Amikor betáncoltál a szívembe... Jamie

16. Fejezet +18 Halloween

Az ősz nem a kedvenc évszakom, mert sose szerettem a tél közeledtét, de itt Los Angeles-be végre ez is más lett. Itt mindig kellemes az idő, sosincs New York-i hideg. Ezt többek között imádtam ebben az városban. Közeledett a Halloween, ami az egyik kedvenc ünnepem volt, mert imádtam beöltözni. Úgy döntöttünk Jamie-vel hála isten közös megegyezéssel, hogy közösen fogunk beöltözni és elmegyünk egy buliba. Az összes barátja ott volt és az egyik legjobb helyre mentünk a városban. Úgy döntöttünk, hogy az egyik legmenőbb jelmezt fogjuk felvenni és a Ponyvaregényből Mia és Vince leszünk. Egyszerű, de nagyszerű és Jamie úgyis nagyon jól néz ki öltönyben. Készülődni kezdtünk, én már nagyon izgatott voltam. Imádtam beöltözni és bulizni egy jót. Még a régi lakásban voltunk, mert várni kellett a papírmunkára, hogy minden rendben legyen, de már attól boldog voltam, hogy lassan elkezdjük közös életünk abban a csodálatos lakásban. Álltam a tükör előtt jelmezemben és úgy éreztem, végre boldog vagyok. Soha nem tudtam igazán milyen érzés ez, de nagyon jól esett a lelkemnek. Megigazítottam a sminkem és kimentem Jamie-hez, aki már az öltönyben állt a nappaliban. Végig mértem és közelebb léptem hozzá.

- Mindig elfelejtem, mennyire jól nézel ki ilyen elegánsan. – mondtam neki és ujjammal végig simítottam vállán.

- Mia, igazán lenyűgözően néz ki. – mondta úriasan. – Lenne kedve meginni velem pár italt és jól szórakozni? – nevetni kezdtem, majd komolyan megálltam előtte.

- Igen, köszönöm. De remélem, tud táncolni.

- Abban vagyok az egyik legjobb. Meg még másban is, de azt majd később mutatnám be. – mondta sejtelmesen.

- Benne vagyok. Egy kis tánc, aztán jöhet az igazi móka. – mosolyogtam rá és megfogtam kezeit. Számhoz emeltem őket és megcsókoltam kézfejét. – Mondták már neked mennyire gyönyörű vagy? – kérdeztem egy kezemmel eltűrtem haját arcából.

- Igen, te. És imádom, mikor ezt mondod.

- Tényleg? Azt hittem utálod. – mondtam neki kérdő tekintettel.

- Dehogy is. Gyönyörűnek tartasz, ez elég jó. Mármint én soha nem tartottam magam annak, vagyis nézz rám.

- Nézlek. – mondtam neki és alsó ajkamba haraptam. Ettől zavartan nevetni kezdett és a tükörhöz lépett.

- Nézd meg az állam. – mondta és ujját végig húzta arcán.

- Mármint a gyönyörű vonalú álkapocscsontodról beszélünk? – mosolyogtam rá és mögé álltam.

- A füleim. – emelte fel haját.

- Imádom a füleidet. – mondtam nevetve és kezemmel átöleltem hátulról és lábujjhegyre állva átnéztem válla fölött egyenesen tükörképe szemébe. – Még valami? – kérdeztem mosolyogva.

- Te ezeket mind gyönyörűnek tartod? – nézett rám értetlenül. Magam felé fordítottam és megsimogattam arcát.

- A leggyönyörűbbnek. Olyan vagy, mint egy angyal. Úgyhogy igen, engem levettél a lábamról. – mondtam neki halkan. Ujjaival végig simította arcomat, másik kezét nyakamra téve megcsókolt.

- Nálad sose leszek gyönyörűbb. Csodálatos vagy. – néztem hatalmas kék szemeit és orromat az övéhez nyomtam.

- Annyira szeretlek. – suttogtam neki halkan. Szenvedélyesen megcsókolt kezeit arcomra tette.

- Nálam nem jobban. – mondta, én nevettem és fenekére csapva jeleztem, hogy induljunk. Fogtunk egy taxit és elindultunk a bár felé. Mikor odaértünk mindenki boldogan fogadott minket és egyből felismerték a jelmezünket. Elkezdtünk iszogatni és táncolni. Nagyon sok jó jelmezt láttam, például volt aki óriási sajtnak öltözött, azon nagyon sokat nevettem. Már éjjel kettő felé járhatott az idő, mikor Jamie tánc közbe mögém lépett és kezeit csípőmre téve táncolni kezdett velem.