezt nem kellett volna mondanom...Néztem rá megbánással a fejemen.
-Gondoltam...Tudod mit? Nyertél. Elérted. Elhitetted velem, hogy talán éreztél valamit akkor. De nem. Szóval remélem most boldog vagy! Én mentem. És soha többet ne keress!
-Addison... -majd csak elsétált. -Faszomat! -mondtam magamban, miközben néztem ahogy próbál sietni. Miért van az, hogy őt nem tudom le szarni? Hogy ő érdekel? És őszintén már megbántam, hogy ezt mondtam.
Nem volt túl sok időm gondolkozni, mert észre vettem, hogy az egyik tanár jön velem szemben az igazgatóval.
-Na fasza... -mondtam magamban sóhajtozva.
YOU ARE READING
The greek goddess
Romance"Elájultam...Semmit nem éreztem. Mintha meghaltam volna pár órára. Aztán a szívem elkezdett újra verni. A tüdőm újra levegőhöz jutott. Majd pár másodperc után elkezdtem ébredezni. Először homályosan láttam. Láttam a körülöttem lévő sziklákat, és ére...
