Édes Alku

29.rész

Ma reggel is Nick vitt suliba, és ez az utóbbi időbe már minden napossá vált. Bár az alkunk szerint csak heti háromszor volt kötelező fuvaroznia, ezzel is azt mutatva, hogy együtt vagyunk. A másik két alkalommal mindig kitaláltunk valami kibúvót a szüleinknek, amiért a saját autómmal kellett mennem és megúsztuk egymás társaságát suliba menet és jövet. Viszont amióta történt a baleset és nem volt kocsim, azóta minden nap Nickkel együtt utaztam iskolába. Igazából először kicsit zavart a dolog, hisz így elveszett ez az apró szabadságom, de mára már alig vártam, hogy láthassam a fiút. Egész jó volt Nick mosolyával kezdeni a reggelt, miközben a kocsiban végig úgy helyezte a kezét, hogy valahogyan hozzám érjen.

Általában minden alkalommal, amikor az iskola parkolójában kiszálltunk a kocsiból Nicknek elkellett rohannia, hogy az órák előtt csapatkapitányi feladatait végezze, de a ma reggel egész máshogy alakult. Mikor kiszálltam az autóból és Nick egy gombnyomással bezárta a Range Rovert, odalépett mellém és az enyémhez érintve a karját az ujjait az enyémbe fonta. Annyira váratlanul ért, hogy nem tudtam uralkodni meglepettségemen.

-Mit művelsz?-bukott ki a számon felnézve rá, miközben egyenesen elindultunk az iskola felé.

-Mire gondolsz?-kezdte el finoman simogatni a hüvelykujjával a kézfejemet úgy, hogy az ujjaink továbbra is egymásba fonódtak, a tekintete pedig nyugodt és laza volt mintha az, amit tesz teljesen normális lenne. Mindennapos.

-A kezed...-felejtettem el egy pillanatra mit is akartam mondani, ahogy tovább simogatott-Fogod a kezem.

-A barátnőm vagy nem tudom tudod-e?-suttogta a fülemhez hajolva, mire a barátnő szó hallatán valami furcsa meleg érzés villant meg a belsőmben.

Persze nagyon jól tudtam, hogy mindezt csak az alku miatt mondja.

-Igen, de...mivan a csapattal? Ilyenkor mindig oda szoktál rohanni.-értetlenkedtem.

-Ma nem kell mennem.-válaszolta, miközben én továbbra is feszengve haladtam mellette és nem tudtam mit kezdeni ezzel az új helyzettel. Csak azt láttam, hogy a diákok...bámulnak minket és feltűnt, hogy összesúgnak, amiért Nick és én kézen fogva érkeztünk.-Mivan nem szeretnéd, hogy bekísérjelek?

-Én...sosem szoktál ilyet csinálni. Mindenki minket bámul.-állapítottam meg idegesen, ugyanis Nick Blyet, a suli sztárját mindenki megfigyelte, és hála összefonódott kezeinknek egyenesen a kereszttűzben voltam. Eddig is figyeltek minket az emberek, hisz mindenki tudta, hogy én vagyok Nick Blye hivatalos barátnője, de sosem enyelegtünk a suli előtt. Mindenki csak azt látta, hogy Nick hoz és visz az iskolából, néha pedig váltunk pár szót. Sosem mutatottunk többet ennél, kivéve a hivatalos eseményeken, amiken a szüleink miatt vettünk részt. Azon kívül az iskola diákjai nem láthattak minket intimebb kapcsolatban.

-Igen?-nézett körbe-Észre se vettem.

-Ne hazudj nekem!-torpantam meg egyenesen szembe fordulva vele.

-Csak fogom a barátnőm kezét, nincs ebben semmi rossz.-próbált megnyugtatni, de túlságosan ideges voltam. Szinte éreztem, hogy a tekintetek belém marnak.

-Tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű.

-Te gondolod túl.-csitított lágy hangon-Na gyere, még a végén elkésel az órádról és nem akarok én lenni a hibás.-kezdett el a folyosón húzni, mire egy halvány mosoly húzódott a számra. Túl jól ismert. Persze, hogy őt hibáztattam volna, ha elkések.

-Nem tudom mire gondolsz.

-Na most meg te ne hazudj nekem.-nézett rám sejtelmesen, miközben a teremhez értünk.