Sötét Múlt |✓

Tizedik fejezet

Lüktető fejfájással és fájó testel ébredtem.
Kinyitottam a szemem, és egy fájó nyögés hagyta el a szám. Lassan ülő helyzetbe tornáztam magam, majd nehézkesen,de eljutottam a fürdőszobáig,ahol megszabadultam a maradék ruhámtól. A zuhany alá álltam, és elkezdtem lemosni magamról a tegnap esti mocskot. Úgy súroltam a bőröm, akár csak a piszkos padlót amit már évek óta nem mostak fel, azonban a fájdalmat,amit éreztem, nem tudtam lemosni.

-Légy átkozott Lorenzo.-vágtam falhoz a samponos flakont, majd elzártam a vizét és kiléptem a zuhanyzóból.

Magam köré tekertem a törölközőt, azonban még mielőtt kiléptem volna az ajtón, váratlanul Lorenzo rontott be a fürdőszobába.

-Nem látod,hogy van bent valaki?-szorítottam magamhoz a törölközőt.

-Kedvesem, ha én szeretnék valamit, nem érdekel,hogy te éppen mit csinálsz.-nézett végig rajtam,majd ajkait megnyalva közelebb lépett hozzám.

-Mit akarsz?

-Mondanám,hogy azt amit tegnap éjjel...-simított végig a vizes hajamon amit egy kicsit meg is húzott. -Viszont sajnos arra most nincs időnk. Egy óra múlva a reptéren kell lennünk.

-Hová megyünk?-húzódtam el tőle.

-Mexikóba.

-Még is minek?-sétáltam a szekrényemhez.

-Találkozom egy üzlet miatt a volt legjobb barátommal, és úgy döntöttem, hogy bemutatom neki az újdonsült feleségemet. -a hangjában hallani lehetett némi gúnyt.

-Miért akarsz olyasvalakivel üzletet kötni, akivel nem vagytok jóban?-mentem vissza a fürdőszobába, ahol magamra vettem egy letisztult, de még is elegáns fekete ruhát ami kiemelte az alakom és a növekvő hasamat.

-Az üzlet, az üzlet kedvesem! Nem számít,hogy ki milyen viszonyban van.-felelte,azonban éreztem, hogy nem mond igazat.

-És ha balul sül el a találkozó? Ha valaki fegyvert ránt, és elsüti azt?-estem kétségbe, ami szemmel láthatóan neki nem tetszett.

-Elég volt!-kiáltott rám, amitől össze rezzentem. -Vedd a cipőd és szállj be az autóba!

Jobbnak láttam,ha nem folytatom tovább és teszem amit kér, így a cipőmet magamra véve elindultam az autó felé, ahol Daniel a sofőr, már várt ránk.

-Kisasszony!-nyitotta ki nekem az ajtót, majd egy köszönöm után helyet is foglalok a fekete terepjáró hátsó ülésén.

-Induljunk!-szállt be Lorenzo, majd felém fordult és idegesen meredt rám. Egy fekete inget és hozzá passzoló farmernadrágot viselt.

-Amint oda értünk, te befogod a szád és mint egy jó feleség, kussba maradsz! Világos?

-Mint a nap!-válaszoltam cinikusan, majd elfordultam tőle, és az út további részében a elhaladó tájat figyeltem.

A repülőgépről leszállva egy fekete audi várt ránk, ami Lorenzo elmondása szerint egyenesen a helyszínre visz minket. Egy éjszakai klubban volt a találkozó megbeszélve, ahová egy kis késéssel, de megérkeztünk.

-Kedvesem.-nyújtotta ki a kezét, és segített kiszállni az autóból.

-Köszönöm.

-Ivanov úr, már várja magukat!-nyitották ki előttünk az ajtót, majd Lorenzo egy bicentéssel jelezte,hogy megértette.

Az oldalán belépve a klubba, az összes szem rám szegeződött. A férfiak érdeklődve de annál inkább kiéhezve figyeltek engem. A nők viszont fintorogva és udorral néztek rám, többen össze súgtak mögöttem.
-Látod kedvesem,hogy mennyi nő lenne a te helyedben?

-Szívesen helyet cserélek velük.-szúrtam oda neki.

-Ha nem fogod be azt a csinos kis szád, akkor garantálom, hogy megismételjük a tegnap estét.-fordított magával szembe, majd az állam alá nyúlva húzott közelebb az arcához.
-De nem leszek olyan óvatos, mint az első alkalommal.

-Gyűlöllek.

-Akkor még mennyire fogsz...- mosolygva felfelé pillantott, én pedig értetlenül követtem a tekintetét, majd hosszas keresgélés után megpillantottam őt.

Ott állt a korlátnál, és ugyan olyan tekintettel nézett rám, mint az nap amikor esővel áztatta éjjel magáévá tett.