Másnap reggel Ákos karjai közt ébredtem. A telefonomat bekapcsolva megnéztem mennyi az idő. 8:30, hát mit ne mondjak elég korán felkeltem.
Ákos karjait leszedve magamról, amit hozzá tennék nem volt egyszerű feladat, kikeltem az ágyból és felvettem a tegnap levetett rövidnadrágomat, majd egy puszit nyomva arcára elhagytam a szobát.
A faházból kilépve a már fényesen sütő nap melege lágyan sütötte karjaimat, mellyet mosolyogva fogadtam. Ám ezt az igazán nem szokványos, khm...idilt egy éles hang szakította félbe.
- Kitti?- hallottam meg hirtelen anyukám hangját
- Öhm..ti meg mit kerestek itt?- vakartam meg tarkómat
- Inkább te mit keresel itt kint?- vonta fel szemöldökét kérdőre vonóan
- Öhm...én csak- kezdtem keresni a szavakat
- Áh, már meg is jöttél?- nézett ki az ablakon Milán- Nem volt olyan jégkrém?
- Mi? Milyen jégkrém?- kérdezte anyukám
- Hát, egy-egy am...olyan jégkrém amit Milán kért- adtam meg kevésbé rendes válaszomat
- Aha- nézett a szemembe mélyen bólogatva, mutatva, hogy nem hisz nekem
- Na és egészen pontosan miért is nem Milán ment el azért a jégkrémért?
- Azért, mert Kitti amúgy is ment az egyik barátnőjéhez valamiért és akkor már megkértem, hogy hozna e nekem egy pisztáciás jégkrémet, de mint látom elfogyott.
- Igazán?- nézett felváltva ránk azzal a tipikus, "én vagyok az anyátok engem nem vertek át" tekintettel
- Igen- adtam meg válaszomat
- Miért? Tán azt hiszed hazudunk?
- Mi? Nem - rázta meg a fejét
- Csak biztosra akartam menni- rántotta meg a vállát
- Értem- bólintottam szemébe nézve- Amúgy, miért is jöttetek?
- Ja, hogy az? Csak azért jöttünk, hogy elmondjuk holnap indulunk, méghozzá 16:00-kor- meghallva mit mondott elsápadtam, amit mikor elmentek mellettem apukám szóba is hozott
- Kislányom, jól érzed magad?- simította meg vállamat
- Igen- néztem magam elé.
Nem ez nem igaz. Azt hittem van még két egész napom elbúcsúzni, de úgy látszik tévedtem. Nem akarok elmenni. Vicces ugye? Eredetileg hallani sem akartam arról, hogy eljöjjek ide, most meg arról nem akarok, hogy el kell mennem.
- Biztos?- nézett rám komolyan, mire bólintottam
- Azért egyél valamit szerintem- mondta, majd ott hagyott. Inkább bementem a faházba. Mire Milán letámadott.
- Ugye te is kivagy akadva????- kérdezte hitetlenkedve
- Már, hogy ne lennék? Azt hittem van még két egész napunk- fogtam a fejem panaszosan
- Ugye? Most sokkal kevesebb időnk van Jankával- kezdett el hisztizni
- Neked tényleg tetszik- esett le az állam
- Hogyne tetszene? Olyan kedves, szép és okos- kezdett el áradozni
- Jólvan nyugi- állítottam le
- Neked legalább nem Debrecenben lakik- nyögtem fel esetlenül
- Ja, hát tényleg nem- esett le neki is- Szegedhez közel lakik- fűzte hozzá
- Ugye most csak szivatsz?- néztem fel rá
- Nem- rázta meg a fejét
- Akkor meg mit sírsz? Bármikor meglátogathatod
أنت تقرأ
Egy különös nyaralás!!! (befejezett)
العاطفيةEz a történet Kittiről és az ő nyári vakációjáról szól, amihez neki egyáltalán nem volt semmi kedve. Ám létezhet, hogy valami vagy inkább valaki mégis meghozza hozzá a kedvét? Lehetséges, hogy Kittire ezen a nyáron rátalál a szerelem és még igaz bar...
