Amikor betáncoltál a szívembe... Jamie

11. Fejezet

A reggeleink csodásak voltak. Olyan volt minden, mintha álmodnék. Úgy éreztem Jamie-vel megfogtam az isten lábát. Minden tökéletes volt vele, csak ahogy közeledett a két otthon töltött hónap vége, egyre szomorúbb kezdtem lenni. Egyik nap orvoshoz mentem, mert mind a ketten úgy gondoltuk, lassan fél év után egyikünk se szeretne óvszert használni, ezért inkább kértem egy injekciót és ezzel el volt intézve egy jó időre a fogamzásgátlás. Onnantól kezdve nem volt határ semmiben. A két hónap alatt rengeteget szeretkeztünk és programokat szerveztünk, kirándultunk, főztünk együtt, filmet néztünk, egyszóval csodálatos volt az együtt töltött idő. Szárnyaltam mellette minden egyes percben. Aztán eljött a nap, hogy vissza kellett mennie. Újra a repülőtéren voltunk és én újra könnyes búcsút vettem tőle egy hónapra. Most még nehezebbnek tűnt, mint először. Lassan eltűnt szemem elől, szomorúan kisétáltam és leintettem egy taxit. Kaptam tőle egy üzenetet, mikor felszállt a repülőre. „Máris hiányzol. Nagyon szeretlek, alig várom, hogy újra lássalak." Könnybe lábadt szemmel olvastam és hasonló módon válaszoltam neki. Mikor haza értem, szörnyű volt a lakást nélküle látni. Annyira hiányzott, hogy azt hittem bele őrülök. Becsuktam a szemem és elképzeltem, hogy ott van velem. Próbáltam így élni a napjaimat, mintha el sem utazott volna. Egyik nap mikor a munkahelyemen ültem és megnyitottam az instagrammot, megláttam, hogy Jamie-t egy lány megjelölte egy képen. Nem foglalkoztam vele, akárki lehetett. Aztán még aznap este jött egy üzenet. Ismeretlen számról érkezett az sms. Gyanútlanul megnyitottam és lábam a földbe gyökerezett. A képen Jamie egy lánnyal csókolózott. Hiába volt a kép sötét és homályos, az Jamie volt és egy ismeretlen lány. A kép mellé pedig ezt a szöveget kaptam. „Jobb lesz, ha mást keresel magadnak. Ilyen Jamie valójában." Próbáltam elhitetni először magammal, hogy az nem ő, vagy manipulálták a képet. De bárhogy is győzködtem magam, nem hagyott nyugodni a dolog. Úgy döntöttem, utána járok a dolognak. Felhívtam a számot, amiről az üzenet jött. Egy lány vette fel a telefont.

- Tessék? – szólt bele kedves hangon.

- Szia, csak azért hívtalak, mert tudni szeretném mi ez a kép, amit kaptam tőled és ki vagy te?

- Szia, Julia igaz? – meglepődve a telefonra néztem.

- Igen, így hívnak.

- Figyelj, úgy éreztem el kell ezt küldenem neked, mert Jamie ugyan ezt csinálta meg velem is. Együtt voltunk, majd egy nap megcsalt egy másik lánnyal. Sajnálom, hogy nekem kellett veled ezt közölni, de csak jót akarok neked. – mondta szomorúan.

- Értem és köszönöm. Szia. – letettem a telefont és csak ültem a kanapén. Azt se tudtam mire gondoljak, de szörnyű dühös lettem. Újra megnéztem a képet és járkálni kezdtem a szobába. – Mennyire hülye vagyok! – mondtam magamban. – Hülye! Hülye! Hülye!! – Sírva a földre estem és végig feküdtem a szőnyegen. Zokogtam és úgy éreztem egy világ omlott össze bennem. Két hét volt hátra, mielőtt Jamie újra haza jöhetett. Másnap reggel írtam neki egy üzenetet. „Mindent láttam Jamie. Azt hittem bízhatok benned, de újra csalódnom kellett. A cuccaidat visszaviszem a lakásodba és többet nem akarlak látni." A holmiját, amik nálam voltak vissza vittem a lakásába. A kulcsát beadtam munkahelyére és megpróbáltam többet nem foglalkozni az egésszel, habár szörnyen fájt. Ha hívott nem vettem fel, ha írt, inkább meg sem néztem. Nem akartam újra átverve érezni magam, ennél is jobban. Úgyhogy lezártam, még mielőtt más is történt volna. Mikor hazaért, azonnal a munkahelyemre rohant és dörömbölni kezdett az üvegfalon. Az összes ember felkapta a fejét, mert torka szakadtból a nevemet kiabálta. Odasiettem és az ajtón keresztül beszéltem vele.

- Mi a szart csinálsz, ez a munkahelyem. – mondtam neki dühösen.

- Mi történt Julie, nem értek semmit. Miért ráztál így le?