Amikor betáncoltál a szívembe... Jamie

34. Fejezet +18

Eltelt pár hét és Jamie-vel sokat jártunk el otthonról, kezdett olyan lenni minden, mint az elején. Sokat sétáltunk együtt kézen fogva, vacsoráztunk, fagyiztunk a naplementében. Életem egyik legboldogabb korszaka volt az. Egyik este vacsora után, én a kanapén ültem, Jamie pedig a fotelben az ablak mellett. Csendes pihenőt tartva, mind a ketten olvastunk. Én egy Stephen King könyvet bújtam, ő pedig Victor Hugo-t. Lassan leengedtem a könyvet szemem elől és arcát néztem, ahogy olvassa a sorokat és hosszú ujjaival játszik a száraz papírtlap szélével. Alsó ajkamba haraptam miközben néztem őt és a kezembe lévő tollat számhoz nyomtam. Jamie egyszer csak észrevette, hogy nézem és zavartan elmosolyodott.

- Mi az? – kérdezte kuncogva.

- Annyira jól nézel ki. – mondtam mosolyogva. Maga mellé fektette a könyvet és odajött hozzám. Lassan mellém mászott a kanapéra és lágyan megcsókolt. Könyvvel a kezembe, nyakába karoltam és szenvedélyesen visszacsókoltam. Kezét derekamra csúsztatta és a könyv hirtelen kihullva kezemből a földre esett mellénk. Elfektetett a kanapén és lábaim közé mászva csókolt. Ahányszor ajkunk egymáshoz ért, mintha örvény söpört volna végig rajtam. A szívem hevesen kezdett verni és kezemmel felhúzva pólóját hátán, ujjaimmal lágyan simogattam derekát. Megfogtam arcát és mélyen szemébe néztem. Rám nézett mosolyogva és elvesztünk egymás tekintetében. – Nem tudok betelni veled. – suttogtam. Újra csókolni kezdett és kezeinket összekulcsolva, nyakamat csókolgatva olvadtunk egymásba a kanapén. Lehúztam róla pólóját és mikor kezeivel megtámaszkodott fölöttem, ujjaimat végig húztam mellkasán és vágyakozó tekintettel néztem szemébe. Magamhoz húztam és nyakát csókolva, hajába túrva, lábaimat átkulcsoltam derekán és mélyen nyakába szagolva, megbabonázott illata. Lehúzta rólam pólómat és ujjait végig húzta melleim között. Bele remegtem érintésébe, de nem tudtam szemem levenni arcáról. Kék szemei teljesen megbabonáztak és mintha megszűnt volna a világ körülöttünk. Elvesztem karjai között és minden egyes lélegzet vételét éreztem magamon. Kezeimmel megfogtam karjait és végig húztam rajtuk ujjaimat, majd vállát simogattam és végig egész hátát. Éreztem, ahogy mozognak izmai és kezeimet derekáról, fenekére csúsztattam és lágyan belemarkoltam. Jamie újra rám nézett és ajkaimat halmozta el apró csókokkal. Úgy éreztem, mintha a mennyországban járnék. Annyira gyengéd volt velem, mintha félne, hogy összetör. Ahogy ujjaival arcomhoz ért, ahogy kezével derekam alá nyúlva magához szorított, szinte szárnyaltam. Szerettem, mikor ilyen volt. Talán kicsit jobban is, mint mikor vadabb. Ilyenkor éreztem igazán közel magamhoz testileg és lelkileg is egyaránt. A szívünk egyszerre vert és a vérünk egyszerre áramlott. Mintha össze lettünk volna kötve, hallottuk egymás gondolatait és éreztük egymás érzéseit. Mindig tudta, mire van szükségem és mintha tényleg olvasott volna bennem. Soha nem éreztem még ilyen szerelmet, mint iránta. Ez valami sokkal nagyobb volt, mint amit az ember el tud képzelni. Mindenem neki adtam volna, az egész életemet. A csodálatos szeretkezés után, csak feküdtünk a kanapén, fejemet karjára hajtottam és mélyen szemébe néztem. Ujjaival államat magához húzta és megcsókolt. Magunkra húztam a pokrócot és ott aludtunk aznap éjjel, egymás karjaiban.

Másnap reggel, mikor kinyitottam a szemem, Jamie már nem volt mellettem, csak egy bögre kávé az asztalon és egy cetli. „Hamarosan jövök haza. Szeretlek. J." Megfogtam a kávét és a pokrócot magam köré csavarva az ablakhoz sétáltam. Néztem az embereket az utcán és mosolyogtam, mikor az előző éjszakára gondoltam. Bementem a dolgozó szobába és leültem a gépemhez. Amíg megittam a kávém, válaszoltam pár email-re és elintéztem pár fontos dolgot. Közben rendbe szedtem magam és kicsit elpakoltam a lakásban. Egyszer csak jött egy üzenet Jamie-től. „Le tudnál jönni a ház elé?" Válaszoltam neki és elindultam lefelé. Mikor kiléptem a kapun megláttam, hogy kiszáll egy gyönyörű Tesla Model S-ből. Elakadt a szavam és ő izgatottam nézett rám.