Köszönöm szépen azoknak akik támogattak ebben az új Fanfictionben. Sokat jelent számomra, és nagyon remélem ,hogy tetszeni fog. Jó olvasást kívánok!
...
𝐼𝓈𝒶𝒷𝑒𝓁𝓁𝒶
A Leach kúria ma is csak úgy pompázott. Nyolcat ütött már az óra de a gyerekek még mindig kint szaladgáltak az udvaron, a felnőttekkel együtt akik eközben Minisztériumi dolgokról beszélgettek. Az udvaron lámpások világítottak amik bevilágították az egész kertet. A felnőttek egy nagy körasztal körül ültek.
Középen egy nagy whiskys üveg volt, mellette pedig a sok kis pohár. Míg a gyerekeknek narancslé és víz is volt kint. A ház úrnője, Susan Leach ma is csak úgy pompázott. Sötét kék ruhát viselt ami a térde alá ért le. A könyökéig csipkés volt a ruha ujja ,a derekán pedig egy fehér gyöngysoros öv volt ami illett a nyakláncához. Két lánya Isabella és Faith is gyönyörűek voltak, az idősebb Bell, le sem tagadhatta volna, hogy Susan lánya.
Az éven töltötte a tizenötöt és szintén az éven kezdte ötödéves tanulmányait a Roxfortban is. Szintúgy egy gyönyörű ruha volt rajta ,de az rózsaszín volt. Fehér csipke anyag volt a rózsaszín szatén felett így csak még jobban kiemelete a ruha halványságát. A húga, Faith inkább az apjára ütött. Tejföl szőke haja volt és szikrázó kék szeme. A legidősebb testvér, Cole pedig mindkét szülőjétől örökölt valamit. Apjától a ingerlékeny jellemét, anyjától pedig küllemét.
-Bell, ülj le ide kedvesem! -Kiáltotta Susan a lányának, aki felállt a padról ahol eddig ült és oda sétált a felnőttekhez. A felnőttek szerették őt, intelligens volt a korához képest és nagyon szemre való is, így sokszor magán érezhette az idősebb férfiak tekintetét.
-Igen? -Ült le kérdőn édesanyja mellé. A háta tű egyenes volt, nem is mert volna görnyedten ülni.
-Mesélj kicsit az Urnak a tanulmányodról. -Nézett rá egy Belltől sokkal idősebb varázslóra, aki nagyjából a húszas évei után nemsokkal járhatott. -Ő itt Antonion Dolohov, a Minisztériumban dolgozik.
-Örülök a találkozásnak, Kisasszony. -Állt fel Dolohov és kezet csókolt Bellnek.
-Ahogy én is Mr.Dolohov. -Nézett rá a lány és megvárta míg szemtől szembe állhat a férfival.
-Csak Anton, kérem. -Mosolygott rá a lányra aki viszonozta a gesztust. -Van kedve sétálni, esetleg? -A lány apjára pillantott aki alig láthatóan de bólintott. Anyja kihúzta a széket mikor felállt és be is tolta utána. Lánya kezébe adott egy vékony kardigánt aki mosolyogva a vállára terítette. Majd a férfiba karolt és elindultak a macskaköves úton. Miközben elhaladtak testvérei mellett, bátyja hátat fordított átölelte magát és csókolózást színlelt. Bell majdnem felnevetett de Dolohov éppen akkor szólalt meg így inkább vissza fogta magát. Látta ahogy húga integet neki így csak kedvesen rámosolygott. -Hallottam ahogy a szülei beszéltek magáról. Jól értettem, hogy Miniszteri tanácsosként szeretne elhelyezkedni? -A lány bólintott mire a férfi folytatta. -Biztos vagyok benne, hogy meg van hozzá az esze. Intelligens, okos lánynak tűnik és ilyen embereket szívesen látnak ott, főképp ha egy Miniszter leszármazottja. -Bell élvezte a férfi társaságát és egyáltalán nem gondolta őt tolakodónak. De valahogy mégis furcsának vélte, hogy ilyen kedves vele a férfi. Hiszen eddig akárhány férfival beszélt mind gyermekként nézett rá és sosem értettek egyet a Minisztériumi nézeteivel. Csak azért mert nő volt.
-Köszönöm, igazán kedvesek szavak ezek. -Szólalt meg a lány, sétájuk során először.
-Jó magam is fiatalon kezdtem meg a karrierem. Mindössze tizenkilenc éves voltam mikor a minisztériumba kerültem. De higgye el nekem ,nem bántam meg. -A séta során egyszer sem nézett a lányra, csakis maga elé beszélt ami a lány számára kissé kellemetlen volt, mert nem mindig hallotta mit mond a férfi.
