𝑅𝑒𝑔𝓊𝓁𝓊𝓈
Sirius elment, Regulus pedig soha életében nem érezte még ennyire egyedül magát. Amikor a szülei megtudták, hogy a bátyja nincsen itthon rögtön rá törték az ajtót.
-Hol van Sirius? -Ordította a nő Regulus arcába, aki értetlenül nézett anyjára. Walburga felrántotta az ágyról, és a könyökénél fogva az ajtóig húzta. -Látod azt ott? -Mutatott át a szembe levő szobába ahol tárva nyitva volt az ablak, a ruhák szét voltak górva a földön és eltűnt néhány könyv a polcról így a többi egymásra dőlve feküdt a polcon. -Mondd el mit tudsz, különben meg bánod! -Vicsorgott a fiúra a nő. Regulus megrázta a fejét és halkan válaszolt.
-Nem jött be hozzám. -Nyögte ki végül. Walburga elengedte a szorításból, és úgy ment ki a szobából mint a hurrikán.
-Biztos Potteréknél van. -Hangoskodott tovább az anyja, de ezt már inkább magának mondta.
-Nem kellene elmennünk érte? -Hallatszott lentről Orion hangja. Regulus leült a lépcső tetejére és hallgatta a szülei beszélgetését.
-Nem, ha elment hát maradjon. Elegem van abból a kölyökből. -Mérgelődött Walburga.
-Nem engedheted, hogy ott maradjon. Tele beszélik a fejét.
-Orion! Már tele beszélték! -Ordította a férfinak, aki elhallgatott. Regulus lejjebb lopakodott a lépcsőn, és onnan már látta a szüleit. Össze húzta magát és csendben hallgatózott. -Ide többé nem jön haza. -Elő rántotta a pálcáját és elindult a szalon felé, ahol a családi falikárpit volt. -Úgy járt mint Andromeda.
-Walburga..
-Elég! -És ekkor Regulus már tudta. A bátyja soha többé nem teheti be oda a lábát. Kitagadták. A fiú felpattant a lépcsőről és szája elé kapva a kezét berohant a szobába. Bevágta maga után az ajtót és leült az ágyra. Az ajtó sarkába ekkor meglátott egy kis fecnit, amire valami volt írva. Lassan felállt és felvette a földről.
Ágasnál leszek! S.B
Ágas..azaz James Potter, Sirius legjobb barátja volt. Regulus ezt nagyon jól tudta. Sirius mindig róla mesélt neki, hogy mennyi dolgot csinálnak együtt az iskolában. De magában azért felmerült az a kérdés, hogy Sirius vele miért nem csinál ilyen dolgokat? Talán félti? Vagy szégyelli, hogy ő az öccse? Ezen nem gondolkozott tovább, össze gyűrte a papírt és bele dobta a kukába. Nem láthatták meg a szülei.
...
Két hét telt el mióta Sirius elment, és igaza lett Regulusnak. Sirius nem jött vissza. A szülei bele nyugodtak, nem beszéltek róla és bármikor amikor Regulus kérdezni szeretett volna róla Orion leintette őt. Walburga pedig bosszúsan nézett rá. Ezen a napon sem csinált semmit, a szobájában ült és olvasott. Hiszen mi mást csinált volna? Apja dolgozott, az anyja pedig nem volt itthon. Csak Siporral tudott volna beszélgetni a Black család házimanójával, de vele sem tudott hiszen az a beszélgetés csak a hallgatásból és a morgásból állt volna. Szeretett volna írni bátyjának de miután egy héttel ezelőtt az anyja kezei közé került a kis cetli amit Sirius írt neki nem merte kockáztatni a levél küldést.
-Haza értem! -Hallotta meg anyja ordítását. Felállt az ágyról és letette a könyvet. Kitárta az ajtaját és elindult a lépcső felé. Csak egy dolgot érzett, ahogy kilépett a folyosóra. A csendet. Sirius mindig is hangoskodott oda bent a szobájába. Vagy zenét hallgatott amit a szüleik kifejezetten gyűlöltek, vagy hangosan dúdolt amit három szobával odébb is lehetett hallani. Esetleg éppen a szüleivel veszekedett a szobájában. Vagy csak Regulussal ültek és beszélgettek. Sirius sosem ment öccse szobájába, azt mondta rá hogy unalmas. Tele van könyvekkel és növényekkel. Amiben igaza is volt, Sirius szobájához képest unalmas volt az övé. Sirius szobája tele volt poszterekkel amin mugli nők pózoltak, vagy csak mugli együttesek voltak rajta amik ugyan úgy kiverték szüleinél a biztosítékot. A polcon sem olyan könyvek voltak amiket Regulus valaha is olvasott. Igaz kviddics könyvek is voltak a polcon de a legtöbb mégis képregény vagy valami más rajzolt könyv volt.
