Egy különös nyaralás!!! (befejezett)

23

- Nem sajátíthatsz ki, hallod?- vágtam rá mérgesen

- Majd meglátjuk- kacsintott egyet

- Fhu te- dőltem hátra a székemben, majd ránézve észrevettem, hogy beharapott ajkakkal figyeli minden mozdulatomat. Ezt látva kissé elpirultam.
- Ne nézz így- néztem rá mérges szemekkel

- Nem tudom miről beszélsz- rántotta meg a vállát vigyorogva

- Aha, persze- bólogattam, majd közelebb hajolva hozzá megszólaltam
- Mit szólnál ahhoz, ha én is így néznék, mint te az előbb- már épp szólalt volna meg, mikor hozzátettem
- Csak, hogy én a pincérre- vontam fel a szemöldökömet

- Csak próbáld meg Molnár és olyan jelenetet rendezek, hogy azt az életben nem felejted el- suttogta sötéten, mire én nyeltem egyet

- Itt is van az ételetek- tette le elénk az éppen említett pincér

- Köszönjük- néztem szigorúan magam elé, majd csak akkor néztem fel mikor meghallottam távolodó lépteit.

- Jó kislány- húzta féloldalas vigyorra a száját Ákos.

Az ebéd elfogyasztása után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egyet sétálni.

Már a part mentén sétáltunk, mikor megtörve a csendet megszólaltam.

- Jesszusom mennyire fog ez a hely hiányozni.

- Ne is mond Kitti- nézett maga elé
- Nem is a hely fog hiányozni, hanem te- nézett rám

- Sajnos ez ellen nem tehetünk semmit- rántottam meg a vállamat szomorúan

- Tudom- rázta meg a fejét
- Szombaton vége, el sem akarom hinni, hogy mostmár nem mehetek át hozzád csak úgy

- Ákos én nem...- kezdtem elmondani azt, hogy én igazából már holnap elmegyek

- Ne..Kitti hagyjad- rázta meg a fejét
- Ezt a két napot kimaxoljuk, aztán pedig majd ingázok- nézett rám, reakciót keresve

- Ingázol?- néztem rá értetlenül

- Hát tudod- rántott vállat
- Debrecen és Szeged között- nézett szemeimbe

- Te megakarsz látogatni?- néztem szemeibe, már szinte könnyes szemmel

- Persze Kitti- simította meg arcomat
- Miért? Mit hittél, csak úgy hagylak elmenni?- vonta fel szemöldökét

- Mit ne mondjak, nagyon reméltem, hogy nem fogsz hagyni- néztem szemeibe mosolyogva

- Na gyere ide Molnár- húzott magához, szoros ölelésbe

- Ákos, valamit el kell mondanom- néztem fel rá

- Shh..Kitti- tette számra ujját
- Ne rontsd el a pillanatot. Lesz még rá elég napod- ölelt magához szorosabban

Ezt hallva majdnem elsírtam magam. El kell neki mondanom. Nekem már nincs 2 napom vele. Akármennyire is szeretnék nem maradhatok itt. A szívem szakadna meg attól, ha csak úgy lelépnék.

- De Ákos ez fontos- toltam el magamtól

- Kitti, ne most- nyomott egy csókot ajkaimra

- Ugye biztosan tartjuk majd a kapcsolatot?- néztem rá félve

- Persze- nézett rám mosolyogva

- Eszembe se jutna eldobni téged- ölelt magához

- Most ezt mondod, de..- mielőtt befejezhettem volna, egy hirtelen mozdulattal befogta a számat

- Nincs semmi, de Molnár Kitti- nézett mélyen a szemembe
- Úgyhogy meg ne halljam mégegyszer, hogy ezt mondod

- Ígéred?- mutattam felé kisujjamat, mire ő kuncogva felmutatta sajátját

- Ígérem- mondta, majd hosszú csókot nyomott ajkaimra.