Édes Alku

18.rész

-Skylar, gyere le! Mindjárt itt vannak a vendégeink.-ordibált fel anyám a szobámba, miközben a tükrön előtt állva idegesen igazgattam a hajam.

Még sose paráztam ennyire egy családi vacsorától. Amióta Nick és én csókolóztunk szinte nem is beszéltünk. Mindketten sikeresen elkerültük egymást. Szerencsére a héten egyszer sem kellett együtt jönnünk vagy mennünk suliba, mivel Nicknek folyton edzése volt, a suliban pedig olyannyira elkerültem, amennyire csak tudtam. Hála az égnek a szüleink sem panaszkodtak emiatt hisz tudták, hogy Nicknek most nagyon zsúfolt ez a hét, igy anyám se rótta a szememre, hogy alig töltök időt mostanában vele.

Végre a sors egyszer nekem kedvezett. Persze nem tudtam örökké elbújni a problémám elöl, így idegesen battyogtam le a lépcsőn magassarkúmban és testhez simuló majdnem földig érő fekete ruhámban.

-Mondtam, hogy ne ezt a ruhát vedd fel!-sipította anyám, amikor a nappaliba leérve meglátott. Tudtam hogy ez lesz, de ma csak azért sem akartam magamra húzni azt a pink combközépig érő ruhát, ami olyan nejlonos anyagból volt, hogy viszketett tőle a bőröm. Ma olyan ruhában akartam lenni, ami tényleg én vagyok nem abban, amit anyám rám aggatott.-Menj és öltözz át!-kiáltotta, mire már épp tiltakozni akartam, amikor is csengettek. Majdnem elmosolyodtam, amikor anyám savanyú képpel legyintett.-Most már akkor mindegy. Gyere!-intett az ajtó felé, mire szófogadóan követtem.

Az ajtóban elegánsan öltözve Lily és Nico jelent meg, akiket a gyors üdvözlés után teljesen lefoglalt anyám csivitelése, így most kivételesen háttérbe szorultam.

Nick az apja és az anyja után lépett be az ajtón, a haja most az ég felé meredve volt bezselézve, ami felfedte homlokát. A megjelenése pedig iszonyat szexi volt, mint mindig. Lábán fekete, elegáns szabású, kockás nadrágot viselt bőrcipővel, felül éjfekete inggel, aminek felső két gombja nem volt begombolva felfedve mellkasának egy szegletét.

-Szia édeske!-villantotta meg felém pimasz mosolyát azt a becenevet használva, amivel én szoktam gúnyolni őt, miközben tekintetével alaposan feltérképezte a testemet. Úgy, ahogy én öt az előbb.

-Szia!-sóhajtottam oda, miközben Nick egy szál rozsát húzott elő a háta mögül. Nem kellett volna, de a szívem egy hatalmasat dobbant. Pedig nagyon jól tudtam, hogy mindezt csak azért hozza, hogy a szüleimet lenyűgözze.

-Köszönöm.-vettem át a virágot, miközben egy puszit nyomtam köszönetképp az arcára, majd mint egy jól nevelt gyerek a szüleim előtt meglebegtetve megmutattam mit is kaptam.

Nem sokkal később helyet foglaltunk az asztalnál.

-Izgulsz a holnapi meccs miatt, Nick?-fordult kíváncsian apám a mellettem ülő fiú felé.

-Persze, de ezt el ne áruljátok a csapattársaimnak. Csapatkapitányként példát kell mutatnom.-mondta, mire az asztalnál ülő társaság felnevetett.

-De ez normális.-védte meg az anyja, majd hirtelen elszomorodott-Olyan kár, hogy nem tudunk holnap ott lenni.-búslakodott, mire megértően próbáltam bámulni rá, bár nem tudtam őszintén bánkódni rajta. Ugyanis így, hogy Nick szülei nem jöttek, nekem se kellett részt vennem a meccsen. Kínszenvedés volt 90 percen keresztül Lily és Nico mellett szurkolni. Helyette az volt a tervem, hogy Allyvel töltöm a délutánt és megnézzünk egy rakat Disney filmet.-Majd szurkolj helyettünk is, Skylar.-fogta meg a kezem kedvesen, mire bőszen bólogatni kezdtem.

-Mindenképp!-mosolyogtam rá a nőre-De nem kell izgulni, Nicky ügyes lesz.-nyugtattam meg az anyját, mire Nick az asztalon pihenő kezemre helyezte az övét. Hirtelen megdermedtem az érintésétől, amit a mosolyommal próbáltam palástolni.