Amikor betáncoltál a szívembe... Jamie

29. Fejezet

Mikor hazaértem az egész lakásban sötét volt, pár gyertya égett csak és finom illat áradt szét az egész lakásban. Sehol se láttam Jamie-t, mikor körbe néztem a lakásban.

- Jamie. – kiabáltam, majd megláttam, hogy a teraszon áll. Kimentem hozzá és elhúzva a fehér függönyt, ami lobogott a langyos szélben, odasétáltam hozzá. – Hát itt vagy.

- Gyere ide. – mondta és magához szorított. – Hiányoztál. – csókolgatni kezdett és magához szorított. – Főztem vacsorát.

- Mint nagyjából mindig. – mondtam neki mosolyogva és eltűrtem haját arcából.

- Már csak egy hónap van az esküvőnkig körülbelül. Nem izgulsz? – kérdezte halkan.

- Nem, kéne? Te izgulsz? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Hát nem is tudom. Biztos akarjuk ezt, úgy értem szerinted jól átgondoltuk?

- Jamie, most teljesen összezavarsz. – mondtam értetlenül.

- Csak te biztos vagy ebben az egészben? Az esküvőben, bennünk. – mondta aggódó tekintettel. Kezdtem megijedni és hátrébb léptem.

- Mondani akarsz valamit, Jamie? – kérdeztem ijedten és összezavarodva. – Ha nem akarsz elvenni, akkor mond meg, de ne utalgass itt nekem semmire. – mondtam már elég ingerülten. – Vagy azt akarod, hogy én vonjam vissza, mert én nem akarom. – mosolyogni kezdett és hozzám lépett.

- Dehogy, semmi baj. Csak vicc volt, persze hogy el akarlak venni, te buta. Miért paráztál így be? – kérdezte nevetve.

- Elég rossz vicceid vannak. – mondtam dühösen. Magához ölelt és megcsókolta arcom.

- A világon mindennél jobban téged akarlak. Soha nem fordult meg a fejembe igazából, hogy rosszul döntöttünk. Életem legjobb döntése volt, hogy megkértem a kezed. És életem végéig melletted akarok lenni. – mondta és arcomat simogatta.

- Utálom, hogy ennyire édes vagy. – mondtam már mosolyogva. Nevetni kezdett és megcsókolt. Bementünk a lakásba és elkezdtünk vacsorázni. Közben hívott Sarah, hogy egyeztessük az ülésrendet, amiért ő lesz felelős. Tényleg ott tartottunk, hogy már minden szinte meg volt, csak vártuk az esküvőt.

Másnap munka közben, Mango-t simogattam az ölembe. Közben Jamie hívott telefonon.

- Szia, azt hiszem, megvan az öltöny, de meg kéne nézned. Nem tudsz ide jönni?

- Hát, végül is de. Kíváncsivá tettél. De ez nem balszerencse?

- Szerintem nálunk nem számít semmi ilyesmi. – mondta Jamie és hallottam a telefonon keresztül, hogy mosolyog. Megkérdeztem, melyik üzletbe van és már indultam is. Mikor odaértem, Jamie az egyik próbafülkében volt és mikor szólongattam kiszólt onnan.

- Csak várj ott, mindjárt megyek. – Leültem a fotelba ami a próbafülkék előtt volt és vártam. Egyszer csak kilépett Jamie egy gyönyörű kék öltönyben és nekem elakadt a szavam. Csak bámultam rá és úgy éreztem, mintha napról napra egyre jobban nézne ki. – Na, milyen?

- Olyan, hogy ha lehetne, azonnal letépném rólad. – mondtam vigyorogva.

- Értem, akkor ez egy igen?! – kérdezte nevetve.

- Abszolút! – kezdtem röhögni.

- Ha gondolod, segíthetsz lehúzni rólam odabent. – nézett rám huncut mosollyal.