Egy különös nyaralás!!! (befejezett)

01

- Hű, de meleg van- mondtam ki a mindenki által megállapított tényt.

Mondjuk egy füllesztően meleg napon, egy még füllesztőbb kocsiban ülve, éppen az autópálya dugólyában a tűző napon rekedve, eléggé jogos volt a felszólalásom, mert tényleg majd meg sűltem, ahogyan a körülöttem lévő családtagjaim is, gondolom mivel helyeslően morrantak fel.

- Mikor érünk már oda? Megsülök- türelmetlenkedett drága bátyám, akit egyébként Milánnak hívnak

- Türelem gyerekek, még fél óra és már ugorhattok is bele a Balatonba-  nézett hátra ránk anyukám

- Hurrá...- forgattam a szemem, mert köztudott, hogy egyáltalán nem vagyok oda ezért a nyaralásért, sőt eleve el sem akartam jönni.

Én inkább fesztiválozni mentem volna a barátaimmal együtt, csak hát a szüleim erről hallani sem akartak. Azt mondták, hogy mivel én is a család tagja vagyok ezért kötelességem elmenni velük legalább nyaralni, hogy ha már a legtöbb kiruccanás alól olyan cselesen mindig kíbujok. A bátyámnak persze könnyebb, ő oda megy ahova akar. Hát persze, az érett 18 éves gimnazista, aki idén megy 12-be.

Én idén a 11-et fogom kezdeni, de még így sem akarnak elengedni, mivel egyszem lányukként eléggé féltenek.

De elterveztem, hogy ez a nyaralás, ha nem is akarok itt lenni, de emlékezetes lesz. Elmegyek valami buliba, meg is néztem lesz valami koncert féle pont ma este. Az, hogy kik játszanak nem is annyira lényeg azt tudom, hogy valami ismertebb a fiatalok körében, de, hogy kiében azt nem. Mert, hogy én eddig nem hallottam róluk az egyszer biztos.

Ha jól tudom holnap lesz valami Dj, úgyhogy oda is terveztem menni. De valahogy megkell győznöm még róla a szüleimet, mert hát még ugye ők erről a terveimről rendszerint nem vettek tudomást és szemlátomást nem is gondolnak olyanokra, hogy én ilyen helyekre akarok menni.
Ezekkel a tervekkel akarom jobbá tenni a nyaralást.

Mindegy is az út további részére nem nagyon emlékszem, mivel bedugtam a fülem és pihentem.

Következő amire feleszméltem az az volt, hogy megálltunk.

Egy kempinges szállásra mentünk, ami annyit tesz, hogy faházakban fogunk aludni.
Én és a bátyám külön leszünk a szüleinktől.

Épp az autóból vettem ki a csomagomat mikor megláttam egy csapat fiatalt.

Gondoltam magamban, hogy biztos ők is a sok program miatt jöttek.

Pár perce nézhettem őket, mivel már csak azt vettem észre, hogy a bátyám beleütötött egy nagyot a kezembe.

- Normális vagy?- kérdeztem a kelleténél hangosabban, mivel többen felénk pillantottak

- Haladjál már. Anyáék már így is megunták a várakozást és elmentek, szóval légyszives pörgesd föl magad, mivel én szeretnék kipakolni és lemenni a partra egy kicsit- jé észre sem vettem, hogy anyáék elmentek.

- Mehetünk- mondom és elindulok a faházak irányába.

Közben Milán elmondta, hogy a mi házunk az a 4. sorban van és, hogy anyáéké pedig a 2-ban.

Mikor oda értünk a kis faházhoz Milán egyből az ajtóhoz lépett, hogy kinyissa és én csak akkor vettem észre igazán azt, hogy ez a hely milyen szép.

A Balaton vize szép kék. Többek között észre vettem azt is, hogy a part mellett van egy röplabda pálya, aminek nagyon megörültem, mivel imádok röplabdázni.

Hallottam, hogy kattan a zár és nyílik az ajtó. Mikor oda néztem Milánnak már hűlt helye volt.

Bevittem a csomagomat és szét néztem egy kicsit. A faház stílusa régies volt. Volt egy kisebb konyha rész, egy fürdő és egy wc is, majd beléptem az egyik szobába.

Épp kipakoltam mikor is Milán robogott be az ajtón.

- Kitti, elmentem majd jövök.- indult meg majd megtorpant- Ha keresnél a parton leszek, majd gyere te is- mondta, majd elment.

Mikor végeztem a pakolással elmentem körbe nézni a helyet, ugyanis baromira innék most egy kávét.

Ahogy sétaltam visszafelé a kezemben egy jegeskávéval kiszúrtam, hogy valaki jött a szomszéd házba is.

Amikor visszaértem a faházba leültem az ágyamra és elővettem egy könyvet.
Már vagy 1 órája olvashattam, mikor meghallottam, hogy a szomszédban baromira üvöltetik a zenét.

Nyugi Kitti, ne kapd fel a vizet, csak egy kis zene, ami mellesleg egyre hangosabb.

Próbáltam olvasni, de egyszerűen attól a borzalomtól nem lehetett. Mérgemben fogtam magam és át mentem a szomszéd faházhoz.

Bekopogtam az ajtón és hallottam, hogy az a valaki bent meghallhatta, ugyanis leállította a zenét, majd már csak mozgást lehetett hallani és nyílt is az ajtó.

Egy barna hajú fiúval találtam szemben magam, aki 18 körül lehetett. Istenem, de jól néz ki. Nem Kitti most nem ezért vagy itt.

- Megtennéd, hogy lehalkítod a zenét? Más lehet, hogy pihenne- adom tudtára a problémámat. A fiú a mondandóm hallva elmosolyodott- Miaz?- vonom fel a szemöldököm

- Hogy hívnak?- kérdezte

- Nem mindegy az neked?- vonom kérdőre- Amúgy is nem ezt kérdeztem

- Oké, ha megmondod a neved lehalkítom- próbált alkudozni, cseles mondhatom. Végül is elmondhatom, legalább lehalkítja

- Molnár Kitti vagyok.- mondtam, mire a fiú elmosolyodott. Jézus ez már természetellenes. Hogy lehet ilyen aranyos a mosolya?- Mostmár lehalkítod?- kérdeztem kissé zavartan

- Szép neved van- anyám, ez a srác aztán nem semmi.

- Köszönöm- felelem kissé zavartan- Téged hogy hívnak?- kérdezem

- Lévai Ákosnak- Istenem és még a neve is.

- Okéé... akkor lehalkítod?

- Nyugodj meg Molnár Kitti, egy pillanat- majd elment, de szinte csak egy pillanatra, mert már vissza is jött- Most már nyugodtan pihenhetsz- kacsintott rám.
Najó én meghalok érzem, hogy lángol a fejem, hhahj jobb lenne indulni.

- Hát akkor...- kezdtem el hátrálni, ez az Kitti mindjárt.

- Várj- jajj ne, mit akar már megint?- Jössz az esti koncertre?

- Öhm... igen. Miért?

- Csak gondoltam megkérdezem, nem akarlak hiába keresni- mosolygott. Oha ez most, azt csinálja amire gondolok?

- Oh szóval ennyire tetszek?- kezdtem el kuncogni

- Mmm... nem vagy rossz- ohh csak nem zavarba jött?

- Értem- kuncogok- oké.. hát akkor szia- mosolyogtam, majd átmentem  a saját faházunkba.

Lehet, hogy nem is lesz olyan rossz ez a nyár.

Ezzel a gondolattal feküdtem le az ágyamra pihenni.