𝒮𝒾𝓇𝒾𝓊𝓈
-Gyerünk fiúk! Ideje kikelni az ágyból. -Lépett be Euphemia a szobába és mind két fiú vállát megrázta. James ahogy az édesanyja hozzá ért máris a fal felé fordult, Sirius azonban kinyitotta a szemét és nagyokat pislogva értetlenül nézett a nőre. -Ma van az első napotok! -Tapsikolt boldogan az apró nő. Sirius ekkor a homlokára csapott és vissza dőlt az ágyba. James morgott egyet háttal az anyjának, mire ő megcsípte, a fiú pedig felugrott az ágyban.
-Anya! -Nyávogott a fiú, az asszonyság viszont csípőre tett kézzel nézett a fiára és bosszúsan méregette.
-Tegnap este össze pakoltál Jamie? -A fiú elvörösödött a becenév hallatán Sirius pedig kutyaugatás szerűen felnevetett majd kikelt az ágyból és nyomott egy puszit Euphemia arcára akinek egyből megenyhültek a vonásai. Ekkor James lerántotta magáról a takarót és kivánszorgott az ágyból az anyja elé lépett és lehajolt. Az apró nő megsimogatta fia arcát és mosolyogva adott neki egy puszit. -Indulás pakolni fiúk! -Majd hátat fordított és kiment a szobából.
-Össze pakoltál Jamie? -Tette fel nevetve a kérdést Sirius mire James lekapta az ágyáról a párnát és hozzá vágta a fiúhoz.
-Egy szót se Tapmancs! -Ekkor Sirius meghajolt a fiú előtt és továbbá is nevetve nézett Jamesre. -Marha vicces. -Morgott az orra alatt James.
-Én legalább be pakoltam! -Védekezett a fiú, a kezeit felemelve. -Nagyjából. -Mérte végig a szobát, és az asztalhoz lépve gyorsan magához vette a leveleit
-Miért nem nyitod ki őket? -Nézett James a barátjára.
-Bell küldte őket..
-De hát az jó, nem? Ha nekem Lily akár csak egy levelet is írna, én lennék a legboldogabb.
-James, ha rád förmed is te vagy a legboldogabb! -Nevetett Sirius, mire James sertődötten fel röffent.
-Tehát? Miért nem válaszolsz Bellnek? Egyáltalán miért nem olvasod el a leveleit? Eddig odáig voltál érte, talán már..
-Szó sincs erről! De nem akarom elolvasni azt, ahogy kétségbe esetten várja a válaszaimat a leveleire. Jobb ha nem tud rólam semmit, majd csak a Roxfortban!
-Dehát drága barátom, ez miért jó neked?
-Hidd el James, minden másodpercben arra gondolok ,hogy felszakítom azokat a leveleket.
-Tedd meg! -Lépett James, Sirius elé és a vállára tette a kezét. Sirius nem szólt csak bámult a barátjára.
-Nem is tudom Ágas..
-Dehogynem tudod! -Ugrott egyet a fiú és már asztal mellett is volt. Levelekkel a kezében. De Sirius ekkor kitépte a kezéből és belenyomta azokat a bőröndjébe. -Haver..nem hiszem, hogy örülnél neki ha Bell nem állna veled szóba.
-Majd elmondom az igazat neki, ha találkozunk.
-Ha szóba áll veled.
-Hidd el, szóba fog.
...
-Bírod? -Nézett hátra Cole mikor észre vette, hogy Bell teljesen lemaradt mögötte.
-Persze -Nézett fel rá kifulladva a lány. Cole a másik kezébe vette a bőrönd fogantyúját és újra elindult. Bell két kezét a derekára téve kifújta magát majd követte bátyját aki a bőröndökkel már elért az ajtóig ami az úti céljuk felé vezetett
-Itt vagyunk!- Szólt hátra a fiú és elő vette a pálcáját majd megvárta amíg Bell mellé ér és megkopogtatta a pálcát a falon. Ekkor a tégla fal szét nyílt és előtárult előttük az Abszol Út.
-Indulás a Foltozott Üstbe. -Ragadta meg a bőröndöket és újra neki vetették magukat a sétának.
-Cole, szerinted lesznek ott ismerősök? -Kérdezte a lány.
-Nem tudom, de ne maradj le. Nem tudhatjuk milyen alakok lófrálnak itt. -A lány Cole sarkában lépkedett és a pulóverujjába kapaszkodott miközben a fiú próbált utat törni magának.
-Bell! -Kapta el valaki a blúz ujját mire a lány hátra fordult leszakadva így a bátyjától akinek egyből feltűnt, hogy a lány már nem kapaszkodik belé ezért megpróbált megfordulni de addigra a lány eltűnt. Bellt egy idősebb nő szólította le akit nem ismert fel először.
-Elnézést, segíthetek valamiben? -Kérdezte udvariasan a lány miközben belül remegett mint a nyárfa levél.
-Nem ismersz fel édesem? -A lány megrázta a fejét és próbált hátrálni de ekkor megérzett két meleg kezet a vállán mire hátra kapta a fejét.
-Belly! -James Potter állt mögötte aki vigyorogva nézett a lányra a szemüvegén keresztül és lehajolva megölelte a lányt.
-James! -Örvendezett a lány és a fiú nyakába vetette magát. -Úgy örülök, hogy végre látlak!
-Én is, hadd mutassam be az édesanyámat! -Nézett afelé a nő felé aki leszólította a lányt.
-..Mrs.Potter, kérem ne haragudjon! Nem ismertem fel -Szabadkozott a lány mire a nő megfogta a kezét mosolyogva megrázta a fejét.
-Ugyan drágám, ne aggódj nem vagyok harag tartó. -Bell elmosolyodott és a fiú felé fordult.
-Egyedül vagy itt? -Kérdezte tőle James. Bell pedig a szája elé kapta a kezét és hátra fordult. Cole tőle nem messze állt de ő nem vette észre a lányt.
-N-nem..itt van Cole. -Mutatott a bátyja felé.
-Oda kísérlek hozzá. -Tette a hátára a kezét és elindult a tömeg felé a lánnyal.
-Sirius? -Tette fel hirtelen a kérdést a lány mire James megmeredt mellette.
-Én..nem tudom..biztosan otthon van.
-Nem James tudom, hogy nálatok volt. Regulus elmondta, hogy nem lakik már ott.
-Miből gondolod, hogy hozzánk jött?
-Te vagy a legjobb barátja.
-Az semmit sem jelent. -Indult tovább a fiú. De Bell tovább faggatta.
-Akkor mégis hová ment? Nem mehetett máshova. Neked írt levelet? Nekem nem válaszolt egész nyáron. Aggódok James. Mondd, hogy jól van.
-Jól van Belly. -Nézett rá James de a lány nem hitte el neki. Tudta, hogy valami nem igaz abból amit James mondott.
-Hol van Sirius, James? -Húzta fel az orrát a lány és kérdő tekintettel meredt a fiúra mikor bátyja elé értek.
-Nem tudom Bell, lehet már a vágányon. -Mondta idegesen a fiú majd hátat fordított és sietősen vissza ment az édesanyjához
-Bell! -Kapta fel a fejét Cole mikor végre észre vette a lányt. -Hová tűntél?
-Csak..találkoztam Jamessel. -Mondta lehiggadva a lány és megfogta bátyja kezét aki erősen megszorította majd beléptek a Foltozott Üstbe.
...
Sziasztok!
Nos, az igazság az, hogy egy ideje ihlet hiányban szenvedek ami valószínűleg érezhető is abból ahogy ezt a részt megírtam és kitettem. Valahogy most nem úgy írtam mint eddig. Ez a rész volt az eddigi lesz szenvedősebb részem. Reménykedem benne, hogy most már helyre áll minden és tudom folytatni ezt a sorozatot mert tudom, hogy vannak akik várják!
Remélem azért tetszett és megpróbálok sietni a következő részekkel.
Puszi, Bogi
