Édes Alku

19.rész

-Popcorn vagy chips?-kiabálta a konyhából Ally, miközben a szobájában ülve a Disney Pluson böngésztem, és azon gondolkoztam, hogy a Rock tábort vagy a Randiztam egy sztárralt nézzük meg előbb.

-Mindegy.-kiáltottam vissza, kényelmesen kinyúlva az ágyán.

-Akkor hozom mindkettőt.-mondta végül, majd több tányérral felpakolva visszajött a szobájába, hogy végre elkezdjük a filmmaratont.

Most ezek után a sok pasi dráma után pont erre volt szükségem. Egy kis kikapcsoló csajos napra a legjobb barátnőmmel, aki mindig feltöltött és mosolyt csalt az arcomra.

-Döntöttél már?-huppant le mellém a tömérdek kaja mennyiséggel együtt, mire természetesen egyből rávetettem magam a chipses tálra.

-Joe Jonas vagy ....?-kérdeztem rá a világ legkomolyabb nézésével.

-Egyértelmű! Nick és Joe Jonast a képernyőre!-kiáltotta, mire ellenkezés nélkül kikerestem a tévén a Rock Tábort és el is indítottam a filmet.

Allyvel sipákolva és gyerekkori kedvenc filmünket elemezve néztük a filmet, amikor pár perc után épp az egyik éneklős jelenetet a telefonom hangos csörgése szakította félbe.

Ally csúnyán meredt rám.

-Nem némítottad le.-bosszankodott, mire szabadkozva nyúltam a készülékért, hogy kinyomjam, amikor is megláttam, hogy kinek a neve villog a képernyőn.

Nick

A meccs nemsokára kezdődött, úgyhogy elég különösnek tartottam, hogy Nick pont most keres. Vagy egyáltalán miért. És bármennyire is szerettem volna félredobni a telefonom és nem foglalkozni vele éreztem, hogy Nick nem véletlenül keress. Sőt mivel szinte sose telefonáltunk egymással, így tudtam, hogy valami nincs rendben.

-Ezt muszáj felvennem.-mutattam Nick nevét Ally felé, aki kíváncsian felkapta a fejét és bólintott, hogy vegyem fel.
-Szia!-szóltam bele, mire a vonal végéről egy hatalmas sóhaj fogadott.

-Végre!-csendült bosszús és egyben ideges hangja. Összevont szemöldökkel meredtem Allyre, aki tátogva kérdezte, hogy mivan. Én csak vállat vontam és vártam, hogy Nick mondjon valamit.-Hol vagy?-kérdezte kapkodva.

-Allynél, mié...?-de már fel sem tudtam tenni a kérdést, amikor Nick idegesen közbevágott.

-Azonnal ide kell jönnöd!-utasította, és már épp feltettem volna a következő kérdést, amikor folytatta.-Itt vannak anyámék.-felelte idegesen, mire kis híján kiesett a szemem a döbbenettől.

-Mi! Miért?-kezdtem el automatikusan felállni, miközben a cuccaimat kapdosva a táskámba kezdtem dobálni.

-Kiderült, hogy mégis itt tudnak lenni és ahelyett, hogy szóltak volna, úgy gondolták tök szuper meglepetés lenne, ha a meccs előtt tudnám meg.-hadarta gúnyolódva, mire egy jó nagy káromkodás hagyta el a számat.

-Oké, odamegyek!-kapkodtam magamra a pulcsimat, miközben Ally értetlenül nézett rám, de azért segédkezve odahozta nekem a táskámat.

-Siess! Az előbb találkoztam velük. Azt mondtam, hogy mosdóban vagy.-mesélte.

-Remélem említetted, hogy iszonyúan megy a hasam és egy darabig még ott maradok.-vágtam rá már én is idegesen, mire a vonal végéről egy ideges kacaj érkezett.

-Majd elmondod te, ha ideértél.-mondta, majd bontottuk a vonalat. Ally pedig kérdőn meredt rám ez az egész után.

-Mi történt?

-Most nincs időm elmagyarázni. Bocsi Ally, de nagy gáz van. Muszáj elmennem a meccsre.-hadartam a cipőmet húzva, mire Ally is hasonlóan tett.

-Megyek veled.-egy percig sem vitatkoztam, amikor barátnőmmel együtt elhagytuk a házat és bepattantam a kocsimba.