8.rész

4K 146 10
                                    

-Elnézést! Scusate!-próbáltam magamra vonni a pult mögött álló középkorú eladó férfi figyelmét.-Tudna nekem segíteni?-kérdeztem reménykedve abban, hogy végre ez az ember megérti a szavaimat, és végre kiszolgál engem. De a férfi csak a homlokát ráncolva nézett rám, miközben elkezdett valamit olaszul magyarázni.

Remek!

Már közel 3 napja tartózkodtam Olaszországban, de kezdtem sokkal inkább hosszabb időnek érezni.
Az ideutazásom után a nagynénimmel rögtön körbe jártuk az egész várost, ahol élt, ami egyszerűen csodálatos volt. A kis hétvégi turistáskodásunk alatt pedig igyekeztem mindent megjegyezni, amit mutogatott, és a számba rágott, hogy hogy is kell mondani olaszul, de mára egyedül maradtam. A nagynénimnek dolgoznia kellett, így magamra hagyott a kis országnéző túrámon, ami már most a reggeli órákban rosszul indult.

Rákellett jönnöm, hogy az olaszok nagy része nem tud angolul. Már a hétvégén is többször rádöbbentem, hogy nem tudok érvényesülni sehol sem, ugyanis senki nem ismeri az anyanyelvemet, így minden egyes alkalommal a nagynénim segített ki. De most egyedül voltam, ez a férfi is értetlenül pislogott rám, és kezdtem úgy érezni, hogy semmi keresni valóm egy olyan országban, ahol egy nyamvadt vásárlást sem tudok lebonyolítani.

-Ecco qui?-nézett rám, mire egy nagyot sóhajtva igyekeztem előhívni minden olasz tudásomat, amit eddig a nagynénimtől hallottam.

-Aiuto?-próbálkoztam elég rossz kiejtéssel segítséget kérni, mire a férfi bólintott. Remek, menni fog ez.

-Egy kávét szeretnék. Kávét.-hangsúlyoztam ki a kávé szót remélve, hogy azt már biztos hallotta-Koffein.-mutogattam a mögötte lévő pulton lefőzött kávéra. Ugyanis majd meghaltam egy kis életet adó kávéért, és mivel a környéken semerre sem volt egy nyamvadt kávézó ez a bolt volt az egyetlen esélyem.

-Áh caffé!-vidult fel a pultos, mire heves bólogatásba kezdtem, ahogy a kávé felé indult.

-De várjon!-állítottam meg hangosan, mire a férfi ismét felém kapta a fejét-Van laktózmentes tej? Nem ihatok rendeset.-magyaráztam, de mintha csak magamban beszéltem volna.

-Aiuto?-kérdezte az eladó megint, én meg csak pislogtam rá, hogy mi a baja.

-Egyáltalán nem beszél angolul? Angol?- probálkoztam ujra esetten-Kicsit?-mutogattam az ujjammal, de a férfi csak nézett rám.-Ahhh!-dühöngtem.-Hova kerültem én?! Tej? Nem normál, hanem laktózmentes.-próbáltam ezeket a szavakat elmutogatni, de a férfi csak idegesen nézett rám, miközben kezdtem idiótának érezni magam.

-La signora chiede il suo caffè con latte senza lattosio.-lépett hirtelen mellém egy fiú, akinek gyönyörű, barna, göndör haja volt és vagy másfél fejjel magasabb volt nálam, és úgy szólalt meg olaszul, mint egy angyal.

-Oh, ecco cosa voleva dire. Ci vuoi anche lo zucchero?-kérdezte erre a pultos férfi, mire meglepetten kapkodtam közöttük a fejem, miközben szemmel láthatóan rólam volt szó. De én ebből persze egy kukkot sem értettem.

-Rico azt kérdezi, hogy kérsz-e bele cukrot?-fordult most felém a magas fiú, mire hirtelen annyira meglepődtem, hogy valakit hallok angolul megszólalni, hogy lefagytam.-Szóval?

-Öhm...kettőt igen.-néztem Ricora.

-Due.-mondta a göndör hajú, mire Rico végre fellélegzett, hogy megkapta a rendelést és elfordult, hogy elkészítse a kávémat.

-Te tudsz angolul!-bukott ki belőlem túlságosan nagy csodálattal, mire a fiú felém fordulva elvigyorodott. Ez volt a legszebb mosoly, amit valaha láttam.

-És ez ilyen meglepő, Straniera?

-Borzalmasan.-vallottam be, mire Rico elkészült a kávémmal. Odaadtam a pénzt, és az idegen fiú felé fordultam, de ő már akkor eltűnt mellőlem. Gyorsan körbe fordultam a kis boltban őt keresve, amikor megláttam, hogy épp kifelé tart, így gyorsan elköszöntem Ricotól és utána futottam.
-Hé!-szóltam utána, mire megfordult az utcán, és mosolyogva nézett végig rajtam, ahogy felé siettem.-Meg sem köszöntem a segítséged. Szóval köszi!-mondtam hálásan.

Édes AlkuWhere stories live. Discover now