Egy különös nyaralás!!! (befejezett)

22

Beérve a faházba az ajtónak dőlve lecsúsztam a földre.

Hihetetlen, hogy holnap mindennek vége. Egyszerűen nem tudom felfogni. A röpizések, bulizások, csajos pletyizések, na meg persze Ákos feledhetetlen programjai. Erre a gondolatra akaratlanul is elmosolyodtam.  Hihetetlen, hogy holnaptól ezek a dolgok mind csak emlékké válnak.
Miután hazaérek, biztos vagyok benne, hogy kinyomtatom az elmúlt napok adta képeket.

Hirtelen kopogás ütötte meg fülemet, mire felállva kinyitottam az ajtót.

- Áh, Alma- örültem meg neki
- Pont írni akartam neked

- Akkor jó is, hogy jöttem- robogott be mellettem

- Na, mesélj már, milyen volt a randi- kezdtem el faggatni amint beértünk a szobámba.

- Hát tudod- vörösödött el

- Igen?..- vártam kíváncsian a folytatást

- Csodálatos volt- mosolyodott el hátra dőlve az ágyon, mire én is mellé feküdtem
- Maga Beni, olyan csodálatos. Olyan kedves és figyelmes- kezdett el áradozni

- Mondtam, hogy nem bánod meg- mondtam neki, őszintén örülve boldogságának

- Milyen igazad volt- nézett rám mosolyogva

- Tegnap elmentünk sétálni egy nagyon szép helyre- kezdett el mesélni
- Mesélt nekem a gyerekkoráról, arról, hogy miket szeret csinálni, aztán mikor én meséltem neki egyszerűen olyan csodálattal nézett rám közben, mint azelőtt senki

- Őszintén örülök a boldogságodnak Alma- néztem rá mosolyogva

- Tudod, ezt el is hiszem- nézett rám komolyan

- Kevés olyan ember van, mint te Kitti. A legtöbben csak elmondják és ennyi, de rajtad látszik, hogy tényleg örülsz annak, ha valaki, aki közel áll hozzád boldog.

- Gyere ide- öleltem meg Almát
- Nem akarok holnap elmenni- kezdtem el bekönnyezni

- Figyelj- távolodott el tőlem egy kicsit
- Péntek reggel mi is haza megyünk, viszont én nem szeretném, hogy ez ennyi legyen. Szeretném, ha tartanánk a kapcsolatot és még a nyáron valamikor eljöhetnél hozzám.

- Tényleg?- csillant fel a szemem

- Ugye nem gondoltad, hogy csak úgy elengedlek?- nézett a szemeimbe kíváncsian

- Tudod mit? Felesleges elmondanod mit szeretnél, mert tőlem egykönnyen úgyse szabadulsz- kacsintott, majd magához szorított

Ezután még beszéltünk egy kicsit, majd mivel 12:05 volt az idő, megbeszéltük, hogy este találkozunk a színpadnál.

- Oké, akkor este- öleltük meg egymást

- Szia- köszöntünk egyszerre

Én már mentem is az étterem felé, ahol már Ákos egy fa árnyékában várt is rám.

- Na végre Molnár- sóhajtott
- Azt hittem már nem is jössz- vigyorgott

- Ha megcsináltam volna, akkor valószínűleg életem végéig ezt hallgatnám- forgattam meg szemeimet

- Szóval azt szeretnéd, hogy életed végéig veled legyek?- hajolt közelebb vigyorogva

- Khm...én nem így értettem, de mindegy- kapartam meg torkomat, majd az étlapot kezdtem el nézni.
Éreztem, hogy néz, de a világért sem néztem volna fel

- Sziasztok- szólalt meg a pincér
- Esetleg sikerült választani?

- Szia..öhm..igen, egy gyros tálat szeretnék

- Rendben- írta fel a rendelésemet, mosolyogva

- Nekem is az lesz- szólalt meg mély hangján Ákos

- Rendben- húzta el a száját, majd rám nézett

- Esetleg valami innivalót szeretnétek?

- Igen, én egy barack teát szeretnék

- Már írom is- mondta mosolyogva

- Még egy cola is lesz, köszönjük- szólalt meg mérgesen Ákos

- Egy kis türelmeteket kérném és már hozom is- amint kimondta el is ment

- Seggfej- morogta

- Muszáj ilyen bunkónak lenned?- forgattam meg szemeimet

- Én vagyok bunkó?- mutogatott magára

- Hát, képzeld- forgattam meg szemeimet

- Ez a seggfej nyalizik neked itt előttem- mutatott magára
- És még én milyen vagyok?

- Tudhatnád, hogy engem pont hidegen hagy az amit csinál- forgattam meg szemeimet

- Oh tényleg?- dőlt hátra keresztbefont karokkal
- Egy barack teát szeretnék- vékonyította el a hangját

- Kikérem magamnak, nem is így beszélek- háborodtam fel

- Tökmindegy- nevetett fel gúnyosan

- Nem értem miért kell mindig féltékenynek lenni- forgattam meg szemeimet

- Nem értem miért kell mindig rádhajtani- vágta rá egyből

- Senki nem hajt rám- dőltem hátra sóhajtva

- Az már nem az én hibám, hogy te nem veszed ezt észre- bökött rá

- Jó, hogy mivel nincs mit- hajoltam hozzá közelebb idegesen

- Mondogasd csak magadnak, hátha elhiszed- hagyta rám

- Reménytelen vagy- fújtattam

- Az lehet- rántott vállat
- Viszont nem szeretem, ha mások valami, esetünkben valaki olyat akarnak aki az enyém- hajolt hozzám, majd egy lágy csókot adva ajkaimra vissza is ült eddigi helyére.

___________________________________________

Sziasztok!
Ez most sajnos egy rövidebb rész lett, de igyekszem a folytatással. Remélem tetszett nektek ez a rész is, attól függetlenül, hogy elég rövidke lett.😊